McLagen-Sztori: 1. Tévedés

Karácsonyi Kiegészítős valami

Akkor karácsonyra hazamentem.  A Roxfortexpresszen magányos voltam, az ikrek nem voltak velem, nem mellesleg Tommal fasírt volt. Hát igen, aki beköp anyámnak azt valamiért nem bírom. 

Tehát Karlát simogatva ültem az Expresszen, és karácsonyi dalokat dúdoltam (sajnálatos módon a trágár verzió ment a fejemben, Hóborcnak hála. Idő előtti karácsony hangulata volt, és ezt megosztotta velünk.

A szellemek ezt nagyon nem szerették, de a Pufók Fráter mindig békítően azt mondta: Neki is kell valami szórakozás.

Hát, szerintem szórakozni nem pont így kell, de mindegy.

A vonatablakon keresztül bámultam a tájat, és egy picit dideregtem magányos fülkében. Karla az ölemben dorombolt, én éppen csak felnéztem a kezemben tartott könyvből. Az ikreknek és Leenek már a kastélyban odaadtam a nekik szándékozott ajándékot. Ők is nekem. Könyveket kaptam. Nekik meg robbanó cukorkát vettem, és trágya gránátot (Friccs oda lesz érte).

Otthon még mindig rossz a hangulat, de megyünk anya húgához Narcissához, akinek van egy fia Draco, szóval lesz társaságom.

- Hát te itt depizel? - hallottam meg egy vidám hangot.

- Dora! - mosolyodtam el boldogan.

- Na, mesélj, mi nyomja a szívedet? - kérdezte, és leült mellém.

- Anyáékkal nem vagyok túl jóban. Azon gondolkozom hogy jó ötlet volt e eljönnöm? - kérdeztem kétségbe esetten.

- Figyelj, szerintem fogadd el. Ha így van akkor meg hazaviszlek én - kacsintott rám.

- Vagy visszamegyek a Roxfortba - jutott az eszembe a csodás ötlet.

- Hmm - gondolkozott el. - A vonaton hopponálás gátló van, de ha annyira nem akarod, és vissza akarsz menni, visszamegyek veled.

- Köszönöm! - öleltem meg.

Bő egy óra múlva a vonat megállt a varázsló peronon.

Leszálltam a szerelvényről és már messziről kiszúrtam Jennyt aki egy szőke lurkónak fogta a kezét.

- Draco! - futottam oda hozzá boldogan és jó szorosan megöleltem a fiút. - Hát te itt?

- Karácsony van Kestrell! Veled leszek most egész szünetben! - puszilta meg a homlokom.

- Te lenőttél! Állapítottam meg döbbenten és a szám elé kaptam a kezem. Hogy a nevetésem vagy a sírásom próbáltam elfojtani, azt nem tudtam.

- Hát, van amikor a nagyobb lesz a kissebb - nevetett fel.

- Hihetetlen - nyögtem fel. Nyáron még én voltam a magasabb valamennyivel. 

- Ne aggódj Kestrell, egyszer utolérsz - bíztatott Draco. A pozitivitásán fel kellett nevetnem. 

- Hihetetlen vagy - ráztam a fejem. 

- De gyere Kestrell mesélj! - karolt belém én pedig lelkesen mesélni kezdtem a Roxfortról. 

Jenny mosolyogva követett minket a mugli peronra, miközben mi újra egymásra találtunk. Már rég nem a Roxfort volt a téma: a kviddics volt a soron, utána pedig az olvasmányaink, egyszerűen be nem állt a szánk, és az elmúlt félévben történt dolgokat megosztottuk egymással. 

Draco megismerkedett Vincent Crakkal és Gregory Monstróval, elmondása szerint bumburnyák barmok. Továbbá, egyre jobb a stratégiája varázsló sakkból (abban verhetetlen vagyok, tehát nem félek annyira tőle) és robbanós snapszliból is egyre több trükköt tud (vagy csalási tehnikát, ki hogy hívja) és köpkőben továbbra is verhetetlen (sajnos abban nem vagyok túl profi, csak szórakozni tudok, nyerni nem).