McLagen-Sztori: 1. Tévedés

Csínytevőkkel büntetésben

Lassan októberben jártunk. Hihetetlen, de szinte szárnyra kelt az idő! Az ikrek és Lee már a harmadik büntijüket töltötték. Persze amikor ezt elmondták nekem, én kiröhögtem őket.

- Kösz Kest, mi is szeretünk! - tettetett sértődést Lee.

Fred és George pedig megfogtak, és bosszúból elkezdtek csikizni.

Mivel csikis vagyok, persze sikítoztam. De ezt termésetesen egy titkos folyosón beszéltük meg.

Azóta pletykák keltek szárnyra arról hogy miféle módokon sikítozhat egy lány a titkos folyosókon. Az átlagos teóriákkL elkezdte, a khm... fantáziákon keresztül és horror történtekig minden.

- Ms. McLagen, megtudhatnám mért nem figyel az órámon? - ne! Nem kellett volna elmerengenem Piton óráján.

- Elnézést professzor, elgondolkoztam - mondtam.

- Megtudhatnám min? - a fenébe! Találj ki valamit, találj ki valamit...

- A - nézek bele az emlékeimbe - varangydudva hatásáról - ügyes vagy Kest!

- Akkor a kisasszony lesz szíves holnap öt órakkor megjelenni a tónál, és segít nekem - közölte rezzenéstelen arcal. - Továbbá - húzta mosolyra a száját - tíz pont a Hollóháttól.

Ez a mondat több reakciót váltott ki. A Mardekárosok gúnyosan felröhögtek (legnagyobb bánatomra Tom is).

A Hollóhátasok pedig sértetten felszisszentek.

Piton pedig elvesztette a szimpátiám.

- És nem mellesleg - szólt Piton a válla fölött hátra - üljön Mr. Presset mellé - kívül rezzenéztelen arcal nézte. rá, belül viszont ujjongtam. Legalább nem Tom mellett kell ülnöm! Az utóbbi időben megromlott a viszonyunk. Meg Jeffet amúgy is bírom.

Levágódok Jeff mellé, majd rávigyorgtam.

- Kestrell, ne húzd fel Pitont - suttogta.

- Ne aggódj! - súgtam neki. Anyuék szerint Piton egy gyáva féreg.

Apa legszívesebben kitépné a beleit.

- Piton nem kedvel, ezt én is levágtam és te pedig tudod! Itt ő van előnyben! - hadarta szigorú hangon.

- Tudom - mondtam félvállról.

- Ennek nem lesz jó vége! - jegyezte meg.

- Azért csinálom ezt a játszmát! - a furcsa az, hogy nem ezt akartam mondani. 
Helyette egy pillanatra egy furcsa jelet láttam meg. Grindelwald jelét. Egy falon.

- Kestrell, jól vagy? - pillantott rám aggódóan Jeff.

- Persze - ráztam meg a fejem, majd Pitonnak szenteltem a figyelemem.

Unottan ballagtam le a tó felé.

Piton egy fánál állt, és várt.

- Miss. McLagen, késett - jelentette ki. - Plusz fél óra.

Ezt igyekeztem meg sem hallani.

Ekkor Piton a legnagyobb meglepetésemre egy kis fiolát nyújtott át nekem.

- Tud úszni, kisasszony? - kérdezte.

- Igen - mondom határozottan.

- Akkor igya ezt meg, és menjen bele a vízbe. Én adok magának egy üvegcsét, abba hozzon nekem tintát a poliptól! - komolyan ezt kell csinálnom két és fél óráig? Szégyen.