Reni és Cortez élete Párizsban [SZÜNETELTETVE]

Szeptember 2. "Vasárnap"

Az elmúlt napokban amennyi időt csak lehetett együtt töltöttünk Cortezzel ugyanis holnap kezd stewardként és már az első napján el kell mennie két napra. Tudom ez a nyárhoz képest semmi, de akkor is nehéz lesz reggel megválnunk egymástól. A mai nap végig itthon voltunk és pakoltunk egész végig. Na jó ez így majdnem igaz mert amikor hirtelen rám jöttek a "Cortez elmegy te jó ég" kétségbeesés rohamok akkor általába egy "kis" időre abbahagytuk a pakolást és hát... Khm... Egymással voltunk elfoglalva.
Ezek a rohamok igazából kb. óránként jelentkeztek de egyikőnk se panaszkodott. Nem is tudom miért... ;)
Aztán estefelé végeztünk és eldöntöttük, hogy az utolsó este mi lenne ha nem valami puccos helyre (azért kell mostmár a pénz a lakbérre is például) de elmegyünk egy étterembe.
A lakáshoz nem is olyan messze volt egy szép kis kiülős étkezde. Pizzát és palacsintát ettünk. Na jó a palacsintát csak én. Corteznek elég volt már az előétel is. Miközben a palacsintát ettem eszembe jutott, hogy szegény apu egyedül szenved anyu ételével és egyedül eszik késő esti vacsorát. Cortez látta, hogy elszontyolodtam valamin szóval rendelt nekem még egy palacsintát. Sikerült egy kicsit feldobnia. :) Este majd kipukkadt hassal még beszélgettünk egy órát az ágyban aztán szinte mindketten egyszerre aludtunk el. Ő szerencsére hamarabb szóval nem látta amikor megkönnyeztem amiért elmegy holnap. Na jó nem megkönnyeztem, konkrétan halkan visszafolytottam sírtam, de részletkérdése. De most már éjfél van és nem akarok holnap úgy bemenni a munkahelyemre mint egy zombi szóval ideje menni aludni.

Cortez: 1/5 Brühühü
Étterem: 5/5 Nagyon finom volt a pizza is és a palacsinta is.