Vasárnap semmi érdemleges nem történt. Itthon voltunk, Cortez gitározott, én olvastam és tanultam, Jean-Luc és Justin pedig tévét nézett.
A mai nap is nyugisan telt. Szünetekben Thomassal beszélgettem. Egyszer megközelítettem Lucast, de amint köszöntem neki Chloé szúrós szemekkel nézett rám és elrángatta Lucast. Nem értem. Miért nem engedi, hogy beszéljek vele?Hazaérve gyorsan megcsináltam a házit és tanultam majd csináltam palacsintát. Ügyes voltam mert csak kettő égett le. :) Corteznek ma rövid idejű járatok jutottak szóval vacsorára hazaérkezett. Evés közben megbeszéltük, hogy a Notre-Dame-hoz elmegyünk ha már úgyis a közelben van. Elmosogattam, felöltöztem egy kicsit melegebb ruhába és már indultunk is. Párizs gyönyörű volt este kivilágítva. Természetesen a Notre-Dame belsejébe nem tudtunk bemenni, de kívülről is csodálatos volt. Már vagy két perce ámultam amikor Cortez közelebb húzott magához.
-Ennyire elbűvölt?
-Le se tudom róla venni a szemem.
-Ebbe nem lennék olyan biztos. -mondta majd elém állt, megfogta a derekam és megcsókolt. Hát jó... Le tudom róla venni a szemem ha úgy adódik. :)
Körbe jártuk az épületet és egy kis kerülővel hazamentünk. Cortez amint bedőlt az ágyba már aludt is és úgy érzem, hogy az én szemeim is mindjárt leragadnak szóval mindjárt befekszek mellé.

أنت تقرأ
Reni és Cortez élete Párizsban [SZÜNETELTETVE]
أدب المراهقينSziasztok! Miután befejeztem a Szent Johannát rengeteg gondolatom volt, hogy vajon, hogy folytatódna. Íme az én elképzelésem. Remélem tetszeni fog. :)