Augusztus 29. "szerda"

1.2K 25 0
                                    

Reggel hatkor már fent voltam szóval  a szokásos készülődésem után elhatároztam, hogy csinálok a többieknek valamit enni. (Reméltem, hogy nekem a főzés jobban fog menni mint anyunak.) A palacsinta mellett döntöttem. Háromnegyed hétkor amikor Jean-Luc kijött a konyhába eléggé meglepődött, hogy jó illatok fogadják ugyanis csak mirelit kaját evett reggelente. Hétkor már kész volt megfelelő mennyiségű palacsinta szóval Justin, Jean-Luc és én megreggeliztünk és ők fél nyolckor már el is mentek a kávézóba dolgozni. Míg Cortez aludt gondoltam elkezdem a könyvet amit tegnap vettem ki a könyvtárból, hátha nem lesz olyan rossz. Tévedtem. Borzalmas volt. Úgyhogy miután elhatároztam, hogy biztos visszamegyek a könyvtárba már fél kilenc volt. Gondoltam felkeltem Cortezt. Bebújtam mellé az ágyba és adtam neki egy puszit.
-Jó reggelt. - mondtam halkan mikor láttam, hogy ébren van
-Jó reggelt, hány óra?
-Fél kilenc
-Nem hagysz visszaaludni?
-Nem. - nevettem.
-Muszáj most felkelni? - mondta fájdalmas arccal.
-Igen. Ezután megcsókolt hosszan.
-Nem ér rá? - suttogta. Mivel nem mondtam semmit megint megcsókolt.
Miután sikerült felkelnünk ténylegesen, elment tusolni én pedig elővettem a notebookom és felmentem Facebookra. Nem valami sok like jött még a képre amit hétfőn kitettem.
-Honnan van palacsinta? - kérdezte Cortez csodálkozva
-Én csináltam.
-Nem örökölted anyukád mesteri szakács tudását?
-Reménykedtem, hogy nem. - nevettem fel. Adott egy puszit a homlokomra és felajánlotta, hogy reggeli után nézzünk meg egy filmet. Nehezen eggyeztünk meg, de végül beadtam a derekam. Fogalmam sincs mit néztünk, ugyis egész végig azzal voltam elfoglalva, hogy Corteznek milyen jó illata van és milyen szép az arca amikor épp feszült a film miatt.
-Hogy tetszett? - kérdezte miután vége lett.
-Háát... Nem igazán figyeltem. - reméltem, hogy nem kérdezi meg, hogy miért. Szerencsére csak nevetett egyet. - Csinálunk most olyat ami nekem is tetszik?
-Nekem tetszeni fog?
-Nem tudom.
-Na mi az? - kérdezte szemtelenül szép mosollyal.
-Elsőbb vissza akarom vinni a könyvet mert nem tetszik de utánna így a nyár utolsó napjain elmehetnénk fürdőbe.
-Rendben.
Egész nap virultam amiért Cortez eljött velem bár elég rossz érzés volt látni ahogy más lányok próbálnak szemezni vele de úgy tett mintha nem történne semmi. Engem viszont kezdtett egyre jobban idegesíteni a dolog. Éreztem, hogy egyre pirosabb a fejem.
-Nem is tudtam, hogy ilyen hamar leégsz.
-Nagyon vicces.
Épp megláttam, hogy egy lány rámosolyog (ezért ha egyáltalán lehetséges) még pirosabb lettem a dühtől. Gondolom Cortez rájött, hogy mi a bajom vagy csak úgy de megcsókolt. A nagy tömegbe a vízben, összekulcsolt ujjakkal csókolóztunk. Nem igazán zavarta egyikőnket sem inkább másra figyeltünk...
Amikor hazaértünk msn-en videóhívást indítottam Virággal és Kingával. Majdnem két és fél órahosszáig beszéltünk mire mindenki elmesélte amit akart ezután a fiúk megelégelték, hogy ennyit beszélünk és átvették az irányítást (Kinga nehezen adta meg magát), hogy "komolyabb" dolgokról beszéljenek mint például, hogy Dave megint szerzett valami ultra menő kütyüt, Ricsi új piercingjéről, hogy Cortez milyen jó sorozatba akar belekezdeni. Cortez a kanapé egyik oldalán beszélgetett én a másik felén pedig olvastam a ma ujjonnan kivett könyvemet amikor egyszercsak meghallottam egy szót azaz egy nevet.
-Neményi? - kérdezte Ricsi
-Kordában tartom. - mondta Cortez
-Azt gondoltam. De ha kell valaki aki lefejeli, akkor akármikor számíthatsz rám. - közölte Ricsi
-Oké. Várj egy kicsit Reni elfelejtette, hogy kell lapozni a könyvben segítek neki.
-Nagyon vicces. - néztem a szemébe tettetett sértődötséggel mire ő megcsikizett
-Haver nem akarunk zavarni - szólt Ricsi kettő nevető görcsöm közben.
-Jól van na, itt vagyok
És tovább beszélgettek. Én pedig elvonultam, hogy felhívjam anyut.

Cortez: 5**/5 Imádom
Könyv: 5/5 Végre valami jó
Fürdő: 4/5 Ha nem lettek volna azok a lányok akkor egész jó lett volna
Virág és Kinga: 5/5 Jó volt újra beszélgetni

Reni és Cortez élete Párizsban [SZÜNETELTETVE]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant