Reni és Cortez élete Párizsban [SZÜNETELTETVE]

Szeptember 10. "Hétfő"

Hajnali 5-kor keltünk. Cortez egy óra múlva indult. Addig reggeliztünk és beszélgettünk. Próbált lenyugtatni, ugyanis nagyon izgulok a mai nap miatt. ELSŐ TANÍTÁSI NAP AZ EGYETEMEN! Te jó ég! Nem igazán sikerült neki... Egy jó hosszú búcsúcsók után neki láttam készülődni, mert tegnap nem volt időm összeszedni a cuccom. Vagy háromszor átnéztem a táskám, hogy minden meg van-e. Kicsit feszült voltam... Kicsit... Elmentem tusolni, feldobtam egy kis sminket majd felöltöztem. Egy converse cipő, farmer rövid nadrág és egy fehér póló beletűrve, a hajamat pedig egy laza copfba összefogtam ugyanis nagyon meleget írtak mára és nem akartam, hogy ráizzadjon a nyakamra.

Miután már mindennel rendbe voltam csak járkáltam a lakásba. Próbáltam olvasni amíg vártam Justint és Jean-Lucot de nem tudtam rá figyelni. Fél 8-kor elindultunk ugyanis 8-kor kezdődött az eligazítás.
Az egyetem egyszerűen gyönyörű! Az épület előtt van egy nagy udvar rengeteg fával, paddal és kétfelől pedig kövesút visz a bejárathoz. Miközben sétáltam, észre vettem, hogy rengetegen egy pokrócot leterítve üldögélnek a földön. Igazán jó ötletnek tartottam hisz meterológiai befolyásoltságnak köszönhetően meg tudtam állapítani, hogy kb. 25 fok lehet. Szóval ez így nagyon hangulatosnak látszódott, egyszer biztos kipróbálom. Nagyon szépen sütött a nap és egy felhő se volt az égen. Na de ez nem is olyan fontos. Az építmény belülről is csodás volt. Mind a kettő oldalról egy-egy hosszú folyosó vezetett tovább. Egyenesen volt kettő lépcső. Az egyik jobb a másik baloldalra vezetett fel. Hirtelen azt se láttam merre menjek. Tudtam, hogy az igazgatóhoz kell bemennem egy levéllel, amit még a Szent Johannából kaptam. Megláttam egy táblát amin a termek elhelyezkedése volt, hogy mi hol található. Épp indultam volna de valaki hátulról megbökdöste a vállam. El sem tudtam képzelni ki lehet az. Megfordultam, a gyors forgás miatt kicsit megszédültem ezért először nem láttam semmit csak éreztem, hogy valaki megfogja a kezem. Felnéztem. Luis volt az. Örültem, hogy van egy ismerős arc.

-Szia. - köszönt

-Szia.

-Ide fogsz járni?

-Nem. Véletlen ide tévedtem.... Igen ide.

-Az nagyszerű. Én is.

-Ide?! Milyen szakra?  

-Romanisztika-francia szakirány. Hát te?

-Ugyanaz.

-Még nem is kérdeztem, honnan jöttél?

-Magyarország. Budapesten a Szent Johannába jártam.
-Igen, igen ismerem. Járt oda egy ismerősöm és egyszer amikor ott voltunk bemutatta nekem a sulit. Szóval hova tartasz?

-Az igazgatóiba kellene eljutnom egy levelet leadni.

-Segítek. Tudom mi merre van.

Miután leadtam minden papírt Luissal megkerestük, hogy hol leszünk. A harmadik emelet jobb szárnyában a 315-ben. A folyosón végig sétálva észre vettem, hogy Luis rengeteg embernek köszönget.

-Hogy, hogy szinte mindenkit ismersz?

-Sok barátom volt középiskolába és általuk rengeteg ismerősöm lett.

-Szóval ilyen nagymenő voltál? - nevettem.

-Nem, csak könnyen barátkozok.

-Értem.

A terem nem olyan volt, amit már megszoktam általánosba és középsuliba. Elöl volt egy kettő részes tábla amit, ha az egyiket lehúztuk akkor a másik felment. Előtte egy tanári asztal. Ehhez a részhez három lépcsőfok vezetett fel ugyanis egy kicsit fentebb volt mint a terem többi része. Ahol a hallgatók ülhettek az is ilyen lépcsőzetes volt de itt felfelé 5 emelvény volt. Egy emelvényen 20 darab egymásnak tolt egyszemélyes pad. Luissal beültünk a második emelvény 13. és 14. helyére.