Reni és Cortez élete Párizsban [SZÜNETELTETVE]

Szeptember 15. "Szombat"

Fuu. Hol is kezdjem. Nagyon hosszú volt a mai nap.
Sikeresen megérkeztünk Magyarországra! Nagyon furcsa volt, hogy az emberek nem franciául beszélnek. A repülőtéren nem voltak nagyon sokan, a szalagon megkerestük a táskáinkat majd fogtunk egy taxit. Cortezhez mentünk, mert anyuékat délután akartam meglepni. A nagyszülei tudtak róla, hogy jövünk de természetesen nem voltak fent hajnali kettőkor. Halkan felsétáltunk a lépcsőn majd a szobába lépve Cortez lerakta a földre a cuccainkat, átkarolt és megcsókolt. Azt hiszem a lepkéim fele szívrohamot kapott.
-Kérsz valamit enni?
-Nem csak egy pohár vizet.
-Oké, hozom.
Amíg távol volt felraktam tölteni a telefonom és előkerestem a pizsimet.
Pont mikorra átöltöztem Cortez feljött.
-Tessék. -mondta és odaadta a vizemet.
-Köszi! Ricsiékről tudsz valamit, hogy jönnek-e?
-Ahham. Délután kettőre ér fel a vonatuk. Jönnek a rockerek is.
-Jajj, de jó! Kinga és Dave is jön. A többieket nem tudom.
Mit csináljunk holnap?
-Majd kitaláljuk. Azt viszont tudom, hogy mit csináljunk most. -mondta és közelebb jött és én átkaroltam a nyakát.
-Igen? Mit? -kérdeztem mosolyogva, de ő nem válaszolt hanem megcsókolt. Az este többi részét nem részletezném.

Reggel fél kilenckor keltem. Tudom, hogy Cortez nem az a korán kelős szóval halkan kimentem a szobából, hogy igyak valamit. A konyhában találkoztam Cortez nagyapjával. Együtt ettünk pirítóst én pedig közben elmeséltem, hogy milyen az élet külföldön. Mikor végzett ott hagyott a konyhába. Gyorsan lenyeltem a maradék pirit és felmentem olvasni. Annyira belemerültem a könyvbe, hogy észre se vettem, hogy valaki mozog a szobában. Hirtelen valaki átölelt én pedig annyira megijedtem, hogy felsikítottam.

-Ijesztő vagyok? - kérdezte Cortez nevetve.

-Nem, nem csak nem vettem észre, hogy felkeltél. Hány óra?

-Tíz lesz három perc múlva. Mikor keltél?

- Fél kilenc. Ja és jó reggelt! - mondtam és letettem a könyvet mert Cortez adott egy csókot... És még eggyet... Aztán még eggyet... Szóval valamikor elszakadtunk egymástól. Én elmentem tusolni ő pedig lement meginni a reggeli kóláját.

Délután mentünk anyuékhoz. Amikor beléptünk és anyu meglátott minket sírva jött oda hozzám és körbe puszilgatott. Nem, nem számít, hogy hány éves vagyok... Mire végzett a szorongassuk meg Renit akcióval megjelent apu akinek szerintem az volt a célja, hogy eltörje pár bordámat. De komolyan! Annyira erősen ölelt, hogy azt hittem fél óra múlva már  kórházban lezsek!!! Apu megsúgta, hogy szerencsénk van. Már ebédeltek. Fogalma sincs mi volt az de anyu szerint lencsefőzelék. Apu szerint valami zöld leves amibe egy szem lencse sincs és alig lehet lenyelni... Hát tényleg jól jártunk, hogy nem hamarabb jöttünk.

Miközbe épp meséltünk a kinti életünkről Kinga hívott. Felálltam az asztaltól és felvettem a telefont.

-Szia Kinga!
-Renáta! Sikerült mindent lerendezni, Okitsugun kívül mindenki el tud jönni, meg van a helyszín. Zsoltiék garázsa, 5 óra!

-Oké, ott leszünk.

-Még szép, hogy itt lesztek. Na szia!

-Szia.

Bementem a konyhába ahol épp Cortez mesélt a tanfolyamról szóval leültem és meghallgattam.
Négyre kimeséltük magunkat és felmentünk a szobámba.

Hirtelen elfogott egy folytogató érzés amikor megláttam a régi szobám kiüresedve. Hiányoztak a tükröm feletti emlékek, a kettő babzsákom (az albérletbe Jean-Luc nagyon örült neki.) Meg úgy eleve az egész. Hisz szinte teljesen üres volt. Cortez gondolhatta, hogy most nem épp boldog gondolatok járnak a fejembe mert a szemembe nézett és látthatta, hogy mindjárt elsírom magam szóval megfogta a kezem, közelebb húzott majd adott egy puszit a homlokomra és átölelt. Belefúrtam a fejem a vállába és próbáltam maximum csak pár könycseppet elejteni. Negyedóra áldogálás után Cortezt hívták és miközben ő kiment beszélni én belenéztem az íróasztali fiókomba. Ott volt a naplóm. Nem tudtam megállapítani, hogy anyu elolvasta-e.
Bele-bele olvasgattam néhány helyen. Különféle napokat teljesen végig olvastam. Ilyen volt például kilencedikben a  szeptember nyolcadika. Tizedikben amikor megláttam Vikit (véletlen került pár könycsepp a lapokra. A többi egy zsepibe...), szilveszter, az osztálykirándulás. Pont azt olvastam, hogy egymás kezét fogjuk amikor belépett Cortez.