Reni és Cortez élete Párizsban [SZÜNETELTETVE]

Szeptember 14. "Péntek"

Mikor kinyitottam a szemem napfény sütött be a szobába, hallottam a madarak csicsergését és mosolyogtam. Rég volt, hogy ilyen jó kedvvel és ilyen szép időre keltem fel. Sajnos amikor megfordultam Cortez nem volt mellettem, mert hajnali ötre kellett mennie dolgozni. Ahogy így ébredeztem és arra gondoltam milyen jó napom lesz ma, hirtelen eszembe ötlött, hogy általában, ha felkelek még kicsit sötét van. Most azonban nem éppen tűnt úgy. Első órám nem marad el. De akkor mi van az idővel? És akkor beugrott egy kép... Justin sietve benyit a szobámba, hogy készüljek mert már csak fél órám van és nekik el kell menni hamarabb mert az egyetemen valamiért hamarabb kezdődnek az órák, szóval nem tudnak tovább figyelni rám. Gyorsan kipattantam az ágyból. Azon agyaltam, hogy ugyan miért keltettek. Hiszen a telefonom szokott mindig ébreszteni. Nézni akartam az időt a mobilomon, de nem kapcsolt be. Fel tettem tölteni és meg is találtam a választ az ébresztésem elmaradására. Lemerült. Kirohantam a nappaliba. Az óra 10-et mutatott. Te jó ég!!! Az első héten lekéstem teljesen az első órám! Most kezdődne a második de az lyukas. Hirtelen azt se tudtam mit kezdjek magammal. Itt már nincs szülői igazolás. Megpróbáltam lehiggadni hisz már nem tehetek semmit. Kicsit idegesen de elvégeztem a szokásos rutinom és reggeli után megnéztem, hogy, hogy áll a telefonom. Már 15 százalékon volt szóval bekapcsoltam. Tíz nem fogadott hívásom volt. 3 Thomastól, 5 Lucastól, 1 Justintól és egy Corteztől. Gondoltam akkor visszahívok mindenkit hisz a következő előadás úgy is csak délbe kezdődik. Thomassal kezdtem bár gondoltam, hogy a késésem miatt hívott.

-Szia Thomas. Miért hívtál?

-Szia Reni! Hogy hogy nem jöttél be első órára? Aggódtam érted.

-Lemerült a telefonom és nem keltem fel. 

-Ohh értem. Rendben.

-Történt valami fontos?

-Hallgattuk a tanárt aki megállás nélkül csak monda, mondta és csak mondta. Tilio aludt és szerintem Paul is mert egyszer felhorkant mögöttem de a tanárnak fel sem tűnt. Luis jegyzetelt neked.

-Rendben. Meg tudnád tőle kérdezni, hogy miért hívott?

-Ezért hívott. Tudom.

-Oh, oké. Köszi.

-Harmadik órán látjuk egymást?

-Persze.

-El ne aludj addig.

-Ígérem nem fogok. - mondtam nevetve majd elköszöntem.

Következett Justin. Ő nem vette fel. Gondolom órán volt már. Végül Cortezt hívtam.

-Szia! Zavarlak?

-Soha nem zavarsz. - mondta és a fejem úgy döntött, hogy paradicsommá változik.

-Miért hívtál?

-Van egy nagy hírem.

-Mi az?

- Szóval a légitársaságnál néha lesznek hosszabb útjaim. Ilyen lesz a ma esti is.

-Esti?! Este kell menned dolgozni? - nem tudtam, hogy ez miért ilyen nagy és jó hír, hogy nem várhatott addig amíg nem találkozunk.

- Igen este. Azonban az út Magyarországra szól.

-MI?! Ez komoly? - na ez így már jobbnak hangzott.

-Igen. És mivel esti ezért úgy fog zajlani, hogy hajnali egykor felszáll a gép és hajnali kettőre érkezik meg. Mivel még ma is dolgoznom kell ezért azt mondták, hogy ha meg tudom oldani, hogy legyen szállásom akkor hajnalba megérkezek és majd csak egy este kilenc órási járattal kell hazajönnöm. Ugyanis tudták, hogy Magyarországról jöttem. Arra gondoltam jöhetnél.