Reni és Cortez élete Párizsban [SZÜNETELTETVE]

Szeptember 4. "Kedd"

Ma reggel izgatottan keltem fel. Hiszen ma jön haza Cortez. Elmentem a fürdőszobába készülődni, majd gyorsan megettem a mirelit reggelit és már indultam is a kávézóba. Gondoltam meglátogatom Justin-t. Reménykedtem, hogy nem lesz ott Luis. Sajnos ott volt. De nem csak ő. Na szóval. Kicsit sántikálva és felkötött kézzel megbámultak az emberek az utcán, de próbáltam nem tudomást venni róla. Beértem a kávézóba és amit legelsőnek megláttam, hogy nem csak Luis, de Arnold is ott van. Azonban Luis egy másodperccel hamarabb meglátott és már elindult felém én pedig közben láttam, hogy Arnold nagy szemeket mereszt felém. Egyrészt azért mert fel volt kötve a kezem, másrészt mert Cortez nem volt itt. Hirtelen elmosolyodott és ő is elindult felém. Majdnem egyszerre értek oda de mivel Luis kicsit hamarabb látott meg ezért ő kezdett el hamarabb beszélni.
-Ó, de örülök, hogy látlak. A tisztító mennyibe került? Mert szívesen kifizetem. Nagyon sajnálom, hogy be van gipszelve a kezed. Igazán röstellem magam. - hadarta Luis.
-Szia Reni - szólalt meg Arnold nyugodtan.
-Szia Arnold - köszöntem - Nem hívtalak, mert én otthon mosom a ruháim, mint a legtöbb ember és köszönöm az együtt érzést.
-Reni mi történt a karoddal, hol van Cortez és ki ez az ember?
-Tegnap elestem munka közben, Cortez ma este jön haza ugyanis dolgozik és ő Luis akinek köszönhetően elestem.
-Ha felhívtál volna elkísérlek az orvoshoz. Biztos, hogy nem történt semmi a térdeddel? Nagyon sántítasz. Hogy történt? Lehet, hogy kérdőre vonhatják őt. - mutatott Luisra
-Már elnézést, de én csak ültem a helyemen és épp vártam a kávémat amikor felbukott bennem...
-Rentai Renáta
-Amikor felbukott bennem Rénáta.
-Talán úgy kéne helyezkednie, hogy ne bukjanak fel magában az emberek. - háborodott fel Arnold
-Öhm... Nincs semmi baj.
-Reni, ez miatt az ember miatt egy hónapig biztos nem tudsz dolgozni. Már, hogy ne lenne baj.
-De felejtsük el. Nekem mennem kell. Viszlát Arnold és Luis.
Gyorsan ahogy tudtam elmentem a kávézóból azonban nem úsztam meg ennyivel. Arnold utánnam jött.
-Mikor ment el Cortez? Itt volt amikor elestél?
-Tegnap reggel indult. Nem volt itt. De ma jön haza nincs semmi baj, hiszen dolgoznia kell.
-Reni én mindig itt leszek. Rendben?
-Tudom. Mostmár sietek haza mert főzni akarok Corteznek mire hazajön és egy kézzel nehezebb lesz.
-Segítek.
-Jajj, nem, nem kell.
-Egy kézzel nem fogsz boldogulni. - mondta mosolyogva
-Nem akarom húzni az idődet. Amikor legutóbb nem volt itt Cortez akkor se szívesen jöttél...
-De jó volt veled beszélgetni és gondoltam ha már egy városban vagyunk megint, akkor miért ne látogathatnálak meg néha.
Erre nem tudtam mit mondani. Tudtam, hogy nem szabad Arnoldal beszélgetnem, mert Cortez nagyon ideges lesz.
-Nézd, ha Cortez miatt nem akarsz velem találkozni akkor az igen sajnálatos, ugyanis az azt jelenti, hogy nem stabil a kapcsolatotok.
-De igenis stabil, szeretem őt. Most egyedül szeretnék lenni Arnold. Légy szíves menj el. - mondtam, mert közben észre vettem, hogy hazaértünk.
-Rendben. Majd hívlak. Szia.
-Szia - mondtam majd adott egy puszit a homlokomra.
Mikor bementem hirtelen nem is tudtam mihez kezdjek. Ha Cortez megkérdezi mit csináltam ma akkor vajon, hogy mondjam el ezt neki, hogy hát tegnap felbuktam egy fiúba megrepedt a csuklóm, borogatni kell a térdem és ma találkoztam vele és Arnolddal. Egész jól vagyok kösz.
Megebédeltem, majd bekapcsoltam a notebookom. Virág szerencsére fent volt msn-n. Másolom.
Reni üzenete: Sziaa, tudunk beszélni?
Virág üzenete: Ííí, bocsi de most nem érek rá. Ricsivel mindjárt indulunk valahova. Azt mondta meglepi. Naon kiváncsi vagyok. :)
Reni üzenete: Jó szórakozást!
Virág üzenete: De, ugye nincs nagy baj? :(
Reni üzenete: Nem. Nincs. Jó szórakozást! Szia!
Virág üzenete: Szia
Kinga nem volt fent. Pedig most nagy szükségem lett volna valakire. Hirtelen attól az érzéstől, hogy egyedül vagyok és senkivel nem tudok beszélni elkezdtem sírni. Üdv bedagadt szemek.
Szerintem már négy óra lehetett amikor kissebb nagyobb megszakításokkal de abbahagytam a sírást, mert eszembe jutott Cortez. Ha így meglát akkor biztos soha többet nem hagyna el egy napnál több időre. Próbáltam összeszedni magam. Kimentem a fürdőszobába, hogy megmosakodjak. Nem valami szép látvány fogadott. Bedagadtak a szemeim és piros volt a fejem. Miután felfrissítettem magam, gondoltam felnézek Facebookra azonban amint kiléptem a fürdőszobából valaki felcsengetett. Arnold.
-Gyere fel.
-Szia.
-Miért sírtál?
-Semmiség. Miért jöttél?
-Nem vetted fel a telefont. Azt hittem valami baj van.
-Biztos nem hallottam. Nincs semmi baj.
-Az arcodon nem ez látszik. Egész szép lakás, bár lehetne egy kicsit nagyobb is. Hogy férnek el a könyveid? - kérdezte miközben leült a kanapéra.
-Venni fogunk majd egy kis szekrényt Cortezzel a hálószobánkba.
Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom. Luis volt az.
-Megbocsátanál egy pillanatra? - kérdeztem Arnoldtól.
-Csak nyugodtan.
- Szia Luis. - szóltam bele a telefonba mire láttam, hogy Arnoldnak eltorzul az arca.
-Szia Réni. Megszerettem volna kérdezni, hogy vagy. Ha bármi segítség kell, nyugodtan szólj.
-Köszönöm Luis, de nem kell semmiben sem segíteni. - közöltem vele és a mondtattal egyidőben kinyílt az ajtó, én hátra néztem és ott állt az ajtóban Cortez mosolyogva. Majd meglátta a kanapén ülő Arnoldot és láttam, ahogy azonnal lehervadt a mosoly az arcáról és átváltott idegességre.
-Még egyszer köszönöm Luis, hogy aggódsz értem, de kérlek többször ne hívj. - letettem a telefont meg se várva, hogy mondjon valamit.
-Szia Cortez.
Láttam rajta, hogy szinte pattanásig feszültek az idegei. Meg is értem. Hazaér, Arnold a kanapén és épp egy Luis nevű emberrel beszélgetek. Nevetett egyet majd bement a szobánkba.
-Arnold kérlek szépen most menj el. Örülök, hogy átjöttél.
-Szia Reni. - köszönt el és adott egy puszit az arcomra. Miután becsuktam az ajtót felsóhajtottam mert tudtam, hogy az elkövetkezendő beszélgetés Cortezzel hosszú lesz. Lehunytam a szemem majd beléptem a hálószobába.
-Üdv itthon. - köszöntem. - Már nagyon hiányoztál. - mentem oda hozzá, hogy megöleljem. De nem viszonozta.
-Úgy láttam még se annyira.
-Cortez. Nézd meg tudok magyarázni mindent. Miért van begipszelve a kezem, ki az a Luis és miért volt itt Arnold.
-Hallgatlak. - mondta hűvösen. És elmeséltem neki szórol szóra mindent az elmúlt két napot. Szóról szóra a beszélgetéseket, hogy mi, hogy történt. Miután végeztem beállt a csönd kettőnk között. Nem bírtam. Úgy éreztem muszáj megszólalnom.
-Haragszol?
-Rád nem. Csak arra a szemétládára aki miatt felbuktál. Neményivel pedig el fogok beszélgetni, hogy ne zargasson téged. Amint befejzte a mondtatot a megkönnyebüléstől, hogy nem haragszik rám egyszerűen elkezdtem sírni. Odajött és átölelt én pedig belefúrtam a vállába az arcom. Így álltunk ki tudja mennyi ideig mire megszólalt.
-Van egy jó hírem.
-Mi az?
-Általába egy napra kell majd mindig elmennem. Úgy mint most is, hogy reggel megyek és következő nap estefelé jövök. Ezután viszont mindig van egy nap pihenőm. Szóval holnap együtt tudjuk tölteni a napot.
-Komolyan? - kérdeztem csillogó szemekkel.
-Komolyan. - mondta nevetve majd megcsókolt... Többször... Kicsit beleveszve a csókunkba egyszercsak hallottunk egy nagy csattanást a nappaliból. Én felsikítottam és Cortez pedig elengedett és kinyitotta a hálót. Láttam, hogy Justin és Jean-Luc is ijedve meredtek ki a szobájukból. Cortez kiment a nappaliba majd szólt, hogy nyugodtan menjünk ki. Szerencsére csak a bőrönd volt. Lecsapódott a teteje. Ezután elment mindegyikőnk tusolni, fogatmosni. Ami, így, hogy négyen vagyunk majdnem két órahosszát vett igénybe. Cortezzel még beszélgettünk kicsit majd... Khm... Elvoltunk...

Cortez: 5/5 örülök, hogy végre itthon van és megoldódott minden
Arnold: ?/5 nem tudom miért ilyen közlékeny... Amikor honvágyam volt akkor nem szívesen jött most meg nagyon keresi a társaságom.
Luis: ?/5 kedves tőle, hogy aggódik de nem tudom, hogy miért foglalkozik velem ennyire.
Sérüléseim: 1/5 a sok sétálás nagyon nem tett jót a térdemnek.