Reni és Cortez élete Párizsban [SZÜNETELTETVE]

Szeptember 13. "Csütörtök"

Ma a suliba semmi érdekes nem történt az órákon. Mikor végeztem, Cortez nem volt a suli előtt, ugyanis csak este fele érkezik meg mert későbbi gépeken kellett dolgoznia.

Úgy terveztem, hogy elmegyek a boltba bevásárolni mert kezd kifogyni otthon az élelmiszer.

A boltba érve járkáltam a sorok között és a listára írtakat kerestem. Egyszer megálltam a tészták előtt gondolkozni, hogy milyet vegyek mikor hirtelen hátulról valaki megsimította a két karomat egyszerre.
Azt hittem valahogy ide került Cortez. Mosolyogva megfordultam. De nem ő volt.
Arnold nézett rám vidáman.

-Szia Reni!

-Arnold! Megleptél!

-Baj?

-Nem, dehogy.

-Hát a herceged? - kérdezte gúnyos mosollyal.

-Cortez nem a hercegem és ő most épp dolgozik.

-Nagyszerű!

-Miért?

-Mert így nem fog minket megzavarni.

-Miben?

-A társalgásban.

-Ohh... Értem.

-Szóval, mit kell vásárolni? Segítek.

-Tessék. - mondtam, majd oda adtam neki a listát.

-Rendben. Hozok tojást, tejet, kenyeret, lisztet, csokoládét (nekem kell), kólát (Corteznek), pillecukrot (Justinnek), rágót (Jean-Lucnak).

-Ne vedd tolakodásnak, de mire fel ennyi édesség?

-Mindenkinek lehet egy kívánsága, hogy mit akar a boltból. Erről jut eszembe, hogy kell még nekem sonkás csiga.

Mivel láttam, hogy Arnold elég értetlen fejet vág elmagyaráztam, hogy akire a bevásárlás esik az még valamit kívánhat.

-Értelek. Akkor hozok azt is. Ennyi a vásárolni való?

-Nem. Van még a lap hátulján is.

-Akkor azokat is intézem.

-De nekem is hagyj valamit!

-Nem.

-Miért nem.

-A kezed miatt.

-De unatkozni fogok.

-Gyere velem, de ne próbáld meg használni a kezed.

-Rendben. De gondolom azt megengeded, hogy a női dolgokat magam vegyem meg.

Láttam az arcán a zavarodottságot de csak egy pillanatra.

-Persze persze. Én elindulok összeszedni a dolgokat és a gyümölcsöknél találkozzunk rendben?

-Oké.

Szétváltunk. Én mentem a női részlegre, ő pedig elindult a tojásokhoz.

Amikor végeztünk a megbeszélt helyre mentünk és indultunk a pénztárhoz. Szerencsére pont elég lett a pénz ami nálam volt. Azonban az okozott egy kis fejtörést pakolás közben, hogy, hogy fogom én ezt hazavinni. Arnold azonban nem hagyta sokáig, hogy ezen tépelődjek.

-Segítek ezeket hazavinni. Ráérek.

-Azt nagyon megköszönném.

Otthonig csak a suliról beszélgettünk. Náluk sokkal másabb az egyetem. Maximum fél négyig vannak bent, de közte van, hogy két óra hossza a lyukasóra. Akkor szoktak általában lemenni kávézni vagy akár hazamennek enni. Náluk nincsenek osztályok, hanem szinte minden egyes tanórán más-más diákokkal vannak együtt. Az előadásokon kb. 150 - en vannak. Én elmeséltem, hogy nekünk teljesen az ellentettje. Úgy hallotta, hogy azért mert így jobb az oktatás. De idézem: "Szerintem az, hogy ki, hogy tanul, nem az oktatáson múlik, hanem az akaraterőn és ez egyes életre képtelen embereknek nincs ." Hát Arnoldnak úgy látszik meg van a véleménye erről is. Bár miről nincs...

Hazaérkezésünkkor segített még elpakolni azt amit vettünk és már indult volna, de meghívtam egy házi kávéra. Elfogadta. Kávézás közben megjött Jean-Luc és Justin is. Csatlakoztak hozzánk. Egyszer elfogott egy pillanat amikor megláttam, hogy Arnold mosolyog, hogy ha össze is vesztünk sokszor, attól még hiányoztak a vele való beszélgetések. Valószínűleg túl sokáig meredtem Arnoldra, mert mire feleszméltem Arnold feje mellett volt még kettő másik és engem bámultak nagy szemekkel, hogy miért nézem őket. Kimagyaráztam magam, hogy csak elbambultam és Arnold melletti kettő személy nagyon jót nevetett a zavarodottságomon. Arnold csak mosolygott. De nagyon.

Hirtelen a pillanatot egy ajtó csattanása és egy hang zavarta meg.

-Sziasztok! Reni, hogy állsz a tanulással? - kérdezte majd megfordult, ugyanis eddig a az ajtót zárta be. - Ez meg mit keres itt? - célzott Arnoldra Cortez.

-A boltba találkoztunk és segített bevásárolni és hazahozni a cuccot.

-És kipróbáljátok, hogy milyen ízű a kávé amit vettettek?

-Nem, csak meghívtam, mert jót beszélgettünk épp.

-Ó! Bocsánat akkor már nem is vagyok itt! Sajnálom, hogy a hazajövetelemmel megzavartalak titeket.

Időközben Justin és Jean-Luc gyorsan kislisszoltak a szobából. Sejtették, hogy ez nem egy baráti beszélgetés lesz... Jól sejtették.

-Ugyan, nem kell sajnálni, hisz itt élsz. Máskor majd ha találkozunk Renivel akkor hozzám megyünk.

-Azt próbáld meg, de akkor abból kórház lesz.

-Nyugodjatok már meg! - szóltam rájuk.

-Akkor Reni egyedül marad mert te testi bántalmazást okoztál és hidd el elintézem, hogy minél rosszabb büntetést kapj. de ne aggódj minél hamarabb kikerülök a kórházból és vigyázok rá ha esetleg börtönbe kerülsz!

-Arnold, Cortez! Hagyjátok abba! - kiabáltam, de nem is foglalkoztak velem... Tovább folytatták a vitájukat.

-Ha egyetlen egyszer is hozzá mersz nyúlni egy ujjal is Renihez akkor nagyon elrondítom a képedet Neményi. Bár ennél rosszabb nem tudom, hogy lehet-e.

Feladtam. Ott hagytam őket az étkező közepén és bementem a szobámba tanulni. Tudom, hogy Cortez nem fogja bántani. Bízok benne. Elővettem a tankönyveimet és elkezdtem tanulni.

Néha hallottam trágár szavakat amiket egymásnak mondtak, de próbáltam nem foglalkozni velük. Szerintem egy óra telhetett el amikor egy szó hallatára felkaptam a fejem. Arnold mondta. Szakítani. De amikor elkezdtem volna fülelni, ajtócsapódást hallottam. Kimentem a helyiségből és Cortezt találtam az asztalnál ülve ahogy issza a kólát amit vettem neki. Rám nézett és elmosolyodott. Felállt az asztaltól és odajött hozzám megcsókolni. Nem csókoltam vissza. Eltoltam magamtól mire ő értetlen fejet vágott.

-Mi az? - kérdezte.

-Ha máskor akárkivel is veszekszel jó lenne, ha meghallanád a hangom.

-De most nem szóltál bele.

-De rátok szóltam, csak nem figyeltetek. Mi volt az amit Arnold utoljára mondott?

-Rendben majd figyelek rád de remélem nem lesz több ilyen. Ne foglalkozz vele, hogy mit beszéltünk. - mondta majd megpuszilta az arcom és átölelt. Sokáig álltunk így, majd Justinék zavartak meg. Éhesek voltak és úgy gondolták ideje elkezdeni a vacsorát készíteni. Ameddig ők csinálták az ételt, én a házimmal bajlódtam, Cortez Ricsivel beszélgetett valami "messzendzseren". Fogalmam sincs mi az, hogy kell írni, de azt mondta hasonló mint az SMS csak ez a Facebookhoz kapcsolódik. Én csak bólogattam. Biztos.

Milánói makarónit ettünk. Majd megnéztünk egy filmet négyesben. Virággal még beszéltem egy fél órát majd Cortezzel közösen lefeküdtünk.

Pontozás: 1/5 Lehet abbahagyom, hisz visszanézve valamikor nem is írok mert fáradt vagyok és Cortez amúgy is furcsálja, hogy lefekvés előtt mit csinálok ennyi ideig és még átgondolni újra, hogy mire mennyi pontot adjak stb. Majd még meglátom mi lesz hisz azért már kilencedik óta csinálom. De lehet elkél néha a változtatás.