Reni és Cortez élete Párizsban [SZÜNETELTETVE]

Szeptember 11. "Kedd"

Reggel szokásosan elkészültem, csak egy kis kakaót ittam és készítettem magamnak szendvicset. Justinnek és Jean-Lucnak el kellett mennie hamarabb, ezért egyedül indultam el. Az egyetemre hamarabb odaértem, alig volt még valaki szóval leültem egy padra és olvastam. Hirtelen megállt mellettem valaki. Azt hittem, hogy Luis, de mikor felnéztem egy lányt láttam meg. Nagy szemüvege miatt óriásinak látszódott a zöld szeme, hosszúkás arca volt és a fején két kontyba fel volt fogva a fekete haja. Elsőbb rám nézett majd a könyvre és végre megszólalt.

-Hai!

-Öhhm... Szia.

-Bocsi, hogy zavarok, de megláttam, hogy olvasol és kíváncsi vagyok, hogy mit.

Megmutattam neki a borítót és felderült az arca.

-Ezt még nem olvastam, de gondolkozok rajta. Jó könyv?

Igazán érdeklődőnek tűnt szóval meséltem neki és örültem mert volt valaki akivel tudtam könyvekről beszélni. A hosszú beszélgetés közben észre se vettem de egy kis számú tömeg gyűlt körénk. Mikor befejeztem megszólalt egy srác aki valamikor leült mellém.

-Szia Louna! Ő ki? - kérdezte rám mutatva.

-Öhhm...

-Rentai Renáta vagyok. Reni.

-Hello! Én Thomas vagyok. - köszönt. Barna vállig érő haj, barna szem és egész kedves mosolya volt. Szimpatikus.

-Te is szeretsz olvasni? -érdeklődött.

-Igen. Imádom a könyveket.

-Hé! Minket be se mutattok? -kérdezte egy hippi öltözködésű lány miközbe végig mutatott a többi emberen.

-Elina, Paul, Rob, Fanny, Mathias. Mind könyvmolyok vagyunk. Remélem csatlakozol hozzánk minden csütörtök délután 3-kor.  Kissebb klub gyűléseket tartunk az egyetem könyvtárába. Általába egy ember bemutat egy írót vagy éppen egy könyvet. Szívesen látunk.

-Ki nem hagynám. - mondtam mosolyogva.

-Hanyadikos vagy?

-Most kezdtem.

-Nagyszerű! Mi ugyanúgy első évesek vagyunk.

-Srácok nem akarok zavarni, de nem sokára kezdődik az óra és be kellene mennünk. - sólalt meg Mathias. Közösen elindultunk, azt hittem, hogy majd egyszer elválunk de végül egy terembe mentünk be. Mindenki csodálkozott, hogy egy tagozaton vagyunk. Végül is csak tegnap találkoztunk egymással szóval nem csoda... Leültem a helyemre és a mellettem levő padnál Luis és Chloé beszélgettek.

-Ó, szia Reni! - köszönt a fiú.

-Sziasztok!

Chloé csak dünnyögött valamit. Nem értem mi a baja velem hiszen nem is ismer. Az ajtóban hirtelen megjelent az osztályfőnökünk Nado tanárúr.

-Jó reggelt! Na most, azzal szeretném kezdeni az órát, hogy ez a csapat nem marad együtt. Három fele lesztek osztva a névsor szerint. Így végül 16 emberből fog állni egy társaság, kivéve az utolsó csoportot, ti 15 fősek lesztek.

Reménykedtem, hogy Luis és a többiek akiket az udvaron ismertem meg mindnyájan egy csoport leszünk.

-Megkérlek benneteket, hogy akik elsőnek hallják a nevüket maradjanak ülve. A második csapat menjen az ajtó felöli oldalra és a maradék ember pedig az ablakokhoz. Névsorolás után (kiderült, hogy kettő ember hiányzik) nagyon boldog voltam, hisz akiket ismertem mindenkivel egy osztályba leszek.
-Na most! Figyeljetek! Akik ülnek nekik én leszek az osztályfőnökük. Ti menjetek a 256-os terembe. Ott vár a tanárotok. - mutatott az ajtó felülieknek. - Ti pedig a 134-es helyiségbe mentek.