Reni és Cortez élete Párizsban [SZÜNETELTETVE]

Szeptember 12. "Szerda"

Bágyadtan keltem ki az ágyból. Ugyanis majdnem egy órával hamarabb keltem, mint kellett volna, mert minél hamarabb érek be a suliba, annál nagyobb az esélye, hogy még tudok normális irodalom tankönyvhöz jutni. Az ébresztőórámra azonban Cortez is felkelt, pedig szegénynek most később kell mennie mert délre van beosztva a vizsga miatt.

-Hány óra van?

-Fél kilenc.

-Reni elkésel!!! - mondta ijedten.

-Nem, ma nincs első kettő órám viszont be kell mennem a könyvtárba irodalom tankönyvért.

-Mikor kezdődik a harmadik órád?

-10 óra.

-Akkor még ráérsz egy kicsit. - mondta majd visszahúzott az ágyba és átölelt. Én rá tettem a fejem a mellkasára és hallgattam a szívverését. Egy ideig csak így feküdtünk majd kb. negyedóra múlva Cortez felállt, adott egy csókot és mondta, hogy elkísér a suliba. Máris kiment az álmosság a szememből.

Fehér rövid nadrágot, kék rövid ujjút és egy kék tornacipőt vettem fel. A hajamat laza copfba kötöttem össze és feldobtam egy kis sminket. Kimentem a konyhába ahol jó ámerikaihoz híven Cortez kólát ivott.

-Fogsz valaha is mást inni?

-Nem terveztem.

-Ha szépen megkérlek akkor sem? - kérdeztem miközbe közelebb mentem hozzá.

-Nem tudsz olyan szépen megkérni. - láttam hogy nevető ráncok összeszaladnak az arcán.

-Fogadjunk?

-Na jó iszok egy kis vizet és majd meglátjuk milyen szépen tudsz megkérni.

-Rendben.

Odament a csaphoz és egy poharat engedett tele. Megitta.

-Jól vagy? Nem szédülsz? -kérdeztem és próbáltam nem mosolyogni.

-Hát lehet, hogy orvoshoz kellene menni. Nagyon szédülök. Mit tett velem a víz?!

-Hívjam a mentőket?

-Az lehet még jobb lenne! De siess! Szerintem mindjárt elájulok. - mondta, majd óvatosan összeesett. Odahajoltam hozzá, mint aki újra akarja éleszteni és ő közelebb húzta a fejem, beletúrt a hajamba és erősen megcsókolt, közbe felült de addig is egymáshoz tapadtak az ajkaink. Még egyszer erősen és hosszan megcsókolt.

-Szeretlek. - mondtam.

-Én is.

Felállt nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Véletlen a nagy lendülettől neki ütköztem, átkaroltam a derekát, adtam neki egy puszit majd jó erősen átöleltem és beszívtam az illatát. Egy kis idő után megszólalt, hogy készülődnünk kellene mert már negyed tíz és háromnegyedóra múlva kezdődik az órám.

Gyorsan reggeliztünk müzlit és fél tíz körül már indultunk is. Negyedóra volt az út. Cortez bekísért a bejáratig, láttam, hogy páran megbámulják a barátomat az udvaron, de próbáltam nem tudomást venni róla. Az ajtó előtt adott egy gyors búcsúcsókot, majd siettem a könyvtárba. Láttam, hogy Léo és Fanny jönnek velem szembe.

-Szia Reni! Irodalom könyvért mész? - kérdezték.

-Sziasztok! Igen.

- Ne is fáradozz. Luis vitte el az utolsókat. Mikor bementünk, akkor láttuk, hogy kiveszi a megmaradt kettő könyvet.

- Ohh... Hát akkor ma is verset írunk. (Gondoltam, hogy Chloénak vette ki a második könyvet.)

- Én mondjuk élveztem. Imádok verseket írni. -mondta Fanny.

- Majd elolvashatok párat?

- Persze.

-Mennünk kellene lányok mert öt perc múlva becsöngetnek.

Gyorsan a 201-es terembe mentünk ahol a francia óra lesz. Leültem a helyemre Thomas és Luis közé és elővettem a könyvem azzal a szándékkal, hogy olvassak de nem igazán sikerült mert Thomas szólt.

-Reni!

-Igen?

-Leadtad a lapokat?

-Nem.

-Következő szünetbe megyek leadni. Jössz?

-Persze!

Az ajtón hirtelen betoppant egy tanár. Gitár volt nála. Azt hittem, hogy eltévedt. Leült a tanáriasztalhoz és elkezdett játszani a hangszeren. Nagyon jó volt hallgatni. Miután végzett a számmal felnézett mi pedig elkezdtünk tapsolni.

-Sziasztok! Én Benjamin Delon vagyok! Benjamin tanárúrnak hívjatok kérlek. Azt terveztem a mai órára, hogy mindenki pár mondatot mond magáról majd elfoglalhatjátok magatokat.

Mi ennek nagyon örültünk, hogy még nem kell semmi anyagot venni. Mindenki elmondta, hogy melyik suliból jött és mesélt hobbiáról majd a tanár elkezdett gitározni. A többiek leginkább beszélgettek, de én hallgattam a zenét.

Szünetben Thomassal leadtuk a lapokat. Igazán örültek nekünk, hogy nem az utolsó pillanatra hagytuk. Következett az irodalom óra. Tanárnő kiosztotta a verseket. Mindenki lapján éktelenkedett egy óriási jegy. Segítettem kiosztani. Rengetegen kaptak 1-est és 2-est. Az enyém az utolsó volt. 4-es! Csak én és Fanny kaptunk ilyen jegyet. Thomas, Luis, Chloé és Elina 3-ast.

-Vegyétek elő a felszerelést! - mondta ordibálva a tanárnő.

Hirtelen megbökött Luis és egy irodalom tankönyvet nyújtott felém.

-Hoztam neked egyet. Amikor megláttam, hogy már csak kettő van akkor eszembe jutott, hogy még nem láttalak a suliban és gondoltam késel valamiért és ez hasznodra lesz.

-Köszi! - igazán hálás voltam neki, mert így nem kell általunk ismert francia költők híres verseiről írni 10 oldalas fogalmazást.

Az óra további részében olvasni kellett a tankönyvet, majd egy rövid vázlatot írni belőle.

Fotográfián a fényképezőgépekről beszéltünk, hogy kinek milyen fajta van. Nem mindig értettem azt amit mondtak, de a mellettem ülő fiú segített és felírta azokat a gépeket, amik szerinte nagyon jók.

Cortezzel hazamentünk és elmesélte a vizsgáját, megcsináltam a leckéimet és mivel átment, ezt este egy közeli étterembe meg is ünnepeltük.

Hazaérve az otthon töltött időnk további részét a hálószobánkban töltöttük... Megmutattam neki, hogy milyen szépen tudom megkérni...

Luis: 5/5 Nagyon aranyos volt tőle, hogy gondolt rám.

Vacsora: 5/5* Cortez megint elcsodálkozott, hogy, hogy birok ennyit enni amikor itt Párizsba nem is éhezek.

Cortez vizsgája: 5/4 Azt mondta, hogy voltak hibái, de nem vették annyira figyelembe. Megkérdeztem, hogy ki volt a vizsgafelügyelő. Egy fiatal nő volt. Akkor mindent értek...