Wattpad faszságok

Szereplők

AVAGY: TÚL SOK SZEX, TÚL SOK GUCCI, TÚL KEVÉS SZEMÉLYISÉG

[Szólok előre, hogy ez a rész nem lesz tele példákkal - mert hogy' a túrórudiba illusztrálnék egy komplett személyiséget - vagy annak hiányát? Teljes fejezeteket kéne bemásolnom hozzá, és nem szeretném ezzel megtölteni ezt a bejegyzést. Ha nem hiszel nekem, nézz bele a romantikus kategóriájú írásokba, garantálom, hogy minden harmadik az én szavaimat igazolja majd.] 

Beszélgessünk kicsit a jó történetekről [ebben a gyűjteményben még nem sok szó esett róluk]! Mitől is lesz jó egy történet? Véleményem szerint az egyedi szereplők, egyedi cselekmény és az élvezhető írói stílus kombinációjától. Ha az egyik kiemelkedően jó, el tudja vinni a hátán az egész sztorit, úgy is, ha a másik két szempontban nem remekelt túlzottan [na nem arról beszélek, mikor a kedves "író" még a fiú-t is ly-nal írja - igen, LÁTTAM ilyet] - de azért ne erre operáljunk. Fordítsunk legalább ugyanannyi időt a szereplők kidolgozására, mint az eseményekére! Úgy vélem, különösen a romantika központú történetek esetén fontosak, hiszen ezeknek az lenne a "lényege", hogy az olvasó fejezeteken keresztül szurkoljon a két szereplő egymásra találásáért. Na most, ha ezek a karakterek rohadtul unszimpatikusak, vagy éppen semmilyenek, akkor a kutya se fog izgulni a románcukért. [Viszonylag kevés szerelmes sztorit szoktam olvasni, pont azon okból kifolyólag, hogy a főhős általában már a fülszöveg alapján sem szimpatikus.]

És akkor nagyjából el is érkeztünk ezen bejegyzés lényegéhez, ugyanis a Wattpad szereplőinek hetven százalékánál [és még lehet, keveset mondok!] egy marék lószar is több személyiséggel bír. Vagy ha mégis van nekik ilyen, akkor borzasztóan sablonos, és elcsépelt. [De hát minek is nekik kidolgozott személyiség, ha az idő nagy részében úgy csak... szerelmeskednek.]

De miről/mikről is magyarázok pontosan?

GYAKORI WATTPADES FŐSZEREPLŐK
amelyek elvennék az életkedvemet, ha lenne olyanom

A szexfüggő: VÉTÓ-VÉTÓ! Itt nagyon sokáig olyan szöveg szerepelt, ami alapján azt gondolhattad, hogy azt utálom, ha egy szereplőnek... vad a szerelmi élete, én viszont nem erre akartam utalni. Szóval amikor úgy jellemeztem a szereplőt, mint "ő az, aki összefekszik mindennel, ami él és mozog, a rotációs kapával is csak azért nem csinálta még, mert nem tudja, hol kell bekapcsolni", akkor arra akartam utalni, hogy ez az EGYETLEN szerepe a történetben. Hogy az olvassó a nyálát csorgassa egy szarul megírt erotikus jelenetre. A karaktere egyetlen kartonpapír, amire rá van firkálva, hogy "szex" - semmi mást nem szeret, és minden mást utál. A karakterének nincsen mélysége (nem, az, ami a lába között van, nem számít), nem tudjuk meg, miért lett szexfüggő, nem lesz érzékeltetve, hogy ez, mint minden más függőség, egy önpusztító életstílus. Nem tudunk meg semmit, csak azt, hogy milyen alsóneműt visel. Akár egy fel-alá röpködő nemi szerv is lehetne, ezzel az erővel.

A leendő szexfüggő: a történet kezdetén szende szűz - de ne aggódjatok, maximum két fejezetig marad az. Őt szokás ugyanis elrabolni. Rögtön megállapítja, hogy fogva tartója milyen jól néz ki, és bár kezdetben még ímmel-ámmal ellenkezik, később ő is élvezni kezdi a történéseket, mert hát a nemi erőszak olyan kibaszottul szexi... (Erről bővebb véleményt írtam az Emberrablás című részben.)

A durván semmilyen: ő csak úgy van, lebeg az Orion-köd kellős közepén, és ez neki jó. Olyan szürke, mint télen az égbolt, de a suli/a világ leghelyesebb csávója [aki mellékállásban Justin Bieber és Alkonyat Edward egy személyben] mégis belezúg. [És, bár Semmilyenke elmondása szerint szűz még, első együttlétük alkalmával olyan gyakorlottan csinálja, mintha emelt óraszámban tanulná.]

A hiper-átlagos: az első fejezet azzal kezdődik, hogy megtudjuk "xyz egy átlagos lány volt [a nemek egyenlőségének híve vagyok, de bevallom, sráccal ilyet még nem olvastam]". Szóval kedves átlagos lányunk iskolába indul az átlagos BMW sportkocsijával [amiről képet is be kell szúrni, különben nem hisszük el] mindennapi Gucci összeállításában [megjegyzem, később ez a Gucci táska lesz egyetlen személyiségjegye]. Egyébként is ez a csaj bármibe fog bele, képtelen elrontani, ő mindennek a mestere.
[Ugye, hogy te is szeretnél ilyen átlagos lenni?]

A híresség: rajongók ezrei adnák el a lelküket az ördögnek, hogy elmehessenek vele egy randira, ő mégis kedves főszereplőtársát szemeli ki magának. Ez igazából érthető, összeillenek, hiszen egyikük sem rendelkezik személyiséggel. Itt látszik, hogy sok olvasó úgy gondolkozik, hogy ha Shawn Mendes-nek hívják a csávót, akkor az már csak jó sztori lehet...

Rosszfiú [lehet rosszlány is, csak az mást jelent]: onnan tudjuk, hogy ő a rosszfiú, hogy bőrkabátot visel, és az első fejezetben, meg a történet címében közölték velünk. Egyébként nagyjából olyan, mint a fentebb említett híresség, csak többet hisztizik, és tragikusabb az élettörténete [az egész családja elhalálozott krónikus agyhúgykő miatt, alkalmi munkákból kell eltartania magát, például vonatkerékpumpálásból, és egy havi fizetése rámegy a Gucci dzsekire - nem, fogalmam sincs, gyárt-e a Gucci dzsekiket, de a történet lényege nem ez -, amelyet az összes beillesztett képen visel]...

Biztos lehetne még miről beszélni, de vérnyomásom [sőt, lehet már a koleszterinszintem is] az egekben van, szóval inkább itt inkább befejezném a fejtegetésemet.

Végszó gyanánt még ennyit: gondolkozzatok a szereplőiteken, kezeljétek őket papíron/monitoron létező emberekként, hiszen azok is. Nem azt mondom, hogy ne gyárts szexfüggő karaktert, mert én annak a híve vagyok, hogy az írásban nincsenek tabu témák, ami létezik a valóságban, arról lehet, és kell is írni. Viszont ha szexfüggő karaktert írsz, akkor az egy karakter legyen, egy ember, ne pedig egy szél szárnyán szálló vagina...

(A rész szerkesztésre került, mert annak idején valamiért viharos haragot váltott ki belőlem, ha valaki sokat szexelt?)

CHRIS VOLTAM