Wattpad faszságok

Kritika

AVAGY: AMIKOR A HÜLYE OKOSKODIK

Már előre látom, hogy ezen cikk írása közben már vonzónak fogom érezni a New York-i metrót, pedig ott egy megállóban láttunk egy patkányt, két csótányt és még a kapu sem volt hajlandó átengedni minket... Na, de csapjunk is bele a... szarba!

Egy hétköznapokból vett metaforával indítanék. Legyen előttetek a jelenet: ketten ülnek egy autóban, a sofőr és az utasa. Az utas nem tud vezetni, de folyamatosan kioktatja a sofőrt ["há' hogy tartod azt a kormányt?!" meg "így nem lehet leparkolni, öregem!" és "majdnem átmentél az amerikai turistán, normális vagy te?!"]. Jó, tegyük fel, hogy az utas talán még soha nem fogott kormányt a kezébe, de már látta a Halálos iramban három részét, meg egyszer elaludt valami autószerelős filmen, szóval esetenként még igaza is lehet [például nem ütjük el az amcsikat még akkor sem, ha hatvan százalékuk hisz a zombi apokalipszisben] - de ez még nem jogosítja fel arra, hogy nyisson egy autósiskolát. Már pedig esetünkben pontosan ez történik.

Jó, elárulom végre, miről beszélek: az önjelölt Wattpad kritikusokról.

- De hát Chris... te nem ugyanezt csinálod? - tehetné fel a kérdést az egyik olvasóm. [És teszem fel a kérdést én magam is, három évvel később, miközben furcsa motivációtól hajtva megszerkesztem a régi Wp faszságok részeket.]

Amikor belekezdtem ebbe a rantsorozatba, még tényleg csak ennyi volt a célom. Hogy nevettessek másokat, és közben éreztessem, én magam mekkora ász vagyok. Most, később, megkomolyodva, és némi önértékelést összeszedve, úgy vélem, abban különbözök az önjelölt wattpad kritikusoktól, hogy én próbálok valami értéket is átadni a röhögtetésen kívül. Legalábbis most már... Igyekszem félreérthetetlenül fogalmazni, és olyasmiket mondani, amik kontextustól függetlenül igazak. Persze az írás az olyasmi, amihez nincsen egy fix recept, és aminek nincsenek kőbe vésett szabályai. Hiába pofázok én itt arról, hogy a muszáj az ponton jé akkor is, ha fagyott hülyegyerekek potyognak az égből - de mi van akkor, ha te egy chatbeszélgetést írsz fiatalok között, akiknek rossz a helyesírása? Akkor leírod majd a muszályt ly-nal, és az is helyes lesz. Mert ilyen az írás, tök értelmetlen minden...

Így most régi énemnek ellentmondva azt tanácsolnám: adj csak kritikát, ha szeretnél, akármennyi tapasztalatod van is.

DE:

~ Nézz utána annak, amiben nem vagy biztos. Ha nem találsz információt, használd a "szerintem" és az "úgy gondolom" kifejezéseket.
~ Ne add el a saját szubjektív véleményedet tényként. Ha te az első látásra szerelmeket szereted, az nem azt jelenti, hogy egy slow burn történet az ördögtől való.
~ Bátorítsd az írót, hogy kérje ki mások tanácsát/véleményét is. Sose rossz, ha sok különböző nézőpontból látja valaki a saját sztoriját.

Most pedig nézzünk néhány ellenpéldát:

Hogy mik a megbízhatatlan kritikus ismertetőjegyei? Jó, hogy megkérdezted.
[És igen, itt Józsika a kontár kritikus szinonimájaként fog szerepelni.]

I. Józsika teljes kritikát ígér, de szinte csak a helyesírásról beszél, mert az olyasmi, amit tanult a suliban. Egy történet nem csak helyesírásból áll. Illetve, ha valakinek a helyesírását kritizáljuk, akkor nem árt adni valami támpontot arra, hogy mire figyeljen. Persze, ha értékelhetetlen a helyesírás úgy cakkompakk, akkor lehet ajánlani a Word használatát.