Vegyes sztorik

Útmutató a vámpírsághoz

Guguszjetosz-nak, az elsõszámú és egyetlen rajongómnak, sok szeretettel❤

Natali vámpír akart lenni. Egészen addig, amíg valóban az nem lett. Azonban a történet sokkal korábbról kezdődik...

Natali egyedül élt, egy, az iskolájához közeli albérletben. Szeretett egyedül lenni, nem érezte magát magányosnak- legalábbis nem a szó negatív értelmében. Az osztályával jó kapcsolata volt, de nem tartott senkit a barátjának. Egyszóval teljesen normális lány volt. Igaz, kicsit magába forduló típus volt, de ez nem zavart senkit. Szeretett olvasni, általában fantasy-t olvasott. Élvezte, hogy amíg olvas, addig más ember lehet. Aki egy kicsit sem átlagos. Legjobban a vámpíros sztorikat szerette. Meg akarta érteni, hogy mitől ábrázolják hol gonosznak, sötétnek, kegyetlennek, hol semlegesnek, emberinek, hol pedig egyenesen jónak, kedvesnek, aranyosnak, és miért van, amikor bármit megtehetnek, máskor meg csak mások, mint az emberek, de nem erősebbek, és ha egy vámpír egészen természetfeletti, akkor hogy a francba győzi le egy ember?! Mert az erős vámpírok nem csak hogy manipulálni tudják az embereket, de szuperézékeik, és -gyorsaságuk is van. Persze, vannak gyengeségeik is, de Natali akkor sem értette, hogy egy ilyen szuperlényt hogy ölnek meg. Mármint, persze, nem hitt a vámpírokban, de ha mégis léteznének. Ezzel nem volt egyedül, de ezt csak később tudta meg. Amikor találkozott Angelicával.

Angelica és Natali padtársak voltak, ezért kaptak közös feladatot. A kedvenc mitológiai lényükről kellett tablót készíteni. Angelica ment át Natalihoz. Már órán izgatottak lettek, de emiatt az egész időt elbeszélgették a vámpírokról. Viszont legalább mindketten élvezték. Natali minden kérdését, problémáját felvetette, Angelica pedig tovább bonyolította, pro és kontra érveket hozott fel, még jobban elbizonytalanítva szegény Natalit. Végül teljesen kétségbe esve, a sírás határán borultak egymás nyakába. Túl sok idő eltelt, mire elkezdték, ezért Angelica végül ottaludt Natalinál. Így be tudták fejezni a tablót. Eredetileg A3- mas papírt kellett volna használni, de nekik az semmi nem volt, ezért A2- est használtak, és azt is elég sűrűn megtöltötték. Reggel Angelica egy rémisztő, mégis izgalmas, szuper ötletre riadt fel. Még csak hajnal volt, de izgatottan keltegette Natalit.

- Natali! Natali! Nataliiiiii figyelj máááár! Ébredj fel! Fantasztikus ötletem támadt! - rázogatta egyre idegbetegebben a másik lány vállát. Azonban a takaró alól válaszul csak morgást kapott. Kiment a konyhába kávét főzni. Natali is megérezte az illatát, mire rögtön fölkelt, és kivánszorgott a konyhába. - Angelicaaa... Csinálsz nekem iiiis?

- Meghallgatod az ötletem?

- Persze. Mivel kapcsolatban?

- A vámpírokkal. Tessék, itt a kávéd. Most pedig figyelj. Mit szólnál, ha vámpírok lennénk?

- Én? Borzasztóan örülnék, de te is tudod, hogy lehetetlen. - szállt ki a szeméből az álom. Mégis létezhetnek vámpírok? Az álma mégis valóra válhat?

- Nem, nem az. Hiszen igazából nem lennénk azok. Egyszerűen mindenkivel el kell hitetni, és úgy élni. Még a végén mi is elhihetjük. Kicsit lehet drága lesz, de megoldható. Vagyis nem tudom, te mennyire tudsz egy ilyet kifizetni... - nézett bizonytalanul, reménykedve Natalira. Ő is bizonytalanul nézett vissza.