Vegyes sztorik

Meghaltál?

Ezt igazából kézzel írtam, csak szüleim gépelték be szülinapom alkalmából. Szóval köszönöm szépen nekik!

Ravena igyekezett nem a kezére nézni. A társa épp a kötést tekerte le róla. A küldetés 3. napja volt. A lánynak két napja egy pokolkutya harapta le a kisujját. Ezzel igazából szerencséjük volt. Ugyanis Ravena kisujján egy tőrt formázó dísszel rendelkező mennyei bronz gyűrű volt. Ez elég éles volt ahhoz, hogy belülről ölje meg az állatot. Azóta azonban alig haladtak valamennyit.

-Erős szervezeted van, és az ambrózia is segített. A seb szinte teljesen összeforrt. Ha úgy érzed, indulatunk tovább. – szólt Mike. Apollón fia volt, Ravena nem tudta miért pont őt küldték vele. Csak hátráltatja. Ravena Árész lánya volt, egy igazi túlélő. Minden perceben küzdött valamivel, vagy valakivel. Ezekben a napokban Mike-ot próbálta meggyőzni, hogy ő jól van, és indulatnak tovább. A fiú azonban – Ravena egészségére való tekintettel - hajthatatlan volt. Így hát a lány kénytelen volt valami nyugodt elfoglaltsággal elütni az idejét. Ezek közül egyedül rajzolni szeretetett. Próbálta kitalálni, hogy egyel kevesebb ujjal hogy fogja stabilan tartani kedvenc fegyverét, a két rövid kardot, aminek csak párban van értelme, ugyanis az éle nem egyenes, hanem szabálytalanul recés, a két penge éppen összeillik. Mint két fogsor. Ezek a kardok a fajtájuk prototípusai voltak, külön Ravenának tervezve. Már más is kipróbálta, de egyedül ő tudta igazán használni.

-Igen, úgy gondolom! A Táborban azt hiszik, hogy már találtunk egy hajót Madagaszkár felé. Ha rajtam múlna, már rég úton lennénk. – Ravenát nem igazán rázta meg az ujja elvesztése. Harcosként már hozzászokott a veszteségekhez. Inkább idegesítette és zavarta. Meg persze nem nézett rá, mert az ilyenektől felfordult a gyomra. A szörnyek, ha megölte őket, elporladtak. Talán épp ezért választották Mike-ot társának. Ő orvos volt leginkább. Ezért idegesítette Ravenát.

-Még mindig sebesült vagy. Ne felejtsd el!- Őt is fárasztotta a társa folytonos pattogásával. Oké, tényleg fontos feladatuk van, de annyira nem sürgős, hogy ne lehessen megvárni, ameddig meggyógyul. Konkrétan leharapták az ujját! – Ennek a lánynak nincsenek érzései – gondolta.

-Jó-jó, nem felejtem, csak menjünk már! –idegeskedett Ravena. Mike bedobálta a cuccait a hátizsákba, ami becsukva azonnal gyufásskatulyává változott. A fiú a zsebébe süllyesztette, majd elindultak. Ravena szinte rohant, Mike alig tudott vele lépést tartani.

-Ravena, légy szíves ne rohanj így! Hova sietsz? – kérdezte Mike, erősen megnyomva a légyszíves szót.

-Hogy hova?! Ezt komolyan kérdezed?! – fakadt ki a lány. – Oké, figyelj – fordult szembe a fiúval.

-A heszperidák kertjét elfoglalta egy szfinx, és senkit nem enged oda. Így az istenek nem kapnak aranyalmát. Ha ez így marad, megöregszenek, majd meghalnak. Ekkor a világ egyensúlya felborul. Megértetted? – magyarázta idegesen.

-Még egy kérdés. Miért kell sietni? Ezt eddig is tudtam, nem mondtál újat. – Mike épp Ravena ellentéte volt. Így ketten együtt épp normális tempóban haladtak. Ravena nem válaszolt, csak tovább indult, immár egy kicsit lassabb tempóban. Mike megpróbált beszélgetni vele, de folyton veszekedés lett belőle. Egy óra gyaloglás után elérték a vonatállomást. Nem is kellett sokat várni, miután megvették a jegyeket, 10 perc múlva jött a vonat. Előre megtervezték nekik az utat. Busszal a vonatállomásig, vonattal a kikötőig, hajóval a szigetig. Hosszú út volt. Szerencsére a vonatban találtak egy üres fülkét. Ravena behúzta a folyosóra néző ablakok függönyeit. Mint minden félistennek, neki is volt egy varásztárgya. Egy egyszerű drótnélküli fejhallgatónak nézett ki, azonban a felvette, ő hallotta a környezetét, de a környezete nem hallotta őt. Az általa keltett zajokat elnyelte a varázslat. Ha egy száraz ágat kettétört - semmi. Ha angosan sikított – egy hang se. Ő se hallotta a saját hangját – nem is létezett. Most is ezt használta, hogy megtanulja kevesebb ujjal használni a kardját. Képzelt ellenségekkel harcolt. Ahogy telt az idő egyre kevesebbszer fordult ki a kezéből a kard. Azonban egyszer csak kopogtak. Mike, aki eddig ógörögül olvasott, felkapta a fejét. A cuccaikat gyorsan bevágták Ravena táskájában, majd Mike ajtót nyitott. Egy alacsony, sötét bőrű, idős hölgy állat az ajtóban.