Vegyes sztorik

A hotel szelleme

Régebbi írásom, nem vállalok felelősséget!

Pisztolylövés. Biztos voltam benne, hogy pisztolylövésre ébredtem. És most megint. Mindkettő pisztolylövés volt, most már biztos. Gyorsan ránéztem az órára: éjfél volt. Felébresztettem Charlotte-ot is. Lementünk a szálloda halljába. Innen minden szobát lehet látni, így meg tudtam mutatni neki, merről jöhetett a hang.

Charlotte hallott erről a legendáról. Charlotte nyomozó. Nem hivatalosan, csak a saját érdekében. Azt mondja, ezért él, de nem akar a rendőrségnek dolgozni, hogy megmondják neki, hogy mit csináljon, kritizálják, ezért titokban nyomoz. A rendőrségre levélben, csomagban küldi a bizonyítékokat, a titkát egyedül én ismerem.

Én a húga vagyok, Alexandra. Minden útjára elkísérem. Szívesen mondanám, hogy segítek neki, de ez erős túlzás lenne. Inkább csak társaság vagyok neki. Néha rám bíz valami apróságot, például vegyek repülőjegyet, rendeljek ebédet, stb.

A rejtélyeket általában újságokban (főleg régiekben) találja. Ahogyan ezt is. Két éve volt egy cikk valamelyik napilapban egy londoni hotel legendájáról. Állítólag a hotelben egy szellem él. Pontosabban már nem él, csak... nem tudom. Van. A legenda szerint minden év áprilisában éjjelente a szellem megjelenik, kiválaszt egy szobát, és ha valakit talál ott, azt megöli, különben csak felforgatja a szobát, és mindent szétver. Az áldozatai megölésére mindig más módszert használ, de az áldozat mindig gyorsan hal meg. Ha valamilyen eszközzel ölték is meg az áldozatot, és találtak gyilkos fegyvert, ujjlenyomat akkor sem volt rajta.

Ezért látogatják kevesen áprilisban, és egyre kevesebben az év többi részében is. Pedig régen teltház volt. Sokkal inkább a szomszéd utcában lévő hotelbe mennek. Charlotte ezért komolyan belegondolt, mennyi valóság lehet benne. Szóval elindultunk utánajárni. Április elsején érkeztünk. A vendégek (5 szoba volt foglalt az 500-ból) örömmel fogadtak minket, és rögtön bemutatkoztak.

Dr. Breschtein, a híres német sebész, a 239. szobában egy hétig maradt. Vele volt az asszisztense is.

Ott volt öt apáca is, de ők már másnap hajnalban indultak. Egy hónapra itt ragadtak, mert Márta nővér eltörte a lábát, de akkorra már meggyógyult, és indulhattak haza. Charlotte nem aggódott miattuk.

A 312.-ben egy idős házaspár lakott, Mr. és Mrs. Roberts. Ők a régi, fiatalon átélt utazásaik emlékhelyeit járták végig újra. Valószínűleg sokáig maradnak, de ki tudja.

Még öt napig maradt John Williams, egy fiatal újságíró. A hotel legendájáról ír cikket. Charlotte szerint sokat segíthet a legenda megismerésében.

Végül, de nem utolsósorban Susan, egy újdonsült írónő, akinek London ad ihletet. Szinte biztos, hogy sokáig marad.

Még sokáig beszélgettünk a többi vendéggel. Én Susant találtam jó társaságnak, érdekes embernek, Charlotte Johnt. Lefekvés után helyesbített: idegesítette, de legalább sokat mesélt a legendáról:

Volt egyszer két barát, legyenek A és B, a nevüket nem tudjuk. Egyszer mindketten ebben a szállodában szálltak meg. A ellensége is ott volt. A tudta, hogy az ellensége elmegy valahova éjszaka, ezért elhatározta, hogy bosszút áll rajta. Azonban véletlen B szobájába ment be, és az ő szobáját rombolta szét, az ő holmiját tette tönkre. Amikor B ezt megtudta, szörnyen dühös lett A-ra, és megölte. A szelleme azóta minden április éjjel megjelenik, és keresi az ellenségét, hogy bosszút álljon rajta. Őt okolja a haláláért is. Senki nem tudja, milyen logika alapján halad, de hogy hatásos, az biztos. Ez a szép történet volt az esti mesém. Szerencsére Charlotte őrködött. Azt mondta, semmi nem történt, de szerintem elaludt, túl kipihenten nézett ki. Mondjuk reggelinél a többiek is igazolták, szóval...