Ha nem a maffia akkor más...

Második-"Aranyszemű angyal"

Christa szemszög

Még nagyon korán volt mikor felkeltem. A fürdőszoba tükre előtt álltam meztelen. Mintha nem is én lennék. A szemeim vörösek voltak és dagadtak. Már csak a kezemen lévő karikagyűrű emlékeztet milyen boldog volt a házasság előtt álltam. Hazugság volt az egész. Mind a ketten bebeszéltük magunknak, hogy van esélyünk. Nem akarom áltatni magam, aki ebbe a sötét világba születik, az akaratlanul is vágyik rá. Hiába akar normális életet, tudat alatt olyan személyt keres, akiben megvan ez.

Bocsássak meg? Mrs. Ackerman? Azt sem tudom már mit is jelent ez a név. Az eddig meseszerű életem fenekestül felfordult. A hátra hagyott múltam újra írja az elképzelt jövőmet. Az egyetlen pozitívum, hogy Ivan életben van. Mikhail-nak hála, ezzel örökké lekötelezett. A házasságom romokban. A férjem megakarta tartani amit ígért a Cselédben. Ez az ember nem az aki iránt úgy hittem szerelmet érzek. Amikor telefonon beszéltünk éreztem a szeretetét, de én nem tudtam mást tenni. Solt-ért haragudtam és mélyen megsebeztem vele. Amikor újra csókot váltottunk akkor is biztosan éreztem, hogy szeret. Pedig nem hagytam, hogy Mikhail életét vegye. Tudom, hogy fájt neki, fájt a büszkeségének.

A fürdőből immáron készen és felöltözve léptem ki. Annie és Historia kint vártak rám. Szoros ölelésbe fogtak. Nem kellett faggatniuk mert elmeséltem nagyjából mindent. Solt-ról képtelen voltam beszélni. Mintha a hallgatás visszahozná.

- Christa tegnap mi a fene volt a konyhába veletek?

Kérdezte már igen csak mérgesen Annie. Mikor a nyakláncomra nézett lesütötte a szemeit. Megsimogattam a vállát. Nem hibáztatom, így vagy úgy kiderült volna.

- Teljesen kész vagy. Eren pedig azt mondta semmi baj sincs.

Pityergett Historia. Szorosan megöleltem.

- Fogalmam sincs. Rivaille teljesen kifordult magából mikor átléptük a bejárati ajtót. Hibás vagyok én is, de nincs igaza. Őszintén kétlem,, hogy túllépünk valaha is ezen. Hagyjuk is! Veletek minden rendben?

Mosolyogtam rájuk.

- Eren megkérte a kezem.

Feszengett Historia zavarában, ami nagyon cuki volt még tőle is.

- Armin és én teljesen jól vagyunk, bár mi jó ideig nem tervezünk ilyet. Meg nem is mennék egy könnyen bele.

Vont vállat mosollyal Annie, ez annyira Ő. Aztán kikerekedett szemmel kérdezte.

- Hova készülsz?

- Nem mászkálj egyedül Christa! Elkísérünk mindenhova.

Fogta meg a kezem Historia és megsimogattam a kis kezét.

- Lányok elmúlt a baj. Én nem hiszem, hogy ebben a házban maradok. Talán kell nekünk a távolság, mindkettőnknek mérlegelni kell.

A városban beültem a Soul Caffee-ba oda ahova mindig is szoktam. Hiányzott, ennek a helynek van valami varázsa a kellemes légköre mellett. A széknek hiányzik az egyik magasítója így mindig billeghetek kicsit vele. Amióta itt élek ez a helyem. A másik szék üres. Solt nincs velem. Ettől elkap a sírás. Annyira szerettem, pont olyannak amilyen volt. Mikor futatta magát az első órán, csak arra gondoltam milyen öntelt egy alak. Mikor összeszólalkoztunk és azok a csodás aranyíriszek megvillantak, nekem görcsbe rándult a gyomrom. Azt akartam, hogy hasonlóan érezze magát a közelembe. Fontos akartam lenni neki. Most még látszanak a karjaimon az erős kezeinek szorítása. Ha ezek elmúlnak, tényleg eltűnik. Ez emlékezett arra amit Rivaill mondott róla, de nem érdekel. Csak szeretném lehunyni a szemeim az igazság előtt.

Kira Liu sem zaklat már többé. Csak én vagyok és a bajaim. Anyu teljesen kibukott mikor elmondtam neki, hogy voltam otthon és Ivan életben van. Apu szerette volna tudni, hogy a tanulmányaim után mihez kezdtek így. Persze hamar megnyugodtak, mert mondtam hogy nem vágyom vissza Szentpétervárra, aztán kitudja. Ivan miatt biztosan sűrűn leszek látogatóba majd ott.

Pár nap volt csupán. Mégis teljesen felborította a világom. Az fáj a legjobban, hogy Mikhail és Solt szavaiban nem kis igazság volt. Tegnap nem tudom mi lesz, ha Mikasa nem jön. Nekem most időre, megértésre van szükségem. Nem pedig erre. Rivaille háborgása pedig jogtalan. A telefonom csörgése zökkentett ki. Oroszországból kerestek és ez elég szűk kör lehet.

- Igen?

Veszem fel még szipogva a telefont.

- Máris benne vagy Angyalka? Ez könnyen ment.

Nevetett halkan Mikhail, próbálva jobb kedvre deríteni. Hamar komoly hangszínre váltott.

- Angyalkám, mi baj?

- Szia. Kell ezt a helyzetet magyaráznom neked?

Hallom ahogy halkan sóhajt.

- Kate jól vagy? Csak ennyit szeretnék tudni. Hiányzol. A ház, sőt az ország már megint piszok unalmas lett.

Mosolyt csalt az arcomra és még egy kis kuncogást is megengedtem magamnak. Elégedetten hümmögött.

- Elhiszem, az utazás fárasztó volt. Jól leszek idővel. Emiatt ne aggódj. Ivan?

- Mintha kicserélték volna. Siet elvégeződni, hogy meglátogathasson.

- Helyes.

Vigyorogtam az italomba. Vajon Ő is eljön? Nem tudom jó ötlet e megkérdezni.

- Mikhail.

- Igen Angyalkám?

Kicsit harapdáltam a számat majd erőt vettem magamon.

- Te is eljössz?

- Ha rajtam múlna Angyalkám, már most ott lennék melletted és mindent megtennék, hogy ne legyél szomorú. Azonban Rivaille-nak van egy golyója a nevemmel és nem vágyom rá. Ha a közeljövőben találkoznánk, akkor te sem lennél képes megmenteni.

Csend telepedett a vonalra, ahogy Mikhail-ra nézett Rivaille szinte biztos voltam, hogy elsüti a fegyvert. Annélkül, hogy érdekelné, hogy ott vagyok.

- Angyalkám kössünk alkut.

- Mire gondolsz?

- Elmondok egy titkot és ha jobb kedved lesz tőle, meglátogatsz a nyáron. Tetszik az ötlet?

A hajam csavargattam, nem tudom mire gondolhat.

- Legyen, bár te már biztosra tudod, hogy az augusztust kint töltöm.

Felnevetett majd megköszörülte a tokát.

- Akibe golyót eresztettél, hogy ne én tegyem meg. Jelenleg fogalmam sincs hol van.

Hosszú csend telepedett a vonalra. A szívem majd kiugrott a helyéről. Solt életben van.

- De ha nem akartad megölni, mire volt az a színjáték?

- Angyalkám, kíváncsi voltam. Tudni szerettem volna, hogy nem csak szeszélyből akarod életben hagyni. Másrészt ismerem egy ideje Solt Blake-et, meg van a maga érdekes természete és szerintem nem volt hülye. Szerintem pontosan tudta, hogy meghalhat. A szerencsére alapozott. Mikor előadta, hogy te csak játékszer voltál Rivaille-nak, de neki fontos vagy és visszaakar vinni.

- Szerinted igaz?

Mikhail jóízűen nevetett a tépelődésemen.

- Angyalkám a démonok vágynak a fény után. Alig várom, hogy újra láthassalak. Daszvidanyja.

- Daszvidanyja.

Sóhajtottam és letettem a telefont. Solt Blake életben van, az aranyszemű angyalom él. Merre lehet? Mennyire lett súlyos a lövésem? Azt mondta rám, hogy kegyetlen vagyok, de Ő akkor micsoda? Bárcsak láthatnám. Tudni akarom mi történt közöttük.

Sziasztok Zsizsikéim. Sokáig tartott és elég rövidke is lett, de az év végi hajtás mellett nem is futja többre 😅Amint vége a sulinak megint heti rendszerességgel tudok jelentkezni. Köszönöm a türelmet. PUSZI 😘