Ha nem a maffia akkor más...

Hatodik-"Tüskék és csókok"

Christa szemszög

Olaszország mintha csak rám várt volna. A tészta, a pizza, az egyetem és pörgés a Cselédben. Hazajöttem! Most azonban lélekszakadva rohanok az előadó terembe. A telefonom már vagy hatszor pityegett ami azt jelenti, hogy haladjak. A teremben még nem volt bent egyik előadó sem így a kapálózó barátnőim közé huppantam.

- Mizu?

Kérdeztem könnyedén.

- Komolyan Chirsta!

Akadt ki Annie amin csak nevettem.

- Christa te utazgattál egész nyáron.

Nézett rám hatalmas tekintettel Historia.

- Muszáj volt eltűnnöm kicsit. Rivaille jól betett nekem és a lelkemnek szüksége volt valamire. A lényeg ezt nektek hoztam.

Kivettem két csomagot, Annie-nek és Historia-nak is összeállítottam egy magyar és egy orosz kis ajándékot. Két oldalt nyomtak egy puszit és már szent is volt a béke.

- Ő jön!

Visították az első sorban az új hallgató lányok. A fejem fogtam. Solt jött be a tekintetünk pedig egyből találkozott. A mosoly ami végig suhant az arcán egy mély pirulást váltott ki. A lányok kuncogva néztek rám. Amolyan Christa mit nem mondtál még el nézéssel.

- Üdv mindenkinek a régi és az új hallgatóknak is. Solt Blake vagyok! Elég nagy a meleg szóval ma nem terhelném le magunkat. Kinek, hogy telt a nyara. Miss Robin?

- Köszönöm professzor kellemesen, egy hónapot töltöttem Magyar és Oroszországban. Pár napot pedig Makaóban töltöttem.

A villanó arany íriszei féltékenyen villantak meg és ez jólesett. Mindenki sorra elmondta. Az újoncok pedig óra után csak tették vették magukat. Bár meg tudom érteni őket, én is pont ilyen voltam. Még találkozott a pillantásunk mikor kiléptünk a teremből. Egy mosolyt villantottam neki.

- A nagy utazgatásban megcsináltad a modul záródat?

Karolt belém Annie, mintha nem tudná maga is a választ. Olyan volt akár a jeges víz a nyakamba.

- Basszus!

Csaptam a fejemre, a lányok pedig nevettek a kínomon.

- Csajos este a lakásodon?

Kérdezte Historia.

-Eren és Armin nem bánnák?

- Nincsenek itthon. Párizsba mentek Rivaille után.

Mondták egyszerre. Ahogy ezt megbeszéltük elindultam a könyvtárba, hogy alkossak valami gyorsan. Már kér órája görnyedtem mikor a kilincs hangjára felkaptam a fejem, Solt állt az ajtóban. Elegáns mozdulattal kattant a zár. Majd kiugrott a szívem. Két hónap ennyi idő telt el és nem is beszéltünk.

- Nem az új hallgatóknak kellene futtatnod magad mint ahogy nálunk is próbálkoztál?

Húztam félmosolyra az ajkaim míg a kivégzett könyv kupacot félre toltam.

- Ha jól emlékszem másnál is bevált. Olykor valóban megesik, hogy valaki csak a színpadias felvezető után méltóztat beesni. Mibe is volt?

A drámai hatás kedvéért lecsukta a szemeit, az ajkai lassú mosolyba görbültek. Ezüstös haját lágyan kapta fel a nyitott ablakon beszálló szellő. A szívem, a pulzusom úgy felment hogy beleremegtem. Más ember, más normális ember nem maradna vele egy helységben. Én pedig mintha csak sejteném mi lesz. A hangja rántott vissza.

- Áttetsző fehér selyem blúz, bordó bársonynadrág amihez a kiegészítőket választottad. Fehér magas sarkú és egy pénztárca méretű táska. A hajad oldalt tűzted, hogy a kalappal még hatásosabb legyen.

Teljesen ledöbbentem, hiszen ez már nagyon rég volt. Az arany tekintette szórakozottan ragyogott. Élvezte a helyzetett, nagyon szeret Ő is játszani.

- Bár amit mondtál azt sem felejtem el sohasem. "Basszus mindenki hamarabb ért ide. Örülök, Christa Robin" Olyan voltál mint aki egy darabban tökéletes előadást nyújtana, de nem te édes vörösbegyem te ilyen vagy.

- Nem hittem, hogy ennyire emlékszel ezekre. Azt mondtad, hogy a késésért vagy büntetőt kapok vagy be se kell járnom az előadásaidra.

Hátradobtam a hajam és újra a jegyzettekre néztem.

- Gondolom a nagy pihenésben a modulzáró eszedbe sem jutott. Egyáltalán nem zavartattad magad. A tekinteted nevetett, hogy komolyan mondtam e. Egyszerűen helyett foglaltál, senki sem merte volna.

Ült le mellém sejtető mosollyal arcán.

- Ismerhetsz, jobban mint szeretném. Tényleg nem jutott eszembe. Akkor pedig igen, nagy szerettem volna hatásos lenni és mindenkinél jobban akartam a figyelmed.

Felé fordultam Ő pedig magához húzott a székemnél. Közel hajolt amitől megremegtem. Akarom a csókját és az érintését is.

- Nem is tudod mennyire az voltál.

- A sebed rendben van?

Kérdeztem elhaló hangon, apró mosolyt csalt az arcára.

- Ne foglalkozz vele.

Az ajkai megtalálták az enyém. Forró, lassú, de annál mélyebb csókot adva. A kezei felsiklottak a combomon és áthúzott az ölébe. Vállain át siklott a kezem, átkarolva majd eltemettem az ujjaim a selymes tincsek közé. A felsőm patentjait szépen egymás után ki patentolta. A keze hideg volt amitől kicsit libabőrős lettem. Elváltunk egymást nézve.

- Gondolkoztál rajtunk?

- Semmin nem akarok gondolkozni.

Mosolygott a láztól égő arcomon. Az ujjai a hátamon cirógattak, majd kikapcsolta a melltartóm. Az ajkaival pedig puhán becézte a bőröm a nyaktól egészen a mellemig. Halkan sóhajtoztam az ajkai kényeztetése alatt. A szék támlájának döntöttem és szétnyitottam az ingét, a golyó hege szépen begyógyult. Már nem voltam szomorkás miatta. A szemeiben néztem majd lehajoltam és megcsókoltam a helyét. Valami különös érzés fogott el. A lábai közé térdeltem és piros arccal vettem el amit akartam. Az-az áhitat amit a szemei tükröztek örökké belém égett. Összefogta a hajam, a fejét hátra vetve élvezte minden mozdulatom. Elhúzott a hajamnál és az asztalra fektetett. Felhúzta a szoknyám és lehúzta a bugyim. Elvörösödve tapasztaltam, milyen nedves lettem a szopástól. Leült a lábaim közé a beleharapott a belső combomba. Kicsit hangosabban nyögtem fel mint gondoltam.

- Tudod Vörösbegyem, valahol mélyen mindig is tudtam, hogy már kezdetektől rád voltam hangolódva.

Hallottam a szavait csak éppen értelmezni nem tudtam. A kéj elmosta a józanságot. Ahogy szívogatott és ahogy falt. Beharaptam az ajkam és felhúztam a lábaim. Elvigyorodott, majd a farzsebéből előhúzott gumit amit magára kapott. Lefogta a kezeim és már bennem is volt. Ez teljesen más volt, nem szenvedély volt hanem elemi ösztön. Kívántam minden percét a mámoros kábulatnak.

Rajtam pihent én pedig szorosan öleltem, de az iskola titkár hangja kijózanított mindkettőnket. Egy ismeretlen férfi hangja is ott volt. Gyorsan kellett öltözni, nem volt idő beszélni. Solt halkan kinyitotta az ajtót majd visszaült velem szembe. Kicsit pirultan néztem rá mire kacsintott. Nem zavartatta magát és nem is látszott rajta, hogy mi történt. Megfogtam a kezét, Ő pedig az enyém az ajkaihoz emelte.

- Mindig az én Vörösbegyem leszel.

Szinte sokkot kaptam a mondattól. Az ajkaim elnyíltak. Ez mégis mit jelent? Az iskola titkárunk jött be és megkérte Solt, hogy menjen már vele mert szeretne vele beszélni a városi rendőrség főkapitánya. Nem sokkal később elmentem hiszen nincs értelme várni. Csajos estét tartunk a lakásomban, holnap pedig valami diáknap lesz én viszont a Cselédben leszek. Legszívesebben felhívnám anyut tanácsért, de már szerintem így is csalódott miattam. Mi lenne, ha megtudná miket tettem?