Ha nem a maffia akkor más...

Negyedik -"Eldobott Királynő"

Rivaille szemszög

Szédülök, minden egyes porcikám zsibbad a töménytől. A Cselédben semmi sem változott. Sem Nonácska sem a két bal kezes alkalmazottak. Hallom Nona cipőinek jellegzetes kopogását, ahogy jön lefele a lépcsőn majd mellém ér.

- Ackerman hol van Christa?

A hangja feszült volt tele aggodalommal. Igen a kedves volt nejem tényleg zsigerből értett hozzá hogy bárki szimpátiáját elnyerje. Baljósan vigyorgok a nőre akinek lila íriszei bátran állják azt. Bátor, ezt az egy dolgot mindig is tiszteltem benne.

- Nem tudom, de nem is érdekel. Elengedtem. Nem sül ki semmi jó, ha két nagy alvilági ház egybe kell.

Felelem félvállról, de ekkor észre veszem Eren smaragd tekintetében a rosszallást. Szépen vagyunk az emberein boldogok én pedig megint rábasztam, de a hatalmam rendületlen és, csak ez számít. Az ajtó szokásosan nyílt és ott állt két személy. Királykék ruhában volt amit még tőlem kapott mikor színházba vittem, fekete stóla és cipő. Arany haja oldalt fonva, smink. Egyedül ami meglep, hogy Armin-nal az oldalán jött. Intett a pultnál lévőknek majd felénk indult, Nona elé sietett. Pár szó, Nona szúrós pillantással konstatálta amit hallott majd visszament az irodába. Christa leült az asztalunkhoz, Armin és Eren mellé ült majd figyelték ahogy kiéleződik a helyzet.

- Elmondanád mi a franc bajod lett? Melléd állt a kínai és a japán maffia vezér, hogy megments. Te pedig amint elhozol a szülő földemről úgy bánsz velem mintha csak a szajhád lettem volna. Mire volt akkor ez az egész jó? Arra kérsz bocsássak meg, de nem akarod megoldani a problémánkat?

Hallom a kérdéseit, de nem akarok rá válaszolni. Csak elakarom ezt a botlásom felejteni és kész. Nem volt több mint kínzó ábránd, hogy működhet a dolog.

- Azt csinálsz amit akarsz. Én lezártam, mi most megyünk te pedig úgy találsz haza ahogy akarsz.

Feleltem félvállról. Elém dobott egy dobozt majd feláll és a táskájából kiveszi a smaragdos medált, majd az asztalra csapja. A tekintette meglepően örömteli és önhitt. Most hasonlít csak igazából Mikhail-ra. Mikasa, ha nem is tudja jól mondta. Ő egy Arbatov.

- Legyen! Akár milyen hihetetlen, de szerettelek.

- Van olyan akit nem szeretsz?

Kérdem epésen, de nem azt a hatást kapom amit vártam. Félmosoly és az asztalra támaszkodik. Most tűntek csak fel az apró szívás nyomok a nyakán.

- Ne aggódj, mert Solt majd haza visz.

Mosolygott rám makulátlanul. A szavai pedig csak úgy visszhangoztak a fülemben. Solt Blake? Felkaptam a tekintettem és csak egy sértett, gőgős szempár diadal ittas pillantását kaptam el. A józanság villámcsapásként ért.

- Mit mondtál!

- Jól hallottad, ha túl részeg vagy akkor kérdezd meg a fiúkat mit mondtam. Mert nem vagyok hajlandó elismételni.

- Felelj, ha kérdezlek!

Üvöltöttem. Mire csak mosolygott és halkan nevetett.

- Mikhail volt olyan jó, hogy felhívott és megnyugtatott. Sikerült úgy lőnöm, hogy vért vegyek az árulásért és, hogy ne veszítsem el Őt.

Fogta magát és elment Nona után. Gyönyörű büszkeséggel vonult el. Kinyitottam a kis dobozt és két gyűrű volt benne a kék gyémánt és a jegygyűrű. Lenéztem a kezeimre, én már tegnap a fürdőben hagytam a gyűrűket. Az agyam pedig fokozatosan kattogott, elnyugtalanított. Christa egy dolgot nem tett mióta ismerem, soha sem hazudott. Elővettem a telefont és benyomtam a hívó gombot.

- Vártam mikor tudod meg Rivaille. Elmentem volna látogatóba, de félő a kedves Mikasa gyilkos reakciója.

Éreztem a hangján, hogy mosolyog.

- Tehát tényleg élsz. Vissza is jöttél?

- Barátom én itt dolgozok, nem szeretnék oroszul előadni csak azért mert félek meghalni. Talán majd egyszer, de még nem most. Emellett itt van a fagyos földek örököse. Emlékszel? A legelején megmondtam, hogy ez nem jó ötlet mert én ismerlek. Tudom milyen vagy. Szerinted nem jelent semmit, hogy egyből hozzám jött miután találkoztatok?

- Sajnos igazad lett, de pont ezért nem foglak megölni.

- Milyen kegyes lett országunk Királya. Tudod Rivaille ha van lehetőségem én megfogom ragadni. Lehet nem Őt kellett volna, használom Marinette miatt, de is én jöttem ki jól a dologból. A szíve sosem lesz csak egy emberré. Mikhail egy valamit jól látt, Ő minden démonban meglátja a lehetőséget és felemeli magához. Ez a kis Vörösbegy különlegesebb bárkinél.

Nem akartam tovább hallgatni és kinyomtam a telefont. Zsebre vágtam a gyűrűket és a nyakláncot. Jeleztem a fiúknak hogy mehetünk. Nem bírtam sehol sem meglenni, sem a birtokon sem a rejtekemen. Mindenhol Őt éreztem. Nem volt mit tenni, elmentem Mikasa után Párizsba.

Christa szemszög

Hihetetlen milyen gyorsan elhidegülhet két ember, de ez ami volt most már tényleg le lett zárva. Végül az lettem, ami nem akartam. Egy eldobott Királynő és nem több.  Nona megnyugodott miután elmondtam neki mindent és azt, hogy ősztől visszajövök dolgozni. Most viszont maradt még három fontos dolog maradt.

Fel kell hívnom Hanjit egy vizsgálat erejéig. Nem lenne jó teherbe esni attól, hogy nem vele vagyok. Azután a lakást rendeznem kell, majd a lányok vigyáznak rá míg távol vagyok. A legfontosabb a rám váró utazgatások. Júliusban a családhoz megyek Magyarországra. Szerencsére Angelina is otthon lesz.  Utána egyenesen mehetek Szentpétervárra. Ivan-nal is muszáj eltöltenem egy kis időt. Mikhail biztosan értékelni fogja, azt az egy hónapot. Vége mindennek. A lányok már biztonságban vannak és boldogak. Engem többé nem köt semmi az olasz alvilághoz.

A tükör előtt állok és a meztelen testem nézem. Solt kezének nyoma a karjaimon vannak. Az ajkainak nyomai a nyakamon. Nem tudom mi lesz, jó vagy rossz, de akarom. Talán pont annyira, mint Rivaille-t. Már nem tudok elmenni magamon. Eljött az idő, hogy sodródjak és elfogadjam amit az élet kínál. Képtelenség megmondani mit hoz a jövő, de ez egyáltalán nem probléma. Az események hatására újjászülettem és úgy fogok élni ahogy nekem jól esik. Ha ezt az érzést egy olyan férfi karjaiban találom meg mint Solt vagy mint Mikhail az sem érdekel.

Később Nona-tól elkértem az irodája kulcsát és felhívtam valakit, akinek jó lett volna még hallani a hangját Hong Kong-ból. Talán ha nyár megengedi meglátogatom őket. Fei Long volt az, aki segített lelkileg túllépnem. Rápillantottam a kezemre, az ujjamon ott volt a kígyós pecsétgyűrű. Igen ezt még vissza kell adjam neki.  

Nos Zsizsikéim, hogy tetszik? Mint mindig most is nagyon köszönöm azoknak az olvasóimnak akik már harmadik kötet óta vannak velem és támogatnak. Sok puszi nektek amiért megadjátok a kellő löketet az íráshoz. Arigatou!