Ha nem a maffia akkor más...

Hetedik-"Mélyvörös béklyó"

Christa szemszög

Lassan haladok a macskaköves úton. Reggel beszóltam, hogy csak délután tudok bemenni szerencsémre Nona megértette. Egyszerűen nem tudom kiverni azt az esti hívást a fejemből.

„- Jó estét kívánok. Mrs Ackerman-nal beszélek?

- Az annak függvénye, hogy engem ki hívott?

- Bocsásson meg a modortalanságomért. A nevem Erwin Smith, én vagyom a római rendőrség parancsnoka.

- Miben segíthetek Erwin Parancsnok?

- Rivaille Ackerman már két hónapja nem tartózkodik az országban és meg kell kérdeznem, hogy a férje kapcsolatba lépet már e Önnel?

- Nézze parancsnok én már nem vagyok Mrs Ackerman így nem tudok ebben a segítségére lenni.

- Kérem Miss.

Hallottam ahogy a papírokkal matat.

- Miss Robin.

Segítettem ki, valahogy összeszorul a szívem a név hallatán mert eszembe jut milyen csodálatosan szép rózsaszín buborék volt, de csak egyetlen pillanatra. Mert utána érzem magamon az érintéseiket és már nem is tűnik olyan fájdalmasnak.

- Miss Robin, tudomásunk van róla hogy a barátnői intim kapcsolatban vannak Mr Ackerman két közeli emberével és.

- Parancsnok én nem tudok segíteni és ha nincs semmije amivel megvádolhatná az ex férjem akkor nagyon sajnálom, de ezúton tisztelettel megkérném. Ne fárasszon, ha mód és lehetőség van rá."

Na igen ennél a pontnál kinyomtam a telefont. Mikhail egész biztosan büszke lenne rám. Nem megy a gondolkodás sem túlságosan össze vagyok zavarodva. Miután Rivaille kidobott lefeküdtem Solt-al az első adandó alkalommal. Hazautaztam és Mikahil-lal egy egész éjjelen át szeretkeztünk és végre pontot tudtunk tenni a dologra. Majd hazajöttem és alig vártam, hogy újra a karjaiba tartson Solt. Az a legnagyobb baj, hogy minden ellenére rohadtul hiányzik. Rivaill és a szebb idők a kapcsolatunkból. Most meg ez a rendőrségi valami is. A francba. Én ritka nagy barom vagyok. Persze nem mintha nem tudnám, hogy Mikhail és Solt mellett sem lenne kevésbé viharos minden. Pont ilyen lenne.

A cseléd még elég nyugodt egy-két egyetemista semmi extra és egy szőke férfi ül a pultnál, elég átlagos. Decim tőle nem megszokottan mosolygott, Mayu és Chiyuki pedig visításba törtek ki. Boldog voltam, hogy újra itt lehetek.

- Christa baby!

- Sziasztok! Jó újra köztetek.

Öleltem meg a két csajszit. Jól esik, hogy visszavártak.

- Üdv újra a Cselédben Christa.

Mosolygott csak újfent Decim.

- Köszönöm szépen. Történt valami érdekes amíg oda voltam?

- Csak a szokásos tudod.

Legyezte magát Mayu az étlappal, majd a fülemhez hajolt.

- Nekünk most lesz szünetünk Chiyuki-val. Megtennéd hogy kiszolgálod az urat a pultnál?

- Persze, menjetek csak.

A lányok mosollyal suhantak ki a pult mögötti hátsó ajtón, én valahogy elhagytam a dohányt. Bár erős a gyanúm a visszaszokásra. Oda mentem a könyvet olvasó szőke férfihez. Kávézhatott, de a pohár már kongott az ürességtől.