Ha nem a maffia akkor más...

Harmadik/2-"Bűnös vallomások"

Rivaille szemszög

Mikor felébredtem zugot a fejem. Mintha egy zenekar húzná szünet nélkül. Ritka elbaszott ember vagyok. Úgy gondolok erre egy pillanat erejéig mintha újdonság lenne. Az ajkaim gúnyos félmosolyra húzom. Eddig mindig minden úgy volt ahogy akartam. Bármi ami az enyém volt nem nyúlhatott hozzá senki. Ez olyan természetes volt mint a levegőt venni. Ha mégsem a süllyesztőben mindig van hely. Hiszen dobhatsz akármennyi követ a tó sosem tűnik el és az árnyék sem. Az én árnyékom mostanra már mindent felemésztet. Vicces, egész sokáig húztam. Most először képes voltam saját magam meglepni. Elvégre én nem leszek soha senki hercege sem. Solt tényleg jobban ismert magamnál is hiszen látta előre. Az a baj, hogy aki a hatalmasok játékát játssza az akár meg is halhat. Ő meg is halt. Én ölettem meg.

Egy egész kicsit mégis büszke lehetek magamra. Igazából tegnap tudatosult bennem mekkorát hazudtam magamnak. Valójában nem azért mentem Christa vagyis Kate Arbatov után mert nem tudnék élni nélküle. Azért mentem utána, mert hozzám tartozik. Ő maga semmit sem változott még mindig lenyűgöző a lélek jelenléte. Én mindig betartom a szavam. Buta kislány vagy, pedig Solt figyelmeztetett és valójában egyes egyedül téged árult el. Talán ma elmegyek újra a Cselédbe hosszú idő után Rivaille Ackerman felébredt.

Mikasa lent várt a nappaliban három nagyobb bőrönddel. Minden pillantásával megrótt. Ő, aki az egész Arbatov ügyben üzletet látott, most megró a viselkedésemért. Szép kis testvér mondhatom.

- Ha tovább folytatod ezt Rivaille. Teljesen egyedül halsz majd meg anélkül, hogy bárki is sajnálna.

A hangja rideg és kemény volt, de csak mosolyogtam rajta.

- Kurvára fáj a fejem, de legalább rájöttem mennyire egészségtelen elfojtani amik vagyunk. Szerettem a lányt, talán mégis csak olyan való hozzám, aki képes a teljes alávetettségre.

Kitöltöttem a kávém és egy semmit mondó arc meredt rám.

- Tehát, a feleséged egy megunt játék lett? Eldobod és újra Önmagad leszel? Akit félt mindenki

- Igen. Hiszen végül is nem igazi házasság volt a miénk. Ha vissza jön mond meg neki. Bőven ledolgozott mindent amit kapott..

Nevettem fel. Eren és Armin Mikasa mögött támasztotta a boltívet. Nem olvastam ki sokat belőlük és nem is akartam. Hiszen Historia elköltözött Eren lakásába, Annei szinten Arminhoz. Christa is eltűnik és minden a szavai, az érintései, mindene.

- Eren, induljunk!

Mikasa szemszög

- Ostoba vagy Rivaille!

Kiáltottam utána, Armin sóhajtva lépett mellém.

- Mi ütött a Főnökbe? Azóta emberi mióta Christa van.

- Ne is mond. Innentől kezdve megint olyan lesz mint előtte. Én vissza megyek Párizsba, nem akarok a bátyám közelébe lenni. Armin ezek itt Christa holmijai , vidd el neki a lakására itt vannak hozzá az íratok.

- Megvetted neki az ingatlant?

- Egy kis kárpótlás, a bátyám miatt. A látszat ellenére Őt még meg is szerettem kicsit. Nem lepne meg ha visszatérne Oroszországba.

- Hihetetlen nagyot fordult a világ. Akkor én indulok. Vigyázz magadra és üdvözlök Jean-t.

- Ti is, üdvözlöm Historia-t. Armin figyeljetek oda erre a baromra. Néha hajlamos elfelejteni, hogy nem az Ő kénye kedve szerint kell fel a Nap. Ha van egy kis esze belátja, hogy szüksége van Christa-ra.