Ha nem a maffia akkor más...

Kilencedik-"Vihar előtt"

Rivaille szemszög

Reggel mikor felébredtem féltem hogy álom volt az egész. Hogy Christa nem lesz mellettem, de ott feküdt mellettem. Már fent volt, szeretettel telin nézett. Az arcomon pihentette a kezét, az ujjaival finoman cirógatta az arcom. Rámosolyogtam, de Ő bűnbánóan sütötte le tekintetét. Finoman az álla alá nyúltam. Nem értetem, hogy mi lelte.

- Mi aggaszt?

- Újra kezdtük és őszintének kell lennünk. Rivaille én megfogadtam Kira Liu tanácsát és nem voltam a jónak rontója. Vágytam arra a szenvedélyre amit megtapasztaltam. Szerettem volna, hogy tud még ha fáj is.

Persze, hogy számítottam rá. Hiszen én se fogadtam cölibátust, de azért hallani még sem kellemes. Tudom kikről beszél, hogyne tudnám.

- Mikhail és Solt?

A pillantása mindent elárult. Sejtettem, hogy Ő is meg fog vigasztalódni. Nem csinálhatok ügyet, mert aki miatt történt az én vagyok.

- Én sem voltam a szentség minta példája. Aki miatt pedig nem tudtuk megoldani a bajokat az én volt. Az oroszlán részéért csak én vagyok a felelős és nem te. A büszkeségem és a gőgöm vezérelt. Elfelejtettem mekkora szerencsés ember vagyok, mert ilyen nő szeret.

Homlokon pusziltam, közelebb bújt. A tekintette érzelmek tárháza volt. Az ajkaimra borult, persze egyből viszonoztam. Nem hittem, hogy lesz valaha is alkalmam érezni ezt a émelyítő nektarin ízt. Fölé helyezkedtem, de nem voltam vad legalább is nem agresszív sokkal inkább szenvedélyes. Elváltam, hogy lenézzek rá. Megijedtem mert azok a gyönyörű barna szemek könnyesek voltak, elmosolyodva húzott vissza.

- Hiányoztál.

- Te is bella. (gyönyörű).

Nevetett majd egyből betakartam az ajkait. A fekete ruháját legomboltam úgy gyönyörködtem benne, az alabástrom bőrében a domború vonalaiban. Egy kettőre messzire hajítottam a fehérneműit is. Ráakartam borulni az ajkaimmal, áldva egész testének gyönyörűségét. A féltékenység akaratlanul is szikrázott a tekintetemben mikor megláttam a testén halványuló szívásnyomokat.

- Vetkőzz le te is! Vagy talán segítsek benne?

Az-az incselkedő hang megrészegített. El is feledtette, hogy más hozzáérhetett. Széles mosollyal néztem, elégedetten preferálta hogy szófogadóan vetkőzni kezdtem. Felálltam az ágyra, kicsatoltam az övem. Feltérdelt elém a nadrág szélébe akasztotta a kezeit a medence vonalam csókolgatta végig kínzó lassúsággal mialatt lehúzta boxerestül a nadrágom. Felnézett pont ugyan azzal a tűzzel szikrázott tekintettel mint ezelőtt. Az ajkaival majd a szájával kényeztetett. Szakadozott nyögésekkel adtam akaratlanul is tudtára mennyire élvezem amit és ahogy csinál. Még mielőtt elveszetten a szájába élveztem volna leállítottam. Mélyen csókoltam és valami furcsa ízt éreztem. Az én "ízem" eddig nem tűnt fel, de akkor tényleg szereti? Most már befejezem amit akartam az egész testét, minden szabad porcikáját végig csókolni. A bársonyos bőrétől egyre többet és többet akarok. Farkam meg már szabályosan üvölt, hogy elmerülhessen benne. Végre teljes szájjal borulhatok a vénusz domborulatára.

- Rivaille!

A hajamba temette az ujjait hangod nyögések között. Finoman belevezettem két ujjam, tudom hogy régebben is ha nem csináltuk rendszeresen akkor kellemetlen volt neki az első percekben.

- Ne várass tovább!

Feszült a háta ívbe. Nem tudja, hogy percről percre őrjítőbb.

- Nem tudom mennyire tudok gyöngéd maradni.

Formáltam rekedten a szavakat amiket alig tudtam felfogni.

- Nem vagyok olyan törékeny. Rájöhettél volna már.

Mielőtt elhelyezkedtem a lábait a nyakamba tettem ami miatt teljesen zavarba jött. Ez józanítóan hatott rám valamelyest. Elmerültem benne ha nem tudnám fegyelmezni magam elélveztem volna egyből. Annyira forró, ahogy pedig szorít. Óvatosan mozogtam az öröm a kéj amit láttam megszédített. Alig bírtam tartani teljesen meglepett, hogy máris élvezz a nevemet kiáltva. Türtőztetve folytattam amíg újra nem élvezett és akkor mar hagytam hogy magával rántson engem is. Fáradtan nehezedtem rá majd mellé úgy néztük egymás csapzott mivoltát. Lustán mosolygott. Sóhajtozott. A kis ördög, hajtotta volna azt amire a férfias büszkeségem kíváncsi volt, de nem mertem megkérdeni. Hogy hármunk közül ki mért jó?

- Hiányoztál.

- Te is nekem, soha többé nem engedlek el. Nem leszek többé ekkora barom.

Leheltem könnyű csókot nyomtam a kézfejére.

Christa szemszög

- Rivaille tudom, hogy nem a legjobb időzítés lesz ez, de talán nagy baj van.

Mondtam sóhajtva, de csak belém bújt.

- Nem térhetünk később rá ugye?

Olyan édes volt, ahogy kérdezte. Most minden pont olyan mint ezelőtt. Gyengéden simogattam.

- Erwin Smith rendőr parancsnok megkeresett.

Mintha villám csapott volna belé felpattant. Aggódva nézett rám.

- Mit akart?

- Azt mondta, megölték Fei Long négy emberét és te rád gyanakszik. Plusz két napja beszélt Solt-al aki állítólag rád tette a voksát, bár ezt holnap meg fogom tudni.

- Te mit mondtál?

Hihetetlen milyen feszült lett egy másodperc alatt.

- Hogy velem voltál végig, hiszen akkor értünk haza Szentpétervárról.

Könnybe lábadt a tekintette aztán mosolygott. Úgy tűnik nem csak én vagyok érzelme.

- Még az után is számíthatok rád, én tényleg szerencsés vagyok. Viszont Fel sem Asami nem szólt hogy baj lenne, de rajta kívül szinte tényleg mindenki az én befolyásom alatt van a jardon.

- Királyom milyen könnyen veszi ezt.

Ráncoltam a szemöldököm. Olyan mosolyt ejtett mint a először a Cselédben.

- Nem kell aggódnod bella. (gyönyörű). Solt-tal kapcsolatban pedig.

- Hagyd csak, majd beszélek vele!

Ültem fel az ágyon és a lehető legkomolyabban néztem rá. Lemondóan sóhajtott így folytattam.

- Mikor leszel hajlandó elmondani mindent a múltról? Ismerem Solt Blake-et és tudom, hogy komoly oka van. Fei Long és Mikhail is célzott rá.

Rivaille eltakarta a tenyereivel az arcát és a fejét rázta.

- Legyen beszélj vele. Tudom, hogy nem akarsz több vért látni. Tudom és megértem, hogy örökké fontos lesz neked. Bár nem tudom mi esély van jobb belátásra bírni.

Szorosan magához ölelt, annyira imádom az illatát és ez az izgatottság már nagyon hiányzott. Az ebédünk Eren telefon hívása szakította félbe, így cirka fél óra alatt készültünk el. Rosszul esett, hogy vissza kell menni. Valami furcsa nyomasztó érzés fogott el. Ahogy néztem magam elé újra és újra levezettem magamban a Cselédben hallottakat és a hat lányra is rákerestem. A szám elé raktam a kezem és megharaptam az ujjam. Istenem ad, hogy most is tévedjek.