Marinette azonnal ledobta az iskola táskáját, amikor becsukta a csapóajtót a szobájában. Fojtott nyögés jött ki a száján, ahogy a teste remegett. A hátára fordult, és a mennyezetre meredten bámult. Ma este nem Katicának kell menni járőrözésre, így a lehetőség kiesett. Csak valamit kellett tennie, valamit, hogy meggondolja a dolgokat.
Hirtelen egy hangot hallott a hálószobai falai között. Marinette azonnal felállt. Úgy hangzott, mintha az erkélyéről érkezett volna. Fekete Macska néha járőrözik itt. Az elmúlt hónapokban az első éjszakai látogatás óta közel kerültek. A fiatal tervező gyakran visszagondolt arra az estére, és látta, milyen valódi csevegés érzi magát érte - nos, Katica. Marinette felállt a székről, felmászott a lépcsőn, és kinyitotta a csapóajtót. Már majdnem készen áll arra, hogy Macskának mondja, ha valamit eltörött.
- Tudod, Chaton - kezdte, és felhúzta a pizsama felső nadrágját, hogy megvédje magát a hűvös éjszakai szellőktől. - Legalább hadd fejezze be előtte - ó, Istenem! Marinette hirtelen rohant az erkélyére, és odament egy erősen lélegző és véres Fekete Macska mellé. "Ch-Chat ... Mi történt veled ...?"
A lány nem vesztegette az időt, és karját a dereka köré fonta, és húzta felfelé, szóval a hálószobájába kellett húznia. Gyengéden lefektette az ágyára, és nem érdekelte, hogy az ágya véres lesz. Ezért van mosoda, gondolta magában Marinette, megpróbálva enyhíteni saját hangulatát. Nem segített.
Aztán felvette az elsődleges segédeszközt, amit az íróasztalán tartott, amikor az ujját megcsípte, vagy olyan sérüléseket okozott, mint Katica, hogy a csodálatos Katicabogár nem hozta rendbe. A mosdóból nedves ruhát is hozott, és az ágyához rohant, hogy ellássa a sérüléseit. Marinette óvatosan megpaskolta a homlokát, hogy tisztítsa le a vért. Néhány már megszáradt. Finoman söpörte arrébb a rendetlen szőke hajakat az útból, simogatta az arcát, és szomorú kékcsengő szemekkel nézett rá. Fekete Macska halkan felsóhajtott, éles peridot szeme a lányra összpontosított.
"Hercegnő...?" - morogta Macska, próbált felülni, de aztán felnyögött, amikor egy karmosított kezét a derekára szorította.
Marinette csendesen leeresztette, és óvatosan lenyomta, hogy hátradőljön. - Ne beszélj, hadd segítsek!
- De én ... mennem kell ...
- Ne beszélj, megsérültél - mondta a tervező szigorú hangal. De aztán tiszta aggodalomra lágyult. "Kérlek, maradj az éjszaka ... Kérlek ..." Ezzel a ponttal gyakorlatilag koldulni kezdett, és nem bírta fájdalom mentesen felültetni a partnerét.
A fiú csak bólogatott, a szíve fájdalmas barátnõt látott; mert ő nem kevésbé. - Rendben van - suttogta. De majdnem elakadt, amikor meghallotta a ruhája cipzárát.
Marinette észrevette a mozgását, és megnyugtató mosolyt küldött neki. - Ne aggódj, csak beöltöm a sebet.
Ahogy a lány hajlamos volt rá, Macska körül nézett Marinette szobájába, bármit is, hogy elkerülje a szemét, miközben lényegében megérintette a mellkasát. Megengedte, hogy beöltse a sebeit, de nem hagyta abba, hogy az arcára egy mosoly emelkedjen. Egyszer már volt a szobájában, de ez csaknem egy évvel ezelőtt volt,amikor Adrienként járt itt, és nem igazán vett időt arra, hogy körülnézzen. Egy kicsit sötét volt, de az éjszakai látása megengedte némi szabadságot ezen a fronton.
Az ágya mellett egy parafa tábla volt, melyen minden barátnőjével, sőt a Juleka-ról készített fényképekkel is találkoztak. Megpillantotta az íróasztalát, ahol minden projektjén dolgozott. Néhány ruhának befejezetlen darabja volt rajta. De amit Macska tudott látni, mindenképpen látványosnak bizonyulnának. A polcain apró csecsebecsék voltak, és még a Katica és a Fekete Macska babákra is emlékeztek, amit ő készített. A macskahős közelről felnézett a mennyezetre, hogy elterelje magát, amikor egy piros villanás fogta meg a szemét. Egy kis rózsaszín vázában egyetlen vörös rózsa volt; fájdalmasan ismerős vörös rózsa. Igen, túlzás, de valami a belsőjében azt mondta neki, hogy nem csak egy rózsa.
- És kész is - mondta Marinette hirtelen, és a csevegést kicsit megrázta. - Könnyű itt. A lány mellé ült, és pihentette kezét a sérülése köré fűzött gézen. - Pihenj, rendben van? Párizsban jársz egész idő alatt.
Macska hangja meg akadt a torkán, miközben a lány tekintete felé fordult. Már lehunyta a szemét, és az oldalán feküdt, szembenézve vele. Szabad keze felállt, és finoman megdörzsölte a fejbőrét, mintha egy törékeny kis cica lett volna. Aggódott miatta, és valami arról szólt, hogy a szíve elszállt. A csevegés azonnal megkönnyebbült, és a szemét is becsukta. Csak azt reméli, hogy Plagg vissza fog váltani, mielőtt Marinette esélyt ébreszthetett volna. De most már olyan jól volt, mint ez. A vörös rózsa végső gondolatánál a Macska elaludt.
Itt van egy másik novella is.
Ez a rész most MariChat volt,remélem hogy tetszik.😊😃
