Ezt a részt az interneten találtam és gondoltam megosztom veletek.
Marinette tisztában volt vele, hogy túl sokat stresszel, de ami sok, az sok.
Elege volt azokból az álmokból, amikben Adrienből akuma lesz.
Először törtfehérbőrű, tökéletes porcelánbaba volt, távolról egészen emberinek tűnt, de ahogy a száját nyitotta, hogy válaszoljon a kérdéseire, a szeme előtt kezdett szétmállani. A jól ismert, szeretett arcon hajszálrepedések futottak végig, ahol a porcelán megdermesztette az arckifejezését, és a szemeiből könnyek helyett kaolinpor kezdett peregni fekete-ezüst ruhájára. A haját vadul tépte a szél, ahogy lassú, darabos léptekkel közeledett felé, és ő moccanni sem bírt, amikor ráemelte a pengét, ami egy érintéssel elszívta az eleven lényekből az életkedvet, hogy aztán szépen mázolt-lakkozott dísztárgyakká fagyjanak.
Aztán az évek során Adrien mégsem vált akumává, és ő megtudta, hogy ő Chat Noir, és az álmok megváltoztak.
A fekete macskából fehér lett, és ő zokogva figyelte, ahogy a fekete bőr kifakul, és társa vigyora inkább vicsorba fordul, és hiába kérte, követelte, hogy zárja ki a fejéből Papillont, ő nem hallgatott rá, inkább felvetette, hogy csatlakozzon hozzá; nem kell többé tökéletesnek lenniük, egyszerűen elszökhetnek a világ elől és szabadok lehetnek.
Máskor ájultan, kívülről figyelte az eseményeket, Papillon Chat Noirt hibáztatta a sebesüléséért, és szövetséget ajánlott neki, amit ő látszólag elfogadott, hogy aztán darabokra szaggassa a férfit. Vér mocskolta be a karmait, és ő nem tudta megtisztítani a lelkét.
Az álom azon részén, amikor meghalt volna, felriadt, vagy éppen Adrien rázta föl, mert őt hitte az ellenségnek.
- Jól vagy? - kérdezte olyankor álomkásás hangon, mire Marinette aprót, füllentőset biccentett. - Rosszat álmodtál?
- Akuma lettél.
- Ó, már megint? Lassan én tartom a rekordot.
- Ez nem vicces, rettenetes érzés.
Kedvese összedörgölte az orrukat, majd a füléhez hajolt.
- Felhatalmazlak rá, hogy belátásod szerinti mértékben behúzz nekem, ha mégis megtörténne.
Marinette remegősen felnevetett.
- Mintha ez így menne, cicuskám...
- Egyszer én is láttalak akumaként... - jegyezte meg elgondolkozva. - Fekete özvegy voltál.
Marinette nyelt egyet, és látta Adrienen, hogy ugyanaz a gondolatuk támadt: a fekete özvegy megöli a társát.
- Képtelen lennék bántani téged.
Adrien szerelmesen rámosolygott, közelebb húzta egy csókra, és a haját simogatta, míg megnyugodott és elaludt. Marinette azt viszont nem sejtette, hogy párja szemére az éjszaka további részén nem jött álom
