Ezt a novellát a neten találtam és itt gondoltam megosztom veletek.Remélhetőleg tetszeni fog😊😃
Infinite - A Miraculous novella
A Miraculous novella
Cím: Infinite
Besorolás: Miraculous fanfiction
Egyéb: AR, fanfiction, General, Genfic, IC, OOC, novella
Marinette kimerülten rogyott az ágyra, azt sem tudta, hol áll a feje. Rosszul érezte magát, amiért visszautasította Adrient, de azzal nyugtatta magát, hogy nem ő volt, hanem Katica. Ugyanis Adrien hozott virágot Katicának, nem pedig a tényleges önmagának. Bosszantotta, hogy a fiú szemet sem vetett rá, hogy Katica jobban felkeltette az érdeklődését, mint ő. Hiába voltak egy, és ugyanazon személyek.
A rózsaszín szobában mindenütt Adrien fényképek és poszterek voltak, így Marinette-nek esélye sem volt a felejtésre. Piszkosul bánta, és akármennyire is szerette volna jóvá tenni a hibáját, valami azt mondta neki, hagyja a fenébe, a szőke fiú majd elfelejti, és rádöbben, mennyire is szereti őt. Az igazi énjét, aki Marinette. Legszívesebben letépte volna az összes fotót, de inkább nem tette, hiszen tudta, később úgyis megbánná.
Adrien szíve sajgott a fájdalomtól, de tudta, hogyha eluralkodik rajta a gonoszság, nem fogja tudni irányítani az erejét, és rátámad Katicára, akarva-akaratlanul. Igyekezett túllépni rajta, de nem ment neki. Akármennyire szeretett volna közelebb kerülni hozzá, csak rontott a helyzeten. A piros alapon fekete pöttyös ruhás lány számára egy ábránd, csupán illúzió volt, amit addig kergetett, amíg hoppon nem maradt. Ha Fekete Macskaként próbálkozott, a lány még szemét sem rebegtette, de ha Adrienként tette próbára, kicsit megingott. Nem tudta mire vélni, hiszen ő volt mindkettő.
Marinette-nek eszébe jutott, amikor rányitott a fürdőben Adrienre - legelőször -, mennyire elöntötte a pír, pedig akkor nem is önmagát alakította. Katica jóval bátrabb tőlem - gondolta, de tudta, hogy hülyének is nyilváníthatnák, hogy egyes szám harmadik személyben beszél saját magáról. - Mégis piros lett, amikor találkozott a tekintetük Adriennel - folytatta. Amikor másodjára történt a dolog, nem hagyhatta, hogy ismételten olyat tegyen, amelyet nem sokkal ezelőtt. Ő csak biztonságban akarta tudni azt a fiút, akit mindenkinél jobban szeretett, holott tudta, ő nem táplál érzékeket iránta, csak a másik énje felé, aki Katica volt. Szinte újra a helyiség előtt találta magát gondolatában, s tisztán emlékezett, mikor homlokát az ajtónak döntötte. Tudta, érezte, hogy Adrien vele van, még ha nem is úgy, ahogy szerette volna.
Marinette egész nap le volt törve. Még Alya sem tudta megvigasztalni, furdalta a lelkiismeret, amiért ezt tette a fiúval. Pedig ő csak egy virágot szeretett volna átadni neki, és egy piros borítékot. Csak úgy dobogott a szíve! Egy másik városban is hallani lehetett volna... Adrien meg sem szólalt, csendben ült Nino mellett, és nem foglalkozott vele, hogy barátai próbálják felvidítani, vagy hogy Chloé egész nap a nyakán lógott. Néha sóhajtott egy nagyot, és összegyűrte a borítékot, amit szíve választottjának akart adni. Marinette látta a jelenetet, és már azon volt, hogy bevallja, ő Katica, de egy belső hang -, ami kísértetiesen hasonlított Tikkiére - azt mondta neki, ne tegye. És inkább hallgatott rá.
Iskola után Adrien az ajtó előtt eltaposta a virágot, és a markában szorított kis levélkét szétszórta. Fortyogott a dühtől, de mégis inkább csalódott volt. Azt hitte, Katica kölcsönös érzéseket táplál iránta. Hát, kiderült, hogy nem. Halálfej csak erre várt. Hogy Fekete Macska - ugyan ő nem tudta, kivel áll szemben - átadja magát a sötétségnek, és csatlakozzon hozzá. Ezúttal biztos volt benne, hogy sikerülni fog a terve, hogy Katica elbukik, és övé lesz az az isteni hatalom, amelyről régóta ábrándozott. Fel sem tudta fogni, mit jelent, de mindenáron magának akarta tudni.
