Sziasztok ha megkérhetlek titeket olvassátok el TitantingerDavidLayt Miraculous noar című könyvét és csillagozátok neki hogy összejöjön neki a 100 csillag.Nagyon hálláslenék érte😺😊😇
Adrien öt éves, és a ház felfedezni való kastély, és az anyukája az egyetlen hercegnő, akire valaha szüksége volt. Megszállottan rajong a tündérmesékért és a fantasyért, és az apja szerint ezért az hibáztatható, hogy hárman együtt nézték a Robin Hoodot a hatalmas szürke plüsskanapén.
(Habár a nem sokkal később hozott fakard azt feltételezi, hogy szívesen részt vesz Adrien képzeletében.)
Nem csoda, hogy lovagnak érzi magát, amikor maga az Agreste kúria is majdhogynem kastélynak nevezhető. Habár ez boldogabb, mint a kastély Robin Hoodéknál. Nincs seriff, aki elrontana mindent. Semmi szükség a vidám fiúkra. Egyedül az anyukája és az apukája legyen ott, és a falak közt visszhangzó öröm, ami az egész házat a nyár hangjával tölti meg.
Nem bánja, hogy Chloé ennyire élvez hercegnőt játszani mellette. Nem szokott túl sok dolgot játszani, de boldogan forog körbe csillogó ruhákban, és rohan vele fel s alá a folyosókon és keres varázslókat a legmagasabb tornyok valamelyikében vagy rejtőzködő tündéreket a kertben.
A kertész egy tünde, a szakács egy varázsló, és Adrien fehér lova kint az istállóban egy pegazus, aki csak arra vár, hogy elrepíthesse őket.
Kivéve, hogy semmi szükség arra, hogy elmeneküljenek, mert a kastélyt Oroszlánszívű Adrien úr és Igazságos Chloé úrhölgy védik, és Maman királynő és Papa király uralják, és Papa király néha úgy tesz, mintha egy rivális lovag lenne, fakarddal harcol vele, míg Chloé úrhölgy Maman királynő ölében ül, és mindenki együtt nevet, kiabál és játszik.
A napok arany színezetűek, és az éjszakák történetekkel teltek.
Ha odabent olyan a hőség, mint egy sárkány lélegzete, anyukája felviszi a kúria tetejére takarókkal és pár hálózsákkal. Ahogy leülnek, felhívja rá a figyelmét, hogy a csillagok néha képeket alkotnak, és aztán elmeséli róluk az összes történetet.
Annyi olyan hős van, mint ő. Herkules. Perszeusz. Orion.
És annyi szörny van, amivel megküzdhet. Sárkányok, kígyók, oroszlánok és medvék.
Olyanná akar válni, mint ők. Minden történetből ő szeretne lenni a hős, hogy mindenkit büszkévé tegyen, és habár nem annyira rajong értük, ezért még a szerelmes történeteket is meghallgatja. A lányok alapvetően undik. Még Chloé is. És a szerelmes sztorik is undik és szörnyűek, de minden egyes mesében ott vannak, és az tetszik neki, ahogy anyukája apukájára néz, amikor mesél. Így ő lehet minden hős, de a történet végén átengedi ezt a szerepet a szüleinek, mert szereti nézni, ahogy együtt mosolynak.
Azokon az éjszakákon felnézve létrehozza a saját csillagképeit, és több lelkesedéssel és képzelettel rajzol képeket az égboltra, mint ahogy azt bármely más gyerek tenné. Évekkel később csak ezekre emlékszik, mert anyukája mindegyikhez, amit megmutatott neki, kitalált egy történetet, melyeket olyan gonddal kezel, mintha olyasmit adott volna neki, ami többet ér, mint bármi a házukban.
Történetszövetet sző szavakból, melyekre még később is emlékszik, amikor már rég elfelejtette, milyen az illata, vagy hogy milyen volt a mosolya pontosan.
Mert mindegyik ilyen történetben ő a hős és ő mérhetetlenül büszke rá. És szereti azt gondolni, hogy még most is büszke lenne rá.
Abban a pillanatban azonban hárman bújnak össze szorosan a hálózsákokban a tetőn a szentivánéji hőségben, és néha ott alszik el valamelyik szülője hasához gömbölyödve, és tökéletesen biztonságban és boldognak érzi magát.
