Ladybug pont mögötte ül. Marinette az, aki pont mögötte ül.
Adrien egyik fele hátra akar fordulni és közölni vele, hogy én vagyok Chat Noir, a másik viszont tovább akarja ezt a játékot játszani vele. Nem mintha már tudna róla, hogy ez egy játék.
Már egy hete történt, és nem vette észre. Hogyhogy nem tűnt fel neki?
Ha korrekt, ő maga se biztos benne, miért nem vette eddig észre. A hajától kezdve a szemén át, egészen a hangjáig, mindenkinek nyilvánvalónak kellene lennie. Plagg azt mondta, ez is a varázslat része, csak éppen ez rá gyengébben hat, mert hozzá van szokva, hogy csodák történnek körülötte. Vagy valami ilyesmi. Adrien nem igazán figyelt rá. Talán éppen Marinette nevetésére gondolt.
Adrien körbefordul a székén, amikor vége van az órának. Marinette meglepetten pislog rá. Mindig is meg akarta ismerni azt az osztálytársát, aki alig bír megszólalni a közelében. Annyira szenvedélyes és kifejező volt más emberek társaságában, és mintha mindenki kedvelné. Attól tartott, hogy a lány fél tőle.
Ha azt nem vette észre, hogy bele van zúgva, akkor arra rájönni, hogy ő Ladybug, már csodaszámba ment.
- Hé, Mari - mondja az állát a tenyerébe támasztva. - Befejezted már az esszédet?
Megdörzsöli az orrát, ahogy becsukja a füzetét. - Még csak az első oldalt írtam meg, de ma éjjel szeretném befejezni, hogy aztán megfeledkezhessek róla.
Alya felhorkan. - Igen, persze.
Marinette megkönyökli. - Hé! Szeretnék egy szabad hétvégét. Nem akarom az egész vasárnap estét azzal tölteni, hogy virágszimbolikáról írok.
- Durva - mondja Nino. - Ez durva volt, haver.
Marinette felnéz a táskájából. A pillantásuk találkozik, és a szemei olyan csodálatosan kékek. Nem mintha erre koncentrálna pont most. Éppen beszélgetnek. - Mi a helyzet veled? - kérdi. - Kész vagy már vele?
Nino elkezd röhögni, és Adrien arrébb hessegeti. - Elfoglalt voltam - mondja. - Fotózások és más házi feladatok, és az apám is hazajön, meg minden. Ma éjjel megírom.
- Lehetetlen, ember. - Nino feláll. - Kockulás ma este, hatkor. Ki vagy hívva, és jobban teszed, ha online vagy.
Adrien vállat von. - Oké, talán nem ma éjjel írom meg az egész esszét. - Marinette-re mosolyog. - Te határozottan okosabb vagy, mint én.
Kicsit elpirul. - Ez nem igaz.
Alya a fejét csóválja, és talpra rántja Marinette-et. - Mondogasd csak magadnak, attól még nem válik igazzá.
Tiltakozni kezd, de Adrien egyetért Alyával. - Te vagy az egyik legokosabb ember, akit ismerek, Marinette.
A lány mosolya elég ahhoz, hogy fényt mutasson neki a nap további részében.
*
Marinette a felhők közt lebeg. Ha létezik a mennyország, akkor bizony ott van.
Nem egészen biztos benne, mi okozta a beállt változást a kapcsolatában Adriennal. Na nem mintha panaszkodna. Igen, közelebb kerültek egymáshoz. Párszor átjött videójátékot játszani (és süteményt enni), és ő lassan lebontotta az idealizált képét róla, de a gondolataiban csak felületesen voltak barátok. Számot cseréltek, de nem igazán sms-eztek. Csoportban együtt lógtak, de kettesben ritkán. Köszöntek egymásnak minden reggel, és általában itt megrekedt a beszélgetés.
De most. Most! Adrien most már aktívan keresi. Folyamatosan beszélget vele. Meghallgatta, ahogy fecsegett a problémájáról az egyik anyaggal, és nem csak hogy figyelt rá, hanem tanácsot adott. Párszor beugrott a pékségbe, csak hogy köszönjön és bekapjon valamit. Ír neki. Ír neki, mindenféle ok nélkül.
