Marinette szemszöge:
Reggel az ébresztőóra csörgésére keltem fel.Nagy nehezen kimásztam az ágyból és odamentem a még mindig szundikáló kwamimhoz.
-Jó reggelt Tikki.Keltegettem és szép lassan kinyitotta a szemét.Amikor meglátott egy kicsit meglepődött.
-Marinette?Te hogy hogy fent vagy ilyen korán?Furcsálta Tikki mire jóízűen kacagtam.
-Hát vannak még csodák,lehet hogy a mai nap jó lesz,de majd meglátjuk hogy mi sül ki belőle.Mondtam szórakozottan.
-Meglehet de ha még itt beszélgetünk akkor biztosan megint elfogsz késni,és a tanáraid kezdenek belefáradni a sok késésed miatt.Figyelmeztetett mire eszembe jutott hogy még felsem vagyok öltözve és mindjárt becsöngetnek.
-Jaaj akkor így hiába keltem fel korán ha még el sem készültem!Fogtam a fejem és gyorsan kezdtem el öltözködni,Tikki csak nevetett rajtam hogy milyen szétszórt vagyok.Egy szúrós tekintettel díjaztam a nem tetszésemet.
-Bocsi Mari de nagyon vicces nézni ahogy mindenhová ugrálsz.Válaszolta még mindig kacagva.
-Jólvan de mostmár induljunk lehet hogy még csengetés előtt be érek.Ezzel a mondattal kwamim belerepült a táskámba.Gyorsan lementem és elköszöntem a pékségbe dolgozó szüleimtől.Pár percel később már az iskola előtt voltam és még időben.Oda mentem Alyahoz aki egy kicsit kérdőn nézett rám.
-Szia Alya.Köszöntem legjobb barátnőmnek.
-Szia hát te hogy hogy ilyen korán it vagy Mari,nincs véletlenül neked lázad? Kérdezte Alya és a kezét a homlokomra rakta.
-Nem nincsen lázam csak korán keltem fel,ennyi az egész.Válaszoltam neki.
-Tán nem Adrien miatt keltél fel ilyen korán? Kérdezte meg nagy mosollyal az arcán.Milyest kimondta Adrien nevét az arcom kezdte felvenni a paradicsomnak a színét.Amit barátnőm egyből észre is vett.
-Szóval igeeen.Visította a fülembe amire egy kicsit felsziszentem.Látta hogy nem esett jól így egyből bocsánatot kért.
-Ne haragudj Mari,nem szándékosan csináltam.
-Semmi baj,de egyrészt miatta is keltem fel.
-Akkor ma elmondod neki hogy mit érzel iránta?? Kérdezte fangörcsölve mire a bátorságom egyből elszállt.
-Nem is tudom,és mivan ha mást szeret,hisz kitudna szeretni egy ilyen szerencsétlenséget?Kérdeztem meg lehajtott fejjel.
-Csak menj oda és mond el neki,aztán már nem kell aggódnód miatta.Meg biztosan nem fogg visszautasítani hisz ismered Adrient ő nem olyan.Próbált vigasztalni.
-Rendben akkor elmondom neki,kerül amibe kerül.Bátorodtam fel.
-Ez a beszéd kislány csak mond lazán és ne dadogj.Miest ezt kimondta pont akkor szált ki a kocsiból Adrien.Oda jött hozzánk és köszönt.
-Sziasztok lányok.Köszönt vidáman.
-Szia Adrien.Köszönt neki Alya.
-Sz...ii..aa Adr...ien.Mondtam neki dadogva.
-Adrien Mari szeretne neked mondani valamit.Én már nem is zavarok majd jöttök.Indult el Alya a teremhez.
-Várj Alya nehagy itt.Kiabáltam utána de ő már nem volt ott.Így ketten maradtunk Adriennel.
-Mit akarsz mondani Marinette?Kérdezte meg kedvesen.Nagy levegőt vettem és elkezdtem mondani.
-Azt hogy....már...az...el..ső napod óta..Sze..re..t.. SZERETLEK.Mondtam ezt már hangosabban.Egy kicsit tényleg megkönnyebültem hogy kiadtam magamból.De amikor rá néztem,láttam rajta hogy elszomorodik,ez már nem jelent jót.
