Ez a szösszenet lefordítva lett angolról.Remélhetőleg teszik.
Marinette ujjai vérezni kezdenek.
Órák és órák óta csak varr, krétaporos és tele van tűszúrásokkal. Az ujjai begörcsöltek és a szemei szárazak. Csak akkor áll le enni, amikor Tikki egy süteményt tart az arca elé. A nappal már rég éjszakába fordult.
- Chat valószínűleg rád vár - mondja Tikki, és gyengéden meghúzogatja Marinette egyik lófarkát.
Marinette félredobja az anyagot, és öklével a szemét dörgöli. Csak akkor áll le, amikor színeket lát táncolni a szemhéjai mögött. - Felhívom, és megmondom neki, hogy ma őrjáratozzon egyedül.
- Marinette! - csattan fel Tikki. - Pihenésre van szükséged!
- Be kell fejeznem ezt - Marinette az ujjait tornáztatja. - Ez nem kérdés, Tikki.
- De az - tiltakozik. - Ez egy döntés, amit te hozol. Lehetetlen, hogy ezt egy éjszaka alatt úgy befejezd, hogy arra büszke is legyél. Nem kell ezt csinálnod. Kérlek, tedd meg ezt a szívességet, és legyél tekintettel magadra.
- Tekintettel vagyok magamra.
Tikki keresztbe fonja a karjait.
Marinette sóhajt, mert rendben, igaza van. Ez egy égbekiáltó hazugság. - Kimegyek egy fél órára, mit szólsz?
Tikki lejjebb süllyed vereségében. - Ha ez a legtöbb, amire rávehetlek, rendben.
Marinette elmosolyodik. - Ha visszajöttünk, egy egész tálca süteményt kapsz.
Tikki felragyog. - De csak ha te is eszel belőle.
- Rendben. Tikki, pöttyöket fel!
*
Chat a szokásos találkozópontjukon vár rá. Felugrik, amikor a lány a tetőre lendül, drámaian meghajol és kezet csókol neki. - Hölgyem! Attól féltem, elhagyott engem.
Ladybug a szemét forgatja. - Ne légy nevetséges. Csak... feltartottak valamivel.
Felvonja a szemöldökét. - Mivel?
Az orránál fogva arrébb tolja. - Ne kerülgesd a forró kását, utcacica. Semmi köze ehhez vagy hozzád.
Chat vállat von, és leül a tető szélére lábat lógázni. - De olyan unalmas ez az este, LB. Túl hideg van ahhoz, hogy bármi is történjen.
- Sosem túl valamilyen az idő egy akuma támadásához - mondja, ahogy lecsúszik hozzá.
- Persze, persze. - Hátradől a kezeire. - Csak fura ilyen nyugodtnak látni a várost.
Egyetértően hümmög. Párizs városa úgy terül el alattuk, akár egy térkép. Láthatja a felépítését és a mintákat... Az asztalán heverő szabásmintákra gondol. Talán ha összeráncolja az anyagot, sokkal természetesebbnek fog tűnni. És akkor az öltéseknek elméletben majdnem láthatatlanoknak kell lenniük. Holnap fel kell próbáltatnia Alyával, remélhetőleg nem kapnak annyi házi feladatot. Meg tudja csinálni ebben az időkeretben. Sikerülni fog, hiszen tehetséges. Divattervező. Igen, az, és ezt be is fogja bizonyítani. Amint kitalálja, hogyan rakja össze azt az átkozott ruhát. Ordítani szeretne vagy sírni, vagy levetni magát a tetőről a mély hóba. Talán a hideg sokkja kirántja ebből az értelmetlen pörgésből.
Chat oldalba böki.
Egyelőre vissza tudja tartani magát a lehűléstől. - Igen?
A szemei aggodalmasan ragyognak. - Nem válaszoltál.
