Kék Rózsa

23. rész

A kastélyban olyan elfogodt az otthon érzete, ami furcsa volt de mégis valahogy nem volt idegen. Éreztem Lucifer szorosan óvó karjait magam körül amik hozzá láncoltak, de én ezt nem bántam, belesimultam a karjaiba. Majd egymásra néztünk hosszan elveszve egymás íriszeiben, feltárva minden  érzelmeinket.
A pillanatnak a léptek hangos  hangja  vetett véget.

-Uram, Úrnőm! Üdvözöljük önöket itthon! - üdvözölt Mariett és Sebastian minket.

-Óhajtanak valamit? - lépett elő Mariett. Mire válaszolhattam volna neki már Lucifer válaszolt helyettem.

-Nem Mariett, mára már visszavonulunk. -  majd finoman az emelet felé húzott egyenesen a szobánk felé.

-Jó éjszakát kívánok! - hajolt meg majd elhagytuk a társalgót és már az emelet fele tartottunk.

Lucifer eléggé gyorsan ment, nem annyira hogy loholnom kellene utánna de meg kellet szaporáznom a lépteimet.  Szerencsére hamar beértünk a szobába, ahol érdeklödve néztem rá, várva hogy elmondja mért siettünk ennyire. Viszont ő szembefordult velem és szorosan megölelt. Meglepődve álltam a szoba közepén. Egyszerűen nem tudtam mire vélni Lucifer viselkedését. Már vissza akartam ölelni mikor kicsit eltávolodott és rám nézett. A szemét látva meglepődtem, mérges volt...Rendkívűl mérges, és csalódott. Hirtelenjében azt sem tudtam miért, végigpörgettem az emlékeimet válaszok után kutatva, hátha eszembe jutt mit csináltam.

Mint a villámcsapás úgy cikázott végig az elmémben a gondolat, hogy Lucifer nem rám haragszik, hanem saját magára. Mert elraboltak és ő pedig nem tudott ellene semmit tenni, tehetetlen és tétlen volt. Igaz hogy nem voltam veszélyben, hisz Gabriel és Selin egyáltalán nem akart bántani, mégis... Lucifer akkor még nem tudta hogy ki rabolt el. Ki tudja milyen rossz gondolatai voltak az elrablómmal kapcsolatban, és mennyire aggódhatott miattam. Szent ég bele sem gondoltam... Ha ez fordítva történt volna összeomoltam volna a bánatba.

A kezemet rásimitottam Lucifer arcára, és gyengéd csókot adtam a szájára miközben közelebb bújtam hozzá hogy tudja itt vagyok mellette és mindig itt is leszek. Lucifer karjai körém fonódott, ezzel még közelebb húzva magához. Csókja egyszerre volt követelőző és vad, mégis gyengéd és szeretettel teli.

-Akarlak! - súgta a fülembe  rekedt mégis bársonyos hangján ami hallatán kellemes borzongás futott végig a testemen. Ha  nem szorítana annyira magához félő hogy a lábaim feladják a szolgálatot.

Nem válaszoltam nem kellettek szavak. Viszonoztam a csókját és hagytam hogy az ágyhoz vezessen. Közben levette rólam a fehér egyberuhát ami a Mennyek kastélya óta rajtam volt, én is levettem róla a fekete inget majd a csókot még mindig nem megszakítva a nadrágot is. Lucifer egy türelmetlen morgás kiséretében felkapott és finoman az ágyra fektetett. Vadul csókolt majd a nyakamat is célba vette és ott is hagyott pár piros foltott. Ami miatt még kapni fog, de most nem tudtam rá haragudni. Egyre lentebb ment és most már a mellemet halmozta el az édes csókjaival. Viszont meguntam a semmit tevést és én is beszáltam a " játékba". Fordítottam a helyzetünkön és most ő került alulra, én pedig a csipőjére ültem. Meglepett fejet vágott de nem sokáig mert átvette egy elégedett vigyor, szemében kiváncsisággal és persze leplezetlen vággyal karöltve.

-Milyen vadak lettünk hirtelen! - vigyorgott és egy tincset eltürt az arcomból.

Rámosolyogtam majd adtam egy puszit a nyakára majd végig csókoltam az ála volnalát amire egy türelmetlen morgással válaszolt. Lassan folytattam az utamat, a melkasát is végig csókoltam minden egyes bőr felületet érintve, egyet sem akartam kihagyni. Még lentebb haladtam és lentebb is csúsztam így az ágyékom Luciferéhez dörgölözött. Végigcsókoltam azokat az izmos kockás hasat. Elégedetten hallgatam Lucifer követelőző hangját, felnéztem rá, majd felhajoltam hozzá és megint a nyakát vettem célba és kiszívtam neki a jobb oldalt. Úgy látszik eddig tartott a türelme. Egy szempillantás alatt helyet cseréltünk és megint én voltam alúl. Felettem pedig egy vágytól remegő démon.