Kék Rózsa

11. rész

Rosalie szemszöge:

A ruha csodásan áll, Mariett és a többiek kitettek magukért. Igazán gyönyörű lettem. Mikor tükörbe néztem, nem tudtam ki az a lány aki onnan visszanéz rám, de nem csak én csodálkoztam Mariett es az ikerek megbűvölve néztek annyira hogy még engem is zavarba hoztak. Egyszer csak megszolalt az óra kongató hangja emely jelezte az ebédidőt. Így el kell indulnom, lassan átvágtam a szobán. Mariett kinyitotta az ajtot én pedig kiléptem a szobám biztonságos falai közül, mindezt azért hogy egy démonnal ebédeljek. Rémesen hangzik de ez az igazság. De valamiért  nem féltem.... sőt... ami azt illeti inkább izgatott voltam. Fogalmam sincs mi ütött belém, de a szívem mélyén sejtettem,  valojában vártam hogy találkozzak Luciferrel.

Mikor kiléptem arra a hatalmas folyosora megláttam az udvariatlan testőrömet is aki a falat támasztotta karba tett kézel. A kard szokás szerint, még mindig ott logot az oldalán és bár a szeme csukva volt biztos voltam benne hogy ennek ellenére mindenre figyel és a többi érzékeit teljesen kieresztve felfigyel  minden apro rezzenésre ami a palotába folyik.
Egyszer csak ellökte magát a faltól és odajött hozzám.. pontosabban elém.

- Kisasszony..-fogta meg a kezem majd egy lágy csókot lehelt rá. Ezzel kissé zavarba hozva engemet, de uralkodtam magamon.

-Elnézést kérek múltkori udvariatlanságomért. Rettentően restellem a tettemet.- engedte el a kezem és rám nézet. A szemében tényleg láttam a megbánást de mellete ott volt egy furcsa fény is ami nagyon zavart.

- Megbocsátok! Ne aggódjon! Azonban most indulnuk kéne, nem szeretnék elkésni.- mondtam neki.

-Ahogy óhajtja, kisasszony.- tette a kezét a szívére és meghajolt.

-Rosalie.-mondtam neki mire erre felvonta a szemöldökét.

-Parancsol?-kérdezte meglepetten.

-Hívjon csak Rosalienak.-mosolyogtam rá biztatóan. Mire ő is elmosolyodott.

-Akkor induljunk, Rosalie.- szolalt meg kissé bizonytalanul de mosolyomat látva kicsit felengedett.

-Igen.- bolintottam majd hagytam hogy az ebédlőbe vezessen.

Elképeztően nagy lehet ez a palota. Már vagy 10 perce sétálunk de még mindig nem értünk oda. Már meg akartam kérdezni Rayentől hogy milyen messze van még, mikor hirtelen megállt egy hatalmas ajtó elött. Kinyitotta és beengedett.

Bent már meg volt terítve. Egy hatalmas asztalon gyönyőrű ezüst étkészletek sorakoztak. Ami  a legmeglepőbb volt az az hogy a szobában verőfényes napsütés uralkodott. Mindezek ellenére Lucifer kényelmesen üldögélt az asztalnál.

Ám mikor meglátta Rosaliet felált és lassú elegáns léptekkel, mint egy ragadozó aki most cserkészi be a prédáját sétált oda hozzá, majd meghajolt elötte a kezét megfogta és egy finom csókot lehelt rá. Közben le se vette a szemét Rosalieról akinek az arcszíne egyre jobban hasonlított az asztalon lévő vörös rózsára. Lucifer persze élvezte a helyzetett igazán tetszett neki hogy ilyen hatással van a lányra egy kis éríntése. Halvány mosollyal az asztalhoz vezette a lány. Udvariasan kihúzta a széket neki, majd ő is helyet foglalt.

A vacsora kellemesen telt, a kezdeti kínos csend ellenére szerencsére hamar oldodott a hangulat. Utána Lucifer odalépett Rosaliehez.

-Mit szolnál ha a desszertet az üvegházban fogyasztanánk el?- kérdezte azzal az ellenálhatatlan mosolyával, aminek mégis ki tudna ellenálni??.... Hàt Rosalie biztos nem.. Mire feleszmélhetett volna addigra már a keze rég Lucifer kezében volt és éppen kifele mentek az ebédlőből.