Kék Rózsa

20. rész

Lucifer szemszöge :

Mindössze egyetlen pillanatra vesztettem szem elől Rosaliet. Mert azt az átkozott Gabriel lefoglalt, amint a "beszélgetésünknek" vége szakadt, Rosaliet kerestem de sehol sem találtam. Nagyon ideges lettem, és elképeztően féltem Roset. Szinte futva kerestem meg Rayent, hátha látta őt. Éppen a kinti ajtónál örködött, mikor rohanva a démoni aurámmal odaléptem elé.

-Hol van Rosalie?!- lángolt fel még jobban a bennem lakozó démoni erő.

-Nem láttam. Törtémt valami??! - kérdezet ő is kissé idegesen.

-Nem találom őt sehol, és nem is érzem a palotában.- sziszegtem dühösen.

-Szólok az öröknek!- sietett el.

Én pedig fogtam magam és Gabriel keresésére indultam. Biztos voltam benne hogy ő áll a dolgok mögött. A francaba is....Tudtam, hogy  valami történni fog, mégis beengedtem őket. Ha Rosalievel történik valami azt nem fogom túlélni.

Egyszer csak az egyik őr jön felém sietve és a kezében egy borítékkal.

-Uram, ezt találtuk a kisasszony szobájában. - hajolt meg majd átadta a levelet.

Sietve bontottam ki és olvastam el. Két sorból ált, de jol tudtam kitől van. Dühösen gyürtem össze a kis papírt. Majd sietős léptekkel elindultam hogy megkeressem őt. Hisz már tudom hogy hol van....

"Soha nem lesz a tiéd, árúló! Nem érdemled meg! "

Nagyon is jól tudtam ki küldte. Az ablakot kinyitva kiléptem, kitártam fekete szárnyaim és elmentem a Mennyek palotájába.

A Mennyek palotájába:

-Biztos jó ötlet volt?? - kérdezte aggodalmasan egy nő, miközben Rosalie arcát nézte. Aki látszolag békésen aludt a nagy francia ágy közepén.

-Te is tudod hogy nem maradhatott ott, betöltötte a 18. életévét, az ereje már felébrett. Idő kérdése mire öntudatra ébred. - válaszolta a férfi.

-De mégis.... Lucifer biztos utánna fog jönni. - simitott egy tincset ki Rosalie arcából majd aggodalmasan a férfira nézett.

-Luciferről majd én gondoskodom. Évekkel ezelőtt meg kellet volna hogy kapja a büntetését, ideje hogy most bepotoljam.- sziszegte mérgesen az angyal.

-Gabriel... Rosalie szereti őt. Még 500 év után is. - szomorodott el a lány.

-Nem hagyom hogy Rosalie meghaljon! 500 éve tétlenül hagytam, most nem fogom! - felelte szigorúan, majd ő is a lányhoz hajolt, adott a homlokára egy puszit majd elment.

-Ne aggódj, húgom! Minden rendben lesz, mostmár minden rendben lesz. - súgta halkan a lány közben egy-egy könycseppet hullatot. Majd ő is kilépett a szobából, magára hagyva a lányt.

Lucifer:

Odaértem a palotához, ismerve a járást a főkapun keresztül mentem befele. Meglepődtem hogy senki nem állta az utamat, de biztos voltam benne hogy ebben is Gabriel keze van a dologban. Mentem egyenesen befele míg egy hatalmas előcsarnokba értem ami csak úgy úszott a fényben. Egy hatalmas lépcső volt előttem, valamint egy csomó ajtó. Körbenéztem, viszont egy kard csapódott le elém az aranyszínű járólapba fúrodva. Felnéztem, és Gabrielt láttam ahogy dühösen villámló szemekkel engem néz.

-Mégis eljöttél, te árúló démon. - mondta gúnytól csöpögő hangon.

-Hol van Rosalie?! - válaszoltam én is hasonlóan, mégis valamivel indulatosan.