Kék Rózsa

10. rész

Rosalie szemszöge:

Az a goromba, udvariatlan fráter. Hogy nem szégyeli magát csak úgy bejött a szobámba. Mégis hogy képzelte.... Fhuu..  nagyon feldühített..
Szitkoztam még mindig a szoba közepén, de egy 10 perccel később felhagytam a dühöngésemmel és hogy megelőzzem az előbbi incidenst így   visszatértem a ruha kereséshez a szekrényben. Csekély fél óra múlva nagy elégedetséggel lobogtattam egy babakék háloruhát amit sebesen magamra vettem. Éppen időben, ugyanis rá pár percre egy kopogás halatszott.

-Szabad. - válaszoltam halkan, és nagyon reménykedtem benne hogy nem a "drágalátos" testőrőm tanult illemet és jött vissza.
-Kisasszony, meghoztam a vacsoráját!- lépett be a szobába Mariett és a lányok. Egy megkönnyebült sóhaj hagyta el a számat, hogy nem az az  udvariatlan perverz jött vissza.
-Köszönöm szépen!- néztem Mariett felé, halvány mosollyal jutalmazva a szavaimat.

A tálcát letette nekem az asztalra és kihúzta nekem a széket én pedig leültem és nekiláttam az ételnek.
Mariett addig beágyazott nekem, utánna eltünt a hatalmas szekrényben. Én addig befejeztem a vacsorát. Feláltam és az ágy felé vettem az irányt hogy onnan nézzem mit csinál Mariett. Mikor meguntam a várakozást ugy döntöttem megkérdezem Mariettet hogy mégis mit keres. Már nyitottam volna ki a számat mikor előbujt a szekrényből, kezében egy vérvörös ruhával.

- A holnapi ruhám?- kérdeztem kiváncsian.
-Igen, kisasszony. A nagyúr meghívta, hogy töltse magával az ebédet.- felelte vidáman Mariett.
-Értem.- szoval ebéd? Na én arra kiváncsi leszek...Hirtelen eszembe jutott a testőröm igy gondoltam megkérdezem a szobalányomat h mit tud róla.
-Mondja Mariett.... mit tud a testörömről??- kérdeztem meg, és figyeltem a reakcioját. Nem mintha különösebben érdekelt volna... csak mégis velem lesz Lucifer szerint MINDIG így tudni akartam h mégis milyen ő.
-Úgy érti Rayen úrfi, kisasszony??- kérdezett vissza. Hmm... szoval Rayenek hivják..
- Igen.- bolintottam, és vártam a folytatást.
- Az úrfi Lucifer nagyúr gyerekkori barátja. Igazán közel állnak egymáshoz. Rayen úrfi egyike a 12 kapitánynak akiket Lucifer kinevezett. Nagyon erős és bátor ifju. - áradozott róla Mariett. Gondolatban ezekhez hozátettem a "perverz udvariatlan" jelzőt is és igy már nem is tünt annyira tökéletesnek.
- Köszönöm hogy elmondtad nekem.- néztem rá hálásan.
- Nagyon szívesen, kisasszony. Most viszont ideje aludnia, késő van már.- igaza volt már jócskán besötétedett, és fáradt is voltam már, így nem ellenkeztem és aludni tértem.

Valahol máshol:

-Uram, kideritettük hogy hol van a lány.- válaszolta egy férfi aki egy másik elött állt és jelentett neki.
-Hol?- szelte át a szobát a határozot, tiszeletet parancsolo hangja.
-Attol tartok uram, elkéstünk. A lány a pokolba került személyesen Luciferhez. - sütötte le a szemei és már előre félt a másik válaszától.
-Ez nem lesz így jó. Minnél elöbb cselekednünk kell. Nem hagyhatjuk hogy múlt megismétlödjön. Hívasd össze a tanácsot!!- zengte át a szobát a parancsa, az előtte lévő pedig már ott sem volt.
- Meg kell akadájoznunk.... ezutal muszály....- suttogta immár az üres szomába a férfi.

Lucifer szemszög:

Remélem jól döntöttem hogy Rayent választottam testőrének. Igaz hogy utálja az embereket de Rosalie biztos őt is megszeliditi. Remélem vigyázz rá. Ez alatt a pár nap alatt megbizonyosodtam hogy az a bizsergető kellemes érzés a szívem tájékán Rosalie miatt van, pontosabban amiatt, mert remémytelenül belészerettem. Bármi áron de megvédem őt. Nem élném túl ha bármi baja esne. Túl fontos lett nekem. Ezért minnél előbb el kell tüntetni azokat akik ártani akarnak neki. Nem fogom nekik adni őt. Feláltam és az ajtó fele vettem az irányt, a lábaim szinte maguktól vittek Rosalie szobájához. Pár percig az ajtaja előtt áltam és bár tudtam hogy alszik mégis féltem bemenni. De a hevesen dobogo szívemnek nem tudtam ellent mondani sőt nem is akartam így benyítottam. Rosalie, békésen aludt, a nagy francia ágyon. Törékeny teste szinte elveszett a párnák között. A Hold fénye halványan bevilágitott a szobába ezzel még többet látni engedett a lányból. Akinek hófehér bőre csak ugy ragyogott a sötétségben lehet a hold fénye miatt volt vagy Lucifer rózsaszínköd lepte elméje miatt volt de az eredmény mind a kettőnél ugyan az volt. GYÖNYÖRŰ. Lucifer megbabonázva ment közelebb lassú léptekkel mintha attol félt volna hogy egy rossz lépés és az előtte lévő szépség eltünik. Mikor odaért finoman kisimitott egy kósza vörös tincset a lány arcából, majd keze akaratlanúl is útnak indult és végig simitott a lány arcán. Rosalie kicsit megmozdult, Lucifer abban a pillanatban 1000 évet öregedett és a szíve is szásszor gyorsabban vert. De Rosalie nem kelt fel csak mosolyogva belesimult Lucifer kezébe mint egy engedelmes kiscica. Ezzel meglepve az elötte ácsorgó démont. Aki miután megnyugodott hogy a lány nem kelt fel halványan elmosolyodott. Majd odahajolt Rosaliehoz és egy gyengéd csókót lehelt a homlokára. Majd a takarót ami a mocorgás miatt kissé lecsúszott róla visszahúzta a lányra. Majd távozott a szobából vissza a dolgozó szobájához ahol a papírhalmok vártak rá. De hát ilyen az " élet", a pokolban is kell valakinek a papírmunkával foglalkozni, és mivel ő a Pokol úra így rá hárul ez a feladat.

Rosalie szemszöge:

Reggel a nap fényére kelltem fel ami néhány embernek nagyon feldobná a napját de nekem nagyon nem...Még bőven aludnák ha nem sütne a nap... ami bár a Pokolban van még így is rásüt. Morcosan fordult egyet az ágyban fejére húzta a takarót és probált volna  visszaaludni ami már majdnem sikert is csak kopogtattak. Rosalie viszont ugy döntött hogy őt aztán nem érdekli ki az és h mit akar vigyen amit akar de ő akkor is aludni fog. Így nem törödött a belépő szobalámyaival sem.

Mariett kiadta a megszokott parancsokat, víz engedése, ruha előkészítése és ehhez hasonló dolgokat még ő magára válalta Rosalie felkeltését, ami nem kis feladat lesz.

Először megprobálta finoman, megsimogatta a vállát a takaró alatt és halkan suttogta hogy kelljen fel, de Rosalie makacs volt igy fordult egyett és begubozott a takaróba. Remélve hogy Mariett feladja, de reményei szertefoszlottak ugyanis Mariett gonosz mosolyra húzta a száját és Rosaliehoz hajolt.

-Kisasszony, a nagyúr van az ágya előtt.- erre Rosalie mintha ágyuból lőtték volna ki felpattant és az ágy elé állt. Majd meglepődve nézett körbe keresve az emlitett személyt akit sehol sem talált. Egyszer egy nevetésre lett figyelmes és észrevette Marietett ahogy mellete áll és probálja a kezét beletömni a szájába ezzel elfolytva a nevetését. Amivel nem nagyon járt sikerrel. Rosalie ránézett és hirtelen neki is nevetnie kellet a helyzeten és a szobalánya kacajelfolytó módján is. Így a szobát betöltötte két nevető hang amire az ikrek is felfigyeltek. Kiváncsian kérdezték őket de ők annyira nevettek hogy válaszolni sem tudtak az ikrek erre duzzogva mentek végezni a feladatot de a nem sokkal rá nekik is mosolyt csalt az arcukra a nevetés. Egy bő 10 perc után már nem nevettek így a 3 szobalány nekiállt Rosaliet elkészíteni az ebédre. ( ruha a fenti képen)

Hát ennyi lenne most!!🤗🤗
Hosszú kimaradás után... újra elkezdtem folytatni a storyt !!!😍😍
Remélem elég jó lett és h megéri folytatni!!😊😊