Kék Rózsa

27.rész

-Oh... Hát nem is tudtad? - nevetett fel Mephisto látván a meglepett arcokat.

-Miről beszélsz? - lett egyre türelmetlenebb Lucifer.

-Drága Rosalienak, az ereje nem merül ki egy egyszerű sebforrasztásban. Neem.. Ennél sokkal nagyobb, Ő maga a Teremtés és  Végzet.

-Mi? Ő lenne az..?! - fogott a padlót Rayen és Lucifer is.

Hogy ki is ő?!

   "Száz féle legenda szólt a Teremtés és a Végzet úrnőjétő aki egy olyan istennő aki ember volt, azt beszélték maga az Isten lánya Ő. Születésénél fény vette körül, ami később halványult de láthatatlanul védte a lányt az emberi gonoszság és az őt érő ártásoktól. Ám hiába volt minden védelem a lányt megölték, kapzsiság és féltékenység miatt. Az Teremtő annyira mérges lett a kapzsi emberekre hogy rögtön megfosztotta őket az emberiségüktől és örökre csak alaktalan árnyakként élték le életüket... Ők lettek azok a visszataszító lények akiket mindenki megvetett, a tenebrisek...
A lányt viszont annyira sajnálta a Teremtő hogy lelkét óvta  évekig majd angyalként született újjá és neki adta az ereje egy részét remélve hogy ezzel megvédheti. Azóta a Teremtés és a Végzet Úrnőjeként emlegették. Évszázadok teltek és múltak  mikor a lány újjá született."

-Pontosan, a lány aki először volt a Teremtés és a Végzet úrnője az nem más mint Rozália. Már akkor meg akartam szerezni az erejét, egy hajszálnyira voltam mikor jöttél te... Lucifer akkor is gyűlöltelek, hát mikor a lány meghalt miattad! Évszázadokat kellet várnom hogy újra megtaláljam, erre jösz megint te és keresztül húzod a terveimet. - borult ki Mephisto és rátámadt Luciferre.

-Nem fogom hagyni hogy most is megakadályozz! Végzek veled!- vad kard csapások közepette harcoltak, de még Lucifer gyors és precíz volt tele elfolytott haraggal, addig Mephisto meggondolatlan és figyelmetlen, tele gyűlölettel.

Hajszolták egymást, a határaikat feszegették. Bár igaz hogy Lucifer jóval nagyobb erővel rendelkezik, most mégsem volt 100% -os, az ereje még nem tért teljesen vissza, amit Mephisto ki is használt.

-Most véged!- sebezte volna meg Lucifert, de óvatlan volt, kivédték a csapást ráadásul kapott az oldalára egy elég mély sebet.

-Nem.. Még nincs vége... - kelt fel és a kardját Rosalie felé hajította.

A kard sebesen szelte át a levegőt, Rosalie felé. Lucifer kétségbeesetten próbált időben odaérni... Ám késő volt....

Nagy csapódással  dölt el a hideg  földön, de nem Rosalie, a kard nem őt találta el, hanem az őt védő testőrét, Rayent.

-Ne... Rayen... - térdelt le mellé Rosalie, hogy meggyógyítsa de Rayen eltolta a segíteni szándékozó kezeket.

-Ez a kard elszívja az erődet, nem tudsz tenni semmit.. - nyögte fájdalmasan.

Lucifer jól ismerte azt a kardot, annak idején ugyan ezzel akarták megölni. Ezzel már volt kézzel fogható bizonyíték Mephisto ellen. "De milyen áron?" gondolta miközben Rayent nézte, hisz ő is tehetetlen volt.

- Jó, ez így... Hisz olyanért halhatok meg akit szeretek, tudom hogy bűnöm megbocsáthatatlan, te mégis itt vagy és könnyeket hullajtasz egy olyan áruló miatt mint én. - intézte szavait Rosalie felé.

-Nem vagy áruló, Rayen! Segítettél nekem hogy megtaláljam Lucifert, megmentetted az életem. Te vagy a legjobb barátom. Kérlek... Ne halj meg! - zokogta Rosalie.

-Drága Rosalie! Jól tudod hogy én a kezdetektől fogva nem úgy tekintettem rád mint csak egy barát. Szeretlek, Rosalie! Kérlek ne sírj miattam! Boldogan szeretnélek látni!- törölte le a könnyeit.

-Lucifer... Vigyázz rájuk! Védd meg őket! Tedd őt boldoggá! Te vagy a legalkalmasabb rá, barátom!

-Úgy lesz, fivérem!- az utolsó szóra Rayen szeme egy kósza könnycseptől csillogot. Majd lehunyta a szemét... Örökre. Teste követte őt és eltűnt, porrá vált.

Rosalie még mindig sírt, Lucifer már hajolt volna hogy megvígasztalja viszont Mephisto megakadályozta.

-Bosszantó hogy rólam megfeledkeztek. Ettől az ömlengéstől felfordul a gyomrom. Most komolyan? Oltárt ne emeljük itt neki helyben még frissek a hamvai?

-Most véged!

Lucifer most már dühös volt, a fekete szárnyai is feltüntek valamint a tetoválás is a bal karján mely a nemesi démon származását jelöli, bár a hétköznapi alakjában is látható de mikor a démoni alakjában van akkor jobban látható és szinte izzík a tetoválás. Valamint szürke haja is hosszú fekete lett, szeme pedig skarlátvörösen világított.

Az átalakulása után egyértelmű volt a kimenetel, Mephisto bár ő is átalakult semmi esélye sem volt. Lucifer átszúrta a szívét a kardjával.

-Még... Nincs... Vége...

Ezek voltak az utolsó szavai mielőtt ő is porrá  vált volna...

Rosalie odament Luciferhez, megcsókolta és szorosan ölelték egymást. Mind a kettőjük fejében egyetlen szó visszhangzott. "Vége". Most már minden rendben lesz...

-Mennyünk haza! - nyújtotta a kezét Lucifer.

-Mennyünk! - tárta ki ő is az angyal szárnyait. Majd elindultak haza, a Pokol kastélyába, az ő otthonukba.

Két szerelmes sorsa, akik talákoztak, elváltak, majd ismét találkoztak.

Vajon mikor jön az elválás?

Megérte ez a reménytelen szerelem?

Egy angyal és egy démon, két oly különböző személyiség, mégis egymáshoz tartoznak.

Ha feltennénk nekik ezeket a kérdéseket, vajon mit válaszolnának?

Ha tudnák hogy, mennyi szenvedés, halál, bizonytalansággal jár ez a szerelem?

Vajon akkor is együtt maradtak volna?

-Igen. Mert bármennyire is fáj azoknak a halála akik a mi érdekükben haltak meg, fáj az elvesztésük, de a tudat hogy nem lehetek vele még rosszabb, fájdalmasabb és elviselhetetlenebb. Önző lennék? Lehet, de szeretem őt! És Ő is engem! Nekem csak ez számít!
Ezzel a tudattal nem félek az elválástól, mert tudom hogy újra talákozni fogunk és akkor újra beleszeretek, szenvedek, boldog leszek, szomorú, de mindezek ellenére, vele leszek!

Sziasztok!

Hát elérkezdtünk a végére!😢😁
Még egy rész rövid részt tervezek!🤔❤️
Remélem tetszett ez a story, ami az 1. Wattpados storym, amolyan debütáló féleség volt. 😂😣❤️
De ne aggódjatok!❤️ /már ha aggódtok.😂🤔/
Mert ahol vége van valaminek, ott kezdődik valami új! 😇😇