Kék Rózsa

4. rész

Másnap reggel mikor felkeltem elképesztően fáradt voltam, pedig 8-9  órát aludtam, ami nem kevés, de mégis leragad a szemem. Viszadöltem a kényelmes ágyba azzal a céllal hogy lustálkodom még. Azonban a tervem füstbe ment ugyanis kopogást hallotam. Egy morgás hagyta el a számat és a fejemet belefurtam a párnába. A morgásommal nem törödve beléptek a szobába.
-Szép reggelt, kisasszony! -köszönt mosolyogva Mariett, majd illedelmesen meghajolt.
-Neked is!-válaszoltam neki halvány, fáradt mosollyal.
-Kisasszony, Lucifer nagyúr a nap folyamán meglátogatja önt, azt kérte hogy készítsem fel önt. Hogy mii?? Felkészíteni?? Mégis mire?? A gondolataimból egy csobogó hang szakított ki ami a fürdőből jött. Majd a fürdőajtóban felbukkant Mariett.
-Kisasszony, Hannah és Anna nemsokára meghozza  a reggelijét.
Addig vegyen egy fürdőt.- mondta Mariett miközben a karomnál fogva gyengéden a fűrdőbe vezetett. Most viszont nem hagytam hogy levetkőztessen finoman kitoltam a fürdőből. Mikor végre egyedül maradtam levettem a hálóruhát majd befeküdtem a kellemesen illatozó fürdővízbe amely csak árasztotta magából a rózsa szenvedélyes ám megnyugtató illatát. Nyakig elmerültem a habok között és kiélveztem a pillanatot. Közel voltam ahhoz hogy elalszok a vízbe, de akkor kopogtak. Valahogy ma mindenki a legjobb pillanatban kopognak.
-Kisasszony, meghozták a reggelit!- épp jókor, mivel a gyomrom ezt a pillanatot választotta  és egy hatalmasat korgott. Kiszáltam a vízből, megtörölköztem találtam tiszta fehérnemüt, szerencsémre és gyorsan fel is vettem. Mivel ruhát nem találtam így belebujtam egy  bézs színű szatén köntösbe. Kissé szégyelnősen kinyitottam az ajtót. Kint a lányok épp a reggelimet keszítették elő, még Mariett asszony derékig bebujt a szekrénybe, valamit nagyon kereshetett. A lányok szóltak hogy menyek reggelizni. A reggeli palacsinta volt, igazi amerikai palacsinta, vagyis korong alakú volt, és juharsziruppal volt leöntve egy kis erdei gyümölccsel amik a tányér szélén kaptak helyet. Fenségesen nézett ki, és pont Rosalie kedvence volt, imádta a palacsintát főleg az amerikai palacsintát. Pár perc múlva semmi sem volt a reggeliből, Roselie mindet megette, hiszen tegnap alig evett valamit sőt nem is nagyon akart és az idegesség miatt nem is tudott.Reggeli után Anna és Hanna elvitte a tányérokat. Mariett asszony pedig tovább keresett a szekrényben valamit. Egy bő 10 perc múlva vigyorogva lóbált egy kék ruhát. Mariett beparancsolt a paraván mögé hogy felvegyem a ruhát. A ruha gyönyörű volt, tenger kék volt, fel volt vágva térdig, félválas volt a ruha, a pántja a jobb vállamon volt valamint mell alatt egy aranyszínű csillogó öv féleség volt. A kék kellőképpen kiémelte Rosalie haját és tengerkék szemeit.Mariett nagyon kiváncsi volt hogy hogy fog állni majd Rosalien a ruha, bá meg volt győződve arról hogy a lányon mesésen fog állni. Nem is tévedett, mikor Rosalie kilépett a paraván mögül. Gyönyörű nincs rá más szó. Gondolta Mariett. A lányok is ugyan ezen a véleményen voltak, mikor beléptek a szobába, és miután Rosaliet bíztatták hogy igenis gyönyőrű nekiálltak a haját kifésülni majd a sminkét megcsinálni. A hajával gyorsan végeztek is így nekiálltak a sminknek, kiegyeztek egy laza sminkben. Ami egy kis szemhéjpúdert ami természetesen kék volt, valamint szempillaspirált, legvégűl pedig egy halványrózsaszín szájfényt. Mariett és a lányok miután végeztek kimentek a szobából hogy szóljanak Lucifernek. Közben Rosalie egyedül maradt.
Minek is kellet így kiöltözzek? Azt mondták hogy szólnak Lucifernek, de mért? Mit akar velem? Mindegy is...nem fogok megbocsátani, amiért idehozott és Barbie babaként használ és kedve szerint öltöztet. Amíg mérgelődtem azt vettem észre hogy kopognak, tehát akkor most találkozok Luciferrel. Elhatároztam magam hogy lehet velem bármilyen terve velem, én biztos nem fogok neki segíteni. Ebben biztos voltam, ebben az egyben.
-Szabad! - szólaltam meg határozottan. A szobába belépett az az öreg ember aki tegnap Lucifert elhívta. Azt hiszem Sebastiannak hívták.
-Kérem jöjjön velem. Lucifer nagyúr már várja. - hajolt meg majd kinyitotta nekem az ajtót. Követtem Sebastian és egy nagy faajtóhoz értünk. Bekopogott majd mikor bentről egy "Szabad" hangzott el kinyitotta az ajtót majd előreengedve engem beléptem. A szoba tele volt könyvekkel minden oldalon könyvespolcok voltak. Az ajtóval szemben volt egy íróasztal tele papírokkal, és egy éjjeli lámpa is helyett kapott a sok papír mellett.
Az íróasztal és az ajtó között pedig egy zöld kanapé foglalt helyet. Az asztal mögött hatalmas ablakok voltak, de rejtve voltak a nagy sötétvörös függönyöktől.Ott állt ő is, az ezüstszürke hajával és az ígéző fekete szemével amik a lelkémbe láttak. Az eleinte határozotságomat most mintha elfujták volna, úgy éreztem magam mint egy bárány aki az oroszlán barlangjába tévedt be. A szemét nem vette le róla továbra is nézett engem, mintha várna valamire. Én is a szemébe néztem de nem láttam a szemébe semmit,se érzelmeket sem mást, vagy nagyon jól titkolta vagy nincsenek érzései. Mindkét érvnek van valamilyen alapja, hiszen mégiscsak a pokol úra, az az annak az úra amitől több száz ember fél, retteg.
- Foglalj helyet!-szólalt meg egy idő után, és kezével a kanapé felé mutatott. Nem válaszóltam, csendben leültem. Ő pedig követte minden mozdulatomat.
-Sebastian elmehetsz!- intézte szavait immár nem nekem. A komornyik meghajolt majd távozott. Kissé megijedtem mivel ketten maradtunk a szobába. Egy ideig feszült csend volt, amit hamar meguntam. Összeszedtem magam és megszólaltam.
-Mért vagyok itt?- a hangom határozott volt, amin még én is meglepődtem, de Lucifer továbbra sem mutatott semmi érzelmet.
-Mert meghaltál. - válaszólt azon a fagyos szintelen hangján és még most sem tudtam semmi érzelmet kiolvasni.
- De mért a pokolba? Mi rosszat tettem?- ne erre kiváncsi leszek. Tudtommal ugyanis semmi rosszat nem tettem. Legalábbis olyat nem amiért a Pokolba kerültem volna.
Legnagyobb meglepetésemre Lucifer elmosolyodott. De ez nem az a vidám mosoly volt sokkal inkább az a gúnyos mosoly.
-Hogy mért kerültél ide? Nos...ez egyszerű....- lépett egyett felém én pedig összerezzentem.
-Mért?- remegedt meg a hangom, és nyeltem egyet.
-Azért mert te leszel a feleségem.- válaszólta olyan egyszerűen mintha azt mondta volna, hogy az ég kék, vagy a fű zöld. Sokkoltan bámultam rá. Várva hogy azt mondja hogy ez egy tévedés. De nem mondta...senki sem...

Folyt..köv...