Kék Rózsa

19. Rész

Másnap reggel forrón ölelö karok vette körbe és ritmusos szívdobogást hallotam, megnyugtató volt ez a dobogás, ami azt jelentette hogy életben van. Meg tudnám szokni ezeket a reggeleket meg persze estéket. Hát igen az az este, belepirultam amint visszagondoltam a tegnap történtekre. Felemeltem a fejem és ránéztem a békésen alvó démonomra. Hihetetlen számomra hogy ez a jóképű, kedves, gyengéd férfi szeret engem. Pont engem, a világon több millió lány közül engem. Elképzelhetetlenül szerencsésnek éreztem magam. A tekintetemet nem tudtam levenni róla csak néztem, majd a kezemmel először a haját piszkáltam majd végigsimitottam az arcélén. Mikor már elvettem a kezem egyszer csak megszólalt.

- Nyugodtan folytathatod, igazán nem bánom. - szólalt meg még mindig csukott szemmel de a szája sarkában egy letörölhetetlen vigyorral.

-Jó reggelt! Felébresztettelek? - kérdeztem és  kérésére a kezem még mindig az arcán volt.

- Neked is! Nem, már fent voltam. - válaszólta majd megfogta a kezem és a szájához emelve csókot hintett rá.

-Hogy érzed magad?? Nem fáj?? - kérdezte aggodalmasan, miközben felült, de továbbra sem engedett el az öleléséből. Amin nekem mosolyognom kellet.

-Csodásan érzem magam. - válaszoltam neki sugárzó mosollyal és egy puszit adtam neki az arcára.

-Ennek örülök! Viszont, csak nem hiszed hogy beérem egy puszival ? - mosolyodott el majd az a mosoly, vigyorrá ment át, és színpadiasan bevágta a "meghalok ha nem kapok egy csókot tőled" darabot. Pályát téveztett ez a férfi, pokol úra helyett színésznek kellet volna állnia.

Mosolyogva odahajoltam  és  ezúttal az ajkaira adtam csókot. Bár én kezdeményeztem az irányítást hamar átvette tőlem Lucifer, amit cseppet sem bántam.

A csókot kopogás zavarta meg, elhuzodtam Lucifertől amit nem díjazott, de egy nagy sóhaj és egy mérges morgás után mérgelődve de kiszólt.

-Ki az?? - kérdezte kissé mérgesen.

Ezért odahajoltam hozzá és végigsimitottam az arcán. Ő meg mimt egy engedelmes cica, fúrta a fejét a kezembe. Rendkívül aranyosnak nézett ki. Persze ezt hangosan ki nem mondanám, sértené a büszkeségét, mosolyodtam el.

-Sebastian vagyok, nagyúram. A bálra való felkészülés nemsokára befejeződik, ezért fel kell készülni a vendégek fogadtatására.- mondta teljesen nyugodt hangon még mindig az ajtó túloldaláról.

-Rendben, azonnal megyek. - sóhajtott egyett és rám nézett. Odahajolt hozzám és egy gyengéd csókot adott az ajkaimra.

-Sajnálom, de el kell mennem.- annak ellenére, hogy el kell mennie még mindig szorosan ölelt magához, úgy mint akit örökre itt akar tartani. Itt a forró ölelésében, rendkívül jól esett ez a védelmező, egyben gyengéd gesztus.

Sajnos nem sokáig tartott, ugyanis Lucifernek mennie kellet. Bosszankodva bár de elment, persze előtte a lelkemre kötötte hogy vigyázzak magamra és sehova ne mennyek egyedül. Amit szemforgatva hallgatam, de látván az aggodalmat a szemében inkább beleegyezően bologadtam.

Mivel a lányok nemsokára jönnek hogy felöltöztessenek, így nem sok időm maradt. Már mentem volna a fürdőbe mikor kopogtattak. Hát ennyit arról, hogy egyedül fürdök.
Elmormoltam egy halk " szabad" - ot. Mire elefánt csordát megszégyenítő robajjal beviharzott a szobába Mariett és persze az ikrek.

- Igyekezzetek lányok! A bálig alig van időnk és még sehol sem tartunk. - tapsolt kettőt Mariett és szigorúan osztogatta a parancsokat, a lányok pedig fürgén teljesítették. Éreztem hogy én sem maradhatok ki ebből az egész cécóból. A sejtésem be is igazolodott ugyanis Mariett odajött hozzám.