Kék Rózsa

8. rész

Lucifer szemszöge:

Minden olyan jól ment, a kert nagyon tetszett Rosalienek, mosolygot, akkor mikor velem volt. Erre jön Mephisto és mindent tönkre tesz.

Hiába a rokonom szeret mindenben keresztbe tenni nekem, bár hogy öszínte legyek szinte minden rokonom ilyen. El sem tudom képzelni hogy mi lesz majd a bálon.

Bár talán jobb hogy most tudta meg Rosalie mint hogy késöbb és akkor biztos nem bocsájt meg nekem, viszont az sem biztos hogy most megbocsájt. Mephisto mint mindig nem a teljes igazságot mondta el Rosalienek. Az igaz hogy én alakítottam így a halálát, vagyis mondjuk úgy hogy "besegítettem" mivel veszélyben volt. Valaki rá pályázik, és én nem hagyom hogy bántsák, kerül amibe kerül. Mégha meg is utál emiatt, amit nem hiszem hogy túl élnék.

Ez a csekély 1 hét elég volt ahhoz, hogy reménytelenül beleszeressek. Szinte nevetek magamon.. a pokol úra, a nagy Lucifer akitől több száz ember fél annyira hogy a nevét sem merik kimondani... beszeretett egy egyszerű halandóba... egy emberbe. Tudom mi lesz ebből... a halandók gyengék alig élnek 80 évet, és utánna meghalnak... még itt a pokolba is az emberek ha idekerülnek nagyából 50 évet élnek itt és felemészti őket a sőtétség. Ennek ellenében egy démon több száz évet él meg, ez mellet egy ember élet pár pillanat.

A démonok nehezen fejeznek ki érzelmet ámbár ha netalán beleszeretnek valakibe az a szerelem örökké tart.. ugymond társak lesznek mindörökké.... ez démonok között így van, ámbár ha egy démon és egy ember szerelméről beszélünk akkor a démon örökké szenvedni fog, mert miután odaadta a szívét nem lesz képes nélküle élni és mivel az ember hamar meghal a démon egyedül marad. Hát igen.. ez a sors vár rám is... de Rosalieért megéri... nem érdekel mennyi van vissza az én vagy az ő életéből csak legyen boldog és had legyek mellette nekem ennyi bőven elég.

-A Kisasszony elég hamar távozott, Lucifer.- vigyorgot önelégülten Mephisto.

Nemsok választott el attól hogy lekeverjek neki egyet-kettőt, de aggodtam Rosaliért. Így megfordultam és határozott léptekkel elindultam az ajtó felé.

-Mephisto, ha megbocsátasz dolgom van, de erre a beszélgetésre még visszatérünk. - mondta rá sem nézve, háttal, és a hangjában érezni lehetett a fenyegetést. Valamint az aurája is egyre sötétebb lett, és mintha a szél is megérezte volna vadul fújni kezdett. Itt csak annyi volt a pökkenő hogy a házban voltak és egy ablak sem volt nyitva.

Mephisto megszólalni sem mert, máskor még idegesítette volna Lucifert de most, tisztán érezte a belőle áradó dühöt, haragot amik felé áramlottak, félő volt hogy ha megnyikkan a feje nem lesz a nyakán. Így inkább visszavonulót fújt és hagyta hagy menyen minnél messzebb tőle.

Rosalie szemszöge:

Ezt nem hiszem el, végig hazudott? Megrendezte halálom?? Még élhettem volna... tudta.... Tudta mennyire fájt mikor láttam Katet, a szüleimet... mégis megzsarolt. Mikor nem is haltam meg. Én hülye... Biztam benne.. Kezdtem megkedvelni.. Az este történtek után.. nagyon hálás voltam érte hogy ott volt melletem. Pedig ez az egész az ő hibája... nem lenne rémálmom... nem lennek itt egyedül... De itt vagyok és ez mind Ő miatta van.. Sosem fogok neki megbocsátani...Legyek a felesége? Nevetséges... meg fogja bánni hogy ezt tette velem...Minden leszek csak az engedelmes, odaadó feleség nem. Amit tőlem fog kapni azt nem köszöni meg.

Csak úgy forrtam a dühtől. Az eleinti csalódotságom semmivé vált. Csalódtam bennne, az esélyt amit akkor adtam neki mikor kedves volt velem. Az esélyt arra hogy ne utáljam, hogy a hátralévő életemet ne haragban töltsem le. Most végleg eltünt... nincs több esély. Már csak a színtiszta düh maradt vissza amit Lucifer iránt éreztem. Becsapott engem ezt nem bocsátom meg neki soha, elvett tölem valami olyat amit soha nem adhat vissza, azt ami az ember számára a legfontosabb.... az élet.

Kopogtattak... Majd egy hangot hallotam, azét akiét most egyátalán nem akartam hallani..

-Rosalie.. itt vagy?? Engedj be, kérlek..- hallotam az ajtó mögül a könyörgő hangját.

Kissé megsajnáltam, de most nem lehetek gyenge. Emlékeztettem magam mit tett és a sajnálat amit éreztem egy pillamat alatt eltünt. Megkeményítettem az arcom hogy semmilyen érzelmet ne mutasson. Majd felkeltem az ágyból, kihuztam magam és határozottam megszólaltam.

-Gyere be! - szelte át a szobát a hidegen csengő hangom, amiből semmi érzelem nem hallatszott.

Lucifer meglepődve jött be a szobába, de nem hártált meg. Bejött majd maga után becsukta az ajtót és lassu léptekkel közelebb jött, közöttünk alig 2 m volt, de mégis jobban szerettem volna magamat mérföldekkel messzebb tudni Lucifertől, bár jól tudtam hogy ez lehetetlen de azért álmodni lehet nem?? Szinte már nevettem magamon, és a gondolataimon de most itt állt előttem, Ő aki minden szenvedésem oka, akit gyülölnöm kéne, de valahogy nem megy. Dühöt érzek iránta de valahogy utálni nem tudom, pedig kellene... azok után...

-Rosalie.. Meg tudom magyarázni... kérlek halgass meg!!- kérte tőlem vagyis szinte már könyörgött.

Nehezemre esett fentartani az a kifejezéstelen arcot amit kellet mutatnom, de emlékeztettem magam hogy mégis mitt tett. Az az érzés amit iránta kezdtem táplálni, az semmi volt ahhoz amit Kate iránt éreztem... a szín tiszta szeretet... Kate ugyanis egyszerre volt a legjobb barátnőm akire mindig számithattam, de ugyanakkor a családtagom volt... a testvérem... Ezek az érzések azok amik tartottak bennem a dühöt, a bosszú vágyat, hogy ő is szenvedjen.

Nem tudom mi lett velem. Nem ilyen voltam, én nem voltam ilyen kegyetlen.. most mégis az vagyok. Talán a pokol miatt van, talán van némi értelme annak hogy a pokolba kerültem.

-Ezen mégis mit akarsz magyarázni? - kérdeztem hidegen, nem kímélve. Nem igazán hatott meg. Megérdemli... szenvedjen ő is.

-Csak halgass meg! Kérlek!- nézett rám könyörgően és megfogta a kezem. Ahol hirtelen melegséget éreztem pont ott ahol fogta a kezem, ezért kitéptem a kezem az ővéi közül.

-Egy percet kapsz! Se többet, se kevesebbet!- határoztam el magam. Bár attól féltem nem bírom tartani ezt a hamis maszkot de részben kiváncsi voltam hogy mért hozott ide, mért engem?

- Azért változtattam meg a sorsod mert valaki meg akart ölni. Olyan valaki akar téged holtan látni aki nem ember.... bár ahogy tudtam vigyáztam rád a Földön de nem lehettem mindig melleted, föleg hogy az a bizonyos személy egyre többször probált megöletni valamilyen uton módon. Így nem tudtalak volna megvédeni ezért változtattam meg a sorsod hogy ide kerülj és biztonságban legyél. - fejezte be a mondondóját, én pedig döbbenten meredtem rá.

-Ki az aki meg akar ölni?- kerdeztem miután túltettem magam a döbbenetemen, és a sokkon hogy meg akartak ölni.

-Azt nem tudom. Több emberemet is elküldtem hogy nyomozza ki de mind meghaltak. Valószínüleg nem csak egy valakiről lehet szó. Többen is lehetnek.- mondta gondterhelten Lucifer.

-Ha ő ölt volna meg akkor is ide vagy a menyekbe kerültem volna nem?- csodálkozva tettem fel a következő kérdésem.

-Nem valószínű. Erős a gyanúm rá hogy nem csak megöletni akartak, hanem valamért szükség is van rád. - lett egy kicsit ideges Lucifer, igaz nem rám hanem azért mert aggasztotta a dolog.

-De mért tetted ezt? Mit érdekel téged egyetlen ember sorsa? - kérdeztem tőle, bár kissé féltem a választól, de a kiváncsiság nagy úr, így figyelmesen vártam Lucifer válaszát.

Nos..ennyi lenne a 8. rész.. A 9. részel is igyekszem hamar elkészülni.😊😊
Remélem tetszet a rész! És h van értelme folytatnom! 😍😍