Kék Rózsa

25. Rész

Rosalie szemszögéből :

Már több mint 2 hét eltelt, Lucifer távozása után. Azóta Selinnel és Gabriellel a Fény kastélyba költöztem a biztonságom miatt. Nekik köszönöhetem, hogy az erőmet már valamennyire kordában tudom tartani, Gabriel spártai módszerei mellett amit ő tanításnak csúfol, felüdülés Selin anyai szerettetel tanító órái. Egyre közelebb érzem magamhoz mindkettőjüket, a múlt emlékei, vagyis inkább az előző életem emlékei is apránként visszatértek, most már mindenre emlékszem. A Selinnel való testvéri kapcsolatomra, Gabriel atyai, óva intő szavaira és Lucifer végtelen szerelmére. Elképzelhetetlenül hiányzik, de vígasztal a tudat hogy nemsokára hazaér, viszont ennek ellenére nem tellik el úgy nap, hogy ne aggódnák miatta. Főleg hogy azóta, hogy elment nem kaptam felőle semmi hírt és nem csak én hanem az egész palota, ez még nagyobb aggodalommal tőlt el. Selin viszont ilyenkor mindig megnyugtat, majd próbálja elterelni a figyelmem, amiért nagyon hálás vagyok, de attól még mindig bennem van a félelem és az aggódás.

-Rosalie... Rosalie, jól vagy? - nézett rám aggódóan Selin. Vajon mikor jött be a szobámba?!

-Igen, semmi bajom. Mit szeretnél? - kérdeztem mosolyogva.

-Nem figyeltél? Már lassan 20 perce beszéltem neked.- nézett rám meglepődve.

-Ohh.. Ne haragudj! Elgondolkodtam. - néztem rá bűnbánóan.

-Semmi baj, viszont gyere! Ideje vacsorázni menni, Gabriel már biztos vár. - sóhajtott egyett majd mosolyogva elindult az ajtó fele.

Én is felkeltem a fotelből viszont hirtelen megszédültem de még idejében meg tudtam fogni a karfát. A fejemre tettem a kezem és vártam hogy tisztuljon a látásom és hogy abbamaradjon ez az émelygés.

-Rosalie.. Minden rendben? Mi történt? - jött oda hozzám és odavezettet a fotelba majd az asztalról elvett egy poharat és töltött bele vízet majd odaadta nekem.

-Tessék igyál egy kicsit. - elvettem a poharat és szófogadóan ittam belőle, úgy nagyából a felét megittam, mire jobban lettem.

-Köszönöm, már jól vagyok. - próbáltam megnyugtatni, hiszen a szeméből csak úgy sütött az aggódás.

-Rosalie... El kell menned a gyógyítokhoz!- nézett rám határozottan mégis aggódóan.

-Ugyan, csak egy kis émelygés, semmi bajom. - nyugtattam meg majd bizonyítva hogy jól vagyok elindultam, az ajtóban viszont bevártam Selint de ő karba tett kézzel  szigorúan vízslatott.

-Gyere induljunk, Gabriel már így is morgolodik. - intettem felé, még pár percig állt aztán egy gondterhelt sóhaj után elindult végre felém hogy lemennyünk.

-Csak hogy tudd még nem fejeztük be ezt a beszélgetést. - nézett rám és probált határozott és parancsoló lenni. Túl sokat volt Gabriellel, bár még nem az igazi.

-Értem, értem. De igyekezzünk! - nevetve néztem rá.

Mikor leértem kiderült hogy nem is tévedtem nagyot, Gabriel már az asztalfőn ült és karbatett kézzel mormogott valamit az orra alatt, közelebb érve elcsíptem pár szót mint például: " Nők és a pontosságuk!" meg hogy " Ennyi erővel az irodában is ehetnék!".

-Legalább az étkezéseknél muszály kijönnöd az irodádból, enélkül  egész nap csak ott gubbasztanál. - sétált oda Selin  a Gabriel melleti  bal oldali székhez majd le is ült tartva a szemkontaktust Gabriellel.

-Aludni a szobámba szoktam.- húzta ki magát Gabriel.

-Érdekes, tegnap valamint tegnap előtt sem aludtál a szobádban sőt ha igazán öszinte szeretnék lenni egész héten mégcsak a szoba közelében se voltál. - közölte tényszerűen a dolgokat Selin és finoman felvonta a szemöldökét. Gabriel pedig morgot egyett de csendben maradt. Én viszont Selint néztem  érdeklődve. Mégha együtt lakunk is gyanús hogy ennyire tudja Gabriel mikor hol alszik. Csak nem... Cinkosan és kíváncsian néztem Selinre aki miután rám nézett elpirult, majd inkább a vacsorájára fordítva a figyelmet enni kezdett. Én pedig felirtam a képzeletbeli listámra, hogy amint kettesben leszünk kifaggatom.

A vacsora után mind nyugovóra tértünk, igen még Gabriel is nagy meglepetésemre. Mosolyogva néztem ahogy eltünnek a folyoson és mintha Gabriel Selin derekára tette  volna a kezét. Boldog mosollyal az arcomon szenderültem álomba. Gabrielnek pont olyan odaadó és kedves mégis határozott nő kell mint Selin, és Selinnek is olyan mogorva mégis lágyszívű védelmező férfi mint Gabriel. Rendkívül örülök hogy a két számomra legfontosabb személy egymásra talát és boldogok. Ezzel a gondolattal aludtam el.

Valahol máshol :

-Most mi a terved?

-Idecsaljuk a lányt és a tiéd lehet! - vigyorgott rá a másik, társára.

-Rendben... Mikor? És mégis hogyan?

-Holnap elküldöm a levelet, hogy a drága szívszerelme meghal ha nem jön el. - kacagot fel gonoszan és a szemében gyűlölet és izgatott mániákus vágy csillant.

  Másnap reggel:

Reggel amint felkeltem az első utam a fürdőbe vezetett és kiadtam a vacsorám még meg nem emésztett maradékát. Már épp végeztem és álltam fel mikor megláttam Selint az ajtóban állni keresztbetett kézzel.

-Jó reggelt! - próbáltam figyelmen kívül hagyni a tényt hogy lebuktam.

-Te csak ne "Jó reggeltezz!" itt nekem. Most már nem bírom tovább hívom az orvost hogy megnézzen... - mondta majd már el is ment. Sóhajtva levágodtam az ágyra és vártam Selint és az orvost.

Bő fél óra után megjelent Selin, mellete egy kicsit testesebb, ősz hajú őreg úr, aki valószínűleg az orvos lesz.
Egy nagy sóhajjal felültem majd az orvos közelebb jött és leült velem szemben egy székre. Kinyitotta a fekete táskáját majd elkezdett vizsgálni. Közben különböző dolgokat kerdezett, Hogy érzem magam? Mik a tünetek?, Mióta tartanak?, Milyen gyakran fordulnak elő? Selin eközben fel alá járkált, néha megállt és aggódva nézett rám. Nem kellet sokat várni az orvos elkezdte elpakolni a cuccait. Selin kutatóan bámult rá, válaszokat várva.

-Doktor úr! Nagyon súllyos? - kérdezte falfehér arccal.

-Nyugodjon meg! Sejtésem szerint semmi baja nincs! - nézett rá Selinre bíztatóan, a félhold alakú szemüvege alól majd rám nézett.

-Mondja csak, kisasszony. Mostanában volt intim kapcsolata valakivel? - kérdezett rá diszkréten.

Elgondolkodtam, majd meglepődve bologadtam. Csak nem....?!

-Akkor semmi okunk az aggodalomra!Gratulálok, asszonyom Őn gyereket vár! - mosolygott bíztatóan az orvos, majd meghajolt és távozott.

Szerencsém  volt hogy éppen ültem. Gyereket várok?! Te jó ég.... Lucifer. Vajon ő mit szól majd hozzá? Örülni fog neki? Bíztosan, de a gyerek félig angyal és félig démon lesz? Vajon rendben lesz így, bár ha rajtunk múlik legyen bármi vagy bárki ugyan úgy szeretni és védeni fogom, és tudom hogy Lucifer is ugyan úgy érez. A kezdeti sokk ellenére melegséget fog el ha rágondolok észre se vettem hogy a kezem a  hasamon van. Alig várom már hogy elmonjam ezt a öröm hírt Lucifernek. Vajon meg fog lepődni? Minden bizonnyal, alig bírom kívárni, remélem hamar hazaér, már nem csak én várom egyedül.

A gondolataimból halk szipogás vetett véget, meglepetten emeltem fel a fejem és Selin boldog, meghatódott arcával találtam szemben magam.

-Gratulálok, Rose!- majd lassan odajött hozzám és finoman megölelt. Én is boldogan mosolyogva öleltem vissza.

-Hagylak pihenni, nagyon vigyázz magadra, már nem csak magadért felelsz, ott nővekszik egy új élet benned! - majd kiment a szobából.

Boldogan dőltem le az ágyra észre se vettem mikor de elnyomott  az álom.
Pár órával később hagos kopogtató hangra ébredtem, felkeltem és az ablak előtt egy fekete varjú volt csőrében egy levéllel. Gyorsan kinyitottam az ablakot és elvettem a madártól. Abban reménykedtem hogy Lucifer küldte, viszont amint elolvastam a csekély két mondatból álló szöveget úgy éreztem kiszökik alólam a talaj. Ez nem lehet.... Sírtam el magam majd a levelet elejtve kimentem az erkélyre és kitártam a fehér szárnyaimat és elrepültem....

Folyt..Köv...

Sziasztok! 🤗❤️
Sajnálom, hogy ennyit késtem, remélem jó lett a rész! Kommentelj nyugodtan, és ha tetszett ne felejts el csillagozni! 😍❤️😘⭐