kitten | yoonseok

j-hope

min yoongi

- Miért kell ilyen korán menni? - nyafogtam, szerintem teljesen jogosan, de Hobi csak szimplán kiröhögött. - És még ki is röhög. Ch... - néztem rá összehúzott szemekkel, majd a karjaimat összefontam a mellkasom előtt, és úgy bámultam ki az ablakon.

- Yoongi, inkább örülj, hogy eddig hagytalak aludni. - nézte mosolyogva az utat.

- Hobi, azt vágod, hogy még csak hajnali tizenegy óra van. Ugye?

- Mi az, hogy hajnali tizenegy óra? Yoongi, legalább most az egyszer ne az alvással legyél elfoglalva. Ez fontos. Sehun-nak szüksége van ránk. Vagy, tudod mit? Aludj most. És akkor talán nem leszel annyira nyűgös.

- Na, látod ez egy jó ötle...mi? Nem leszek annyira nyűgös? Kösz, én is szeretlek. - forgattam a szemem, ő pedig az arcomat maga felé fordította, és vigyorogva megcsókolt.

- Igen, én is szeretlek. - suttogta ajkaimra, majd egy utolsó puszi után elhajtott az éppen zöldre váltó lámpa mellett.

Én úgy tettem ahogy mondta; próbáltam aludni. Igen, csak próbáltam. Most valahogy nem megy az alvás, ezt pedig a mellettem ülő is észrevette.

- Wao, ilyen sem sokszor van. Min Yoon Gi nem tud aludni. - nevet édesen.

Ezután csendben vezetett tovább annak a...Sehun-nak vagy kinek a házához, ahova nagyjából fél óra múlva érkeztünk meg.

Hobi becsöngetett a házba, ahol ajtót is nyitott egy számomra ismeretlen fiú, a mellettem álldogálónak viszont rögtön vigyor kúszott arcára amint meglátta őt.

- Áh, Hoseok hyung. Rég láttalak. - mosolyodott el halványan az előttünk álló, majd rám vándorolt tekintete. - Ő ki?

- Ő Yoongi, a barátom, és...hát, ő is segíteni fog majd nekünk ebben az ügyben. - magyarázott Hobi. - De jézusom, Jungkookie! Mikor utoljára láttalak még szinte kisgyerek voltál. Most pedig már kész férfi vagy...wao, nagyon sokat változtál.

- Igen, te is, hyung. Gyertek be, nyugodtan. - nyitotta ki jobban az ajtót, majd beengedve minket az amúgy óriási házba, a konyhába terelt minket.

- J-Hope! - ordítottak fel páran, majd jöttek is oda hozzánk, hogy megölelgessék őt.

Aham, hali. Örülök a találkozásnak.

- Szia, szöszi. Mi a neved? - kérdezte valamelyikőjük, mire gyorsan körbe néztem magam körül, hogy biztos hozzám szólt-e.

- Min Yoon Gi. A te neved? - vontam fel a szemöldököm, miközben felpillantottam a mostmár előttem álló, kibaszott magas srácra.

Na ilyenkor bánom, hogy ilyen alacsony vagyok. Mellette komolyan egy törpének érzem magam. Majdnem két fejjel magasabb nálam. Mi ez már?

- Park Chan Yeol. És...Yoongi, mi? Heh, nekem maradsz szöszi. - vont vállat, majd elsétált.

Értem. Mindent értek.

- Szia, Yoo Ki Hyun vagyok. - jött oda hozzám egy rózsaszín hajú fiú. - Te pedig, ha minden igaz, akkor Yoongi. Örülök a találkozásnak. Ha bármi kellene, akkor nyugodtan szólj nekem. Általában a konyhában vagyok. Ha esetleg nagyon nyomulnak rád, kérlek nézd el nekik. Régen jött már ide új tag, így mindenki próbál ilyenkor beszélni az újoncokkal.