kitten | yoonseok

ki ez?

min yoongi

- Yoongi. - súgta Hobi a fülembe, miközben arcomat simogatta.

- Hmh...hm? - ráncoltam össze csukott szemmel a szemöldökeim.

- Kelj fel. Csináltam reggelit. Ma nem megyek dolgozni, nem jönnek próbára. - továbbra is arcomat simogatta, mire én belesimultam tenyerébe.

Tettemen csak kuncogott, majd magához ölelt, aminek következtében rajta feküdtem.

- Így tényleg jobb. - szólalt meg pár perc múlva.

- Hogy?

- Így, hogy ember vagy. Tudtomra tudod adni a gondolataid, és végre nem fogom úgy érezni, hogy a falnak beszélek mikor neked pofázok. - nevette al magát a végén.

- Jaa...ja. De te eddig is mindig tudtad, hogy mire van szükségem. - mosolyogtam rá.

- Fhú, ez most annyira fura. A volt macskámmal beszélgetek. - bámulta a plafont.

- Te mondtad mindig, hogy különleges vagyok. - vontam meg a vállam.

- Tudom. - bólogatott, majd megkordult a gyomra. - Menjünk le enni.

Felült, így az ölébe kerültem. Pár centi választotta el arcainkat, Ő kitágult szemekkel bámult rám, míg Én csak oldalra biccentettem a fejem.

- Baj van? - ráncoltam össze a szemöldököm, mire szemeit összeszorítva bólogatott hevesen. - Mi? Mi a baj? - ijedtem meg.

- Rossz helyen ülsz. - suttogott.

- Rosz he...mi? Mi az, hogy rossz he...óóó. - éreztem meg valami keményet magam alatt.

Elvigyorodtam, ő pedig kinyitotta a szemeit.

- Miért vigyorogsz? - kérdezte, mire én csak mocorogni kezdtem rajta. - Ah...a helyedben nem tenném. - szorította meg derekam, hátha leállok, de eszem ágában nem volt.

Folyamatosan nyöszörgött, majd egyszercsak finoman beleharapott a nyakamba, és a derekamra is jobban rámarkolt.

- Fejezd be. - nyöszörgött, mire leálltam.

- Miért tenném? - pusziltam meg a nyakát.

- Azért, mert, ha nem teszed holnap nem fogsz tudni lábra állni. - morogta a nyakamba.

- Oh, most félnem kéne igaz? - szálltam le róla, majd az ajtó felé vettem az irányt.

- Ah, utállak Yoongi. - nyöszörgött az ágyon feküdve, miközben arcát kezei közé temette.

- Tudom. - léptem ki a szobából.

Lementem a lépcsőn, egyenesen a konyhába.

Leültem az asztalhoz, majd az azon lévő rántottából elvettem egy keveset, és enni kezdtem.

Csengettek, így az ajtóhoz mentem, és kinyitottam.

- Hello. - nézett rám furán Hyungwon. - Te ki vagy?

- Yoongi vagyok. Hobi-t keresitek? - mosolyogtam Hyungwon-ra és Wonho-ra.

- Igen. - bólogattak.

- Egy perc. Szólok neki. - siettem fel a lépcsőn, majd benyitottam a még mindig szenvedő fiúhoz. - Itt vannak Wonho-ék.

- De jó. Jövök. - kelt fel az ágyról, majd felém kezdett sétálni. - Veled pedig az előbbiért még beszélni fogok. - mutatott rám fenyegetően, mire elvigyorodtam, és követtem a bejárati ajtóhoz. - Sziasztok.

- Szia. Ki ez? - mutattak rám egyszerre.

- Ő...Yoongi. - mosolyodott el kínosan.

- Igen...?

- Ő a...a... - nézett rám kérdőn.

- A barátja vagyok. - mosolyodtam el, mire Hobi elvörösödött.

- Áh, értem. Akkor....nem is zavarunk. - vigyorogtak ránk, majd távoztak.

Hobi csak lefagyva bámulta a csukott ajtót, én pedig vigyorogva elé álltam.

- Mióta vagyunk együtt? - ébredt fel végre, és egy halvány mosollyal nézett rám.

Én csak mosolyogva vállat vontam, majd a konyhába mentem folytatni a reggelim elfogyasztását.

- Azért amit a szobámban csináltál, még kapni fogsz. - ült le velem szemben az asztalhoz.

- Mit? - emeltem a számhoz egy falat rántottát.

- Büntetést. - vigyorgott rám perverzen, mire a torkomon megakadt a kaja, és köhögni kezdtem.

Nevetve odajött a székem mellé, és a hátamat kezdte ütögetni. - Ennyire megleptelek? - vigyorgott továbbra is.

- Az nem kifejezés. - köhécseltem még mindig.

A tányéromat a mosogatóba raktam, majd beballagtam a nappaliba.

Bekapcsoltam a tv-t, és azt néztem, amíg Hobi be nem jött, és le nem vágódott mellém.

Átkarolt, és úgy néztük tovább az idióta műsort, aminek amúgy tényleg semmi értelme, de, ha lenne sem figyelnék rá.

Túlságosan is leköt a mellettem ülő megtestesült jókedv.

Szabad kezét combomra tette, és ott simogatott egy ideig, azonban egy kis idő elteltével feljebb vezette nagy tenyerét.

Szusszantottam egyet, mire elmosolyodott, és a fülemhez hajolt.

- Most visszakapod. - súgta, majd megpuszilta a fülem mögötti részt.

Keze elérte a tiltott területet, szája pedig a nyakamra vándorolt, belőlem egy apró nyögést, majd sóhajokat kicsalva.

- Tetszik, Baba? - simogatta férfiasságom nadrágon keresztül, miközben nyakamat csókolgatta.

- Ah...ha... - nyöszörögtem keze alatt, míg csípőmet feljebb löktem.

- Oh, nem úgy van az. Én is szenvedtem, most te is szenvedni fogsz. - markolt kicsi énemre, a szája pedig továbbra is nyakammal volt elfoglalva.

A szoba csendjét folyamatos sóhajaim, és a tv hangja töltötte be, míg meg nem untam azt, hogy csak én vagyok kínozva.

Fogtam magam, gyorsan Hobi ölébe ültem, mire Ő minden eddigi tevékenységét abbahagyva, ismét kitágult szemekkel nézett rám.

Nem foglalkozva kérdő tekintetével kezdtem el én is csókolgatni nyakát, és a póló alól kilátszó mellkasát is. Morogva markolt újra derekamra, úgy, ahogy nagyjából fél órával ezelőtt is tette. Megint mozogni kezdtem rajta, és megint éreztem, hogy keményedik alattam Hobi kicsi énje, akárcsak az enyém.

- Yoongi...hagyd abba...kérlek. - nyöszörgött, de nem foglalkozva vele folytattam amit elkezdtem. - Yoongi. - szólt rám kicsit erélyesebben. - Most még le tudok állni. Később már nem biztos.

- És, ha azt akarom, hogy ne állj le? - súgtam fülébe, mire fenekembe markolt, felpattant a kanapéról, és a szobája felé kezdett el vinni.

- Akkor mondd ezt tíz perc múlva is. - nézett rám kihívóan.

Oké. Ezer örömmel.