kitten | yoonseok

az első találkozás

min yoongi

A tegnapi nap azt mondta Sehun, hogy ma inkább mindenki pihenjen, aztán majd holnap vagy holnapután fogjuk végrehajtani a tervünket.

Hobival a délelőttöt az ágyban töltöttük, egyikőnknek sem volt ereje ahhoz, hogy felkeljen. Aztán barátom rávette magát és kikászálódott mellőlem.

- Mit kérsz enni? - kérdezte miközben egy melegítő nadrágot próbált magára rángatni, bár kishíján elesett a saját lábában.

- Nem vagyok nagyon éhes. - nyöszörögtem a szerencsétlenkedését végignézve.

- Akkor majd eszel az én kajámból. - jött oda hozzám félmeztelenül és az ágyra leülve hajolt oda hozzám egy csókra.

Újra a szekrényhez lépve vett ki belőle egy pólót, és már áthúzta a fején mikor megszólaltam.

- Nem muszáj ám felvenned azt a pólót. - ülök fel az ágyban, hogy jobb rálátásom legyen barátomra.

- Tetszik a látvány, mi? - vigyorog rám, majd lehúzza fejéről a pólót, aminek következtében kócos lett a haja.

Elpirulva haraptam be alsó ajkam, kicsiket bólogatva.

Ezek után Hope kuncogva ment ki a konyhába, tíz perc múlva viszont meg is hallottam a hangját, miszerint menjek a konyhába.

A helyiségbe belépve barátom mögé álltam aki akkor szedte ki egy tányérra az ételt, ami történetesen tükörtojás volt.

Leült az asztalhoz a tányérját maga elé téve, engem az egyik combjára ültetve.

Egy ideig csendben ültem, aztán eszembe jutott egy kérdés amire a válasz már régóta érdekelt.

- Hobi... - szólaltam meg halkan.

- Igen, Baba? - kérdezett vissza teli szájjal, amin kuncogtam egy kicsit.

- Miért engem hoztál el annak idején a menhelyről? - tettem fel a kérdést magam elé nézve, de szemem sarkából láttam, hogy keze félúton megáll mikor venné be a szájába a következő falatot.

Hümmög egy ideig, én pedig hagyom, had szedje össze a gondolatait.

- Amikor elmentem a menhelyre volt bent egy másik vásárló is. Ha jól emlékszem akkor egy nagyjából velem egyidős lány volt, de nem biztos. Azt kérte az egyik ott dolgozótól, hogy had vehessen téged a kezébe. Még nagyon pici voltál akkor. - mosolyodott el, majd megszorongatott egy kicsit. - Állítólag a döglött anyukád mellet az utcán találtak rád a testvéreiddel együtt. A testvéreid is megdöglöttek egy idő után, te viszont túlélted. Szóval a lánynak a kezébe adtak téged, te pedig rögtön elkezdtél tekergőzni a karjai között. Nagyon szabadulni akartál, a lány pedig végül visszaadott téged a dolgozónak, aki rögtön vissza is zárt téged a ketrecedbe. Ezek után én is azt kértem mint amit a lány, nálam viszont nyugton voltál. Csak néztél fel rám, mintha azt akartad volna mondani, hogy vigyelek el. - mosolygott rám egy puszit nyomva az arcomra. - Igazából emiatt hoztalak el téged. A dolgozó is kérdezte, hogy biztos vagyok-e abban, hogy téged szeretnélek, mert sok gond volt veled. - nevetett fel. - De aztán hazahoztalak. És soha nem fogom megbánni, hogy így tettem. - kuncogott fel homlokát a vállamnak döntve.

- De Hyungwon-ék nem szeretnek. Vagyis a macska énemet nem szerették. Miért? - néztem le rá, ő pedig hangosan felnevetve válaszolt.

- Azért mert mindig a hűtőről meg a szekrényről ugráltál rájuk.

- Nem tudtam, hogy ez őket zavarja. - mondtam, egyfajta mentségként.

- Emlékszem amikor átjöttek hozzám és Wonho olyan poharas rament evett a földön ülve miközben filmet néztünk. Egy másodpercre rakta csak le a kajáját, te már be is vonszoltad a poharat a kanapé mögé és mindet megetted. Egy hétig nem beszélt velem, mert megetted a kajáját. - mesélte el nagy röhögések közepette a történetet.

- Igen, arra én is emlékszem. - kuncogok fel ahogyan eszembe jut Wonho kétségbeesett tekintete mikor az eltűnt pohár után kutatott.

Miután barátom megette a kajáját átmentünk a nappaliba és a nap hátralévő részét filmek nézésével és egészségtelen kaják evésével töltöttük.

Nagyjából az ötödik film közepénél kezdtek lecsukódni a szemeim, a fejem pedig elkezdett lecsúszni Hobi vállán.

Amikor legközelebb kinyitottam a szemem már az ágyunkban találtam magam, barátom mellkasán feküdve.

Pár perc múlva már újra aludtam, és a Hope által elmesélt első találkozásunkról álmodtam.

Már kölyökkoromban is tudtam, hogy Hope mellett a helyem.

bár már a felvételi miatt a tököm is tele van a fogalmazással, megírtam egy újabb részt. elég semmitmondó lett, de most sajnos tényleg eléggé elment a kedvem az írástól.

remélem mindenkinek aki felvételit írt jól sikerült <3