kitten | yoonseok

információ

jung hoseok

Végre megkérdeztem tőle. Bár nem féltem a válaszától, hiszen valahogy sejtettem, hogy nem fog nemleges választ adni, mégis izgatott voltam, és így, még két órával utána is hevesen ver a szívem.

A laptopomat ölembe téve ücsörgök a kanapén, Yoongi pedig a konyhában csinál ebédet.

Ráírok Sehun-ra, hogy nekik valami infójuk egyáltalán van-e, erről az egész elrablásos dologról, de sajnálatos módon nulláról indulok az információszerzés terén.

- Kész a kaja! - hallottam meg a barátom hangját, így a konyhába sietve le is ültem az asztalhoz.

Evés közben azt vettem észre, hogy Yoongi csak túrkál a kajában.

Megfogtam az asztalon pihenő kezét, mire kicsit összerezzent, és kíváncsian nézett rám.

- Baj van, kicsim? - annyira jó kimondani ezt.

Kíváncsi vagyok, hogy ő fog-e becézni.

- Nincs, csak...belegondoltam, hogy milyen rossz lehet Sehun-nak. Én tuti nem bírnám ki, ha téged elrabolnának. Beleőrülnék. - hajtotta le a fejét, majd megrázva azt pillantott rám mostmár keservesen mosolyogva. - Belegondolni is rossz.

- Tudok vigyázni magamra. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy te is. Biztos, hogy segíteni akarsz nekünk? Tudod, hogy nem musz...

- Teljesen biztos vagyok benne. - bólintott határozottan, mire csak lemondóan sóhajtottam egyet.

- Nagyszerű. - ettem meg végül a nekem kiszedett ételt.

- Nem szeretnéd, hogy segítsek? - hallottam párom szomorú hangját.

- Őszintén? Nem szeretném. De ez a te döntésed, és az egy dolog, hogy én nem örülök neki, nem parancsolhatok neked. - mentem oda hozzá, majd a fejére nyomtam egy puszit.

- Miért nem szeretnéd?

- Azért, mert féltelek. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem a cukros bácsi van a rablás mögött, így simán bajod eshet, amit nem akarok. Nem tudod megvédeni magad, szóval természetes, hogy félte... - hagytam félbe a mondatot, mert elkezdett csörögni a telefonom. - Ki az Isten hív ilyenkor?

Bementem a nappaliba a csörgő telefonomért, majd fel is vettem azt.

- Hope, nyomra akadtunk. A közeli erdőnél megtaláltuk apám sapkáját. Arra fele kéne körülnézni. Megtennéd? - hallottam Sehun kissé ideges hangját.

- Persze. Akkor...indulok is. Szia. - raktam le.

- Hova mész? - jött utánam Yoongi.

- Már tudom merre kell keresni őket. Az erdőhöz megyek. - vettem fel a cipőmet, mire Yoongi is gyorsan ezt tette. - Nem, te nem jössz. Itthon maradsz.

- Már nem a macskád vagyok. Ne parancsolgass. - fonta össze mellkasa előtt a karjait, én pedig elmosolyodtam.

- Yoongi. - szólaltam fel kissé mély hangon, amibe belepirult. Elé léptem, és a még csukott ajtónak nyomtam. - Meg kell értened, hogy itt én csak téged védelek. Nem szeretném, hogy bajod essen, úgyhogy légyszíves légy jó fiú, és fogadj szót. - néztem mélyen szemébe, mire csak egy pimasz mosoly tűnt fel a szája sarkában.

- Mi van akkor, ha én rossz akarok lenni? - nézett szemembe körülbelül kettő centiről.

- Nem ajánlom. - markoltam fenekébe, majd megcsókoltam, és kinyitva az ajtót elindultam az autóm felé. Beültem, majd vártam, hogy Yoongi is beüljön mellém, ami pár pillanattal később meg is történt.

Pár perc alatt az erdőhöz értünk autóval, így el is kezdtünk lassan befele sétálni az erdőbe.

- Te is hallottad? - torpan meg hirtelen Yoongi.

- Mit? - nézek rá értetlenül.

- Bújj be a bokorba. Gyorsan. - suttogja, miközben bebújik egy fa mögé.

Teszem amit mond, és nagyjából két perc múlva meg is hallom, hogy közelednek felénk.

- Szerinted meddig fogják tartani magukat? Meg kell tudnunk, hogy hova lett bezárva. - hallottam meg egy nagyon mély hangot, és rögtön Yoongi-ra kaptam a tekintetem, aki viszont nagyon koncentrált valamire.

- Ha két héten belül nem ered meg a nyelvük, akkor végzünk velük. Ennyi. - Yoongi azt mutatta, hogy menjünk utánuk, így lassan el is kezdtünk egy-egy fa mögé osonni.

Az egyik fazon lassított léptein, és a másik füléhez hajolt.

- Követnek. - súgta neki nagyon halkan, de a csendnek köszönhetően meghallottuk.

Ijedten egymásra néztünk Yoongi-val, én pedig feltartottam a kezemet, hogy várjon.

A két férfi elfordult felőlünk, így gyorsan átmentem Yoongi mellé a fa takarásába.

- Mondd el Sehun-nak azt amit tudsz, ha esetleg nem tudok már utánad menni. - suttogtam a fülébe, majd egy rövid csókot nyomva ajkaira néztem ki a fa mögül, aminek köszönhetően észrevettek.

Baszki.

- Ott van! - mutatott felém az egyik.

- Fuss! Fuss! Fuss! - lökdöstem Yoongi-t abba az irányba ahonnan jöttünk, és odaadtam neki a kocsikulcsomat.

Mindketten odajöttek hozzám, és míg az egyik megpróbált lefogni a másik egy sokkolót vett elő.

Szemem sarkából még láttam, hogy a jelenetet látva Yoongi megtorpan, így elordítottam magam.

- Fuss már, Yoongi! - tette amit mondtam, így pár percen belül már hallottam is felbőgni az autóm motorját.

- Ki küldött? - kérdezte higgadtan a mély hangú szőke hajú, míg a másik barna hajú lefogott.

- Édesanyám. Mondta, hogy menjek el a boltba tejért, és eltévedtem a barátommal. Meg tudnád mondani merre van a bolt? - mosolyogtam rá aranyosan, hiszen tudtam, hogy bármit csinálok úgyis ugyanaz lesz a vége; engem is be fognak zárni.

- Látom humoros kedvedben vagy.

- Mindig humoros kedvemben vagyok. Oh, mondhatok egy viccet? - kérdeztem vigyorogva, mire a mögöttem állóra nézett, aki éreztem, hogy vállat vont.

- Mondj. - bólintott.

- Mit mond az az elrabló akit tökön rúgtak? - vettem vissza a vigyoromból, és egy féloldalas mosollyal vártam válaszát.

- Nem tudom, mit? - vonta össze a szemöldökét.

Nem túl agyas ez a srác.

- Mondd meg te. - feleltem, majd tökön rúgtam, a mögöttem álló kezei közül pedig kicsavartam a sajátjaimat.

Komolyan egy 60 kilós srác győz le kettő izompacsirtát?