kitten | yoonseok

randi

jung hoseok

- Yoongi, sietnél, kérlek? - kiáltom el magam, a kocsikulcsom keresve.

- Kész vagyok, jövök már! - hangzott a válasz pár másodperccel később.

A konyhába sétálva észreveszem a pulton a kulcsot, így gyorsan felkapva azt megyek felvenni a cipőm.

- Mivel menjünk, autóval vagy mo... - elakadtam mondatomban, az előttem álló Yoongi-nak köszönhetően. - ...torral. - fejezem be halkan motyogva.

Nos, nem túlzok, ha azt mondom, Yoongi lélegzetelállítóan néz ki. Pár napja mikor dolgozni voltam, ő sunyiban elment fodrászhoz, és befestette a haját korom feketére.

Most minden ruhadarabja fekete, ráadásul a farmerja nagyon szűknek néz ki, a pulcsija pedig valószínűleg az én ruháim közül lett kiválasztva. A szemét halványan kihúzta, mintha tudná mitől készülök ki leginkább.

- Motorral. - mosolyog rám, majd a cipőjét felkapva ki is siet a ház elé.

Tök jó, hogy negyed órám a kocsikulcs keresésére ment el.

A motor kulcsát és a két sisakot lekapva a cipőtartó tetejéről én is párom után sietek.

- És mit nézünk? - kérdezi Yoongi.

- A szürke ötven árnyalata. - mosolyogtam rá, ő pedig gyanakodva nézett rám.

- Ugye nem olyan film? - nyomta meg az 'olyan' szót, én pedig kezemet feltartva ráztam a fejem, felvéve a sisakom, majd ő is így tett.

Felülve a motorra be is indítottam, Yoongi mögém ült, és a derekam átkarolva várta, hogy elinduljunk.

Viszonylag gyorsan odaértünk a mozihoz, így még volt időnk kajálni is a film előtt.

A pattogatott kukoricát meg miegymást megvéve a terem felé siettünk, és leülve a helyünkre vártuk, hogy elkezdődjön, közben halkan beszélgettünk.

A fények elhalványultak, Yoongi pedig izgatottan fészkelődött a helyén.

Igazából nem A szürke ötven árnyalatát nézzük, valami rajzfilmre vettem jegyet.

A mese címe feltűnt a vásznon, Yoongi pedig észrevéve, hogy nem az a címe mint amit mondtam, hozzám fordult.

- Nem ezt a címet mondtad otthon. Rossz filmre ültünk be? - kérdi halkan, fülemhez hajolva.

- Nem foglak felnőtt filmre elvinni, azt majd otthon. - suttogtam én is a válaszom, halkan belekuncogva a mondat végébe.

- Úgy tudtam, hogy az olyan film. - fonta keresztbe a karjait Yoongi, durcásan előre fordulva székében, mire halkan nevettem egyet és én is a mesére figyeltem.

Attól függetlenül, hogy rajtunk kívül csak gyerekek és szülők ültek be a filmre, egész jó volt. Az egészet végig röhögtük Yoongi-val, kifigurázva az aránytalanul megrajzolt karaktereket. A mellettem ülő kissrác ránk is szólt, hogy hogy merjük bántani a cicát, aki a mese egyik főbb szereplője.

Hazafelé beugrottunk venni kaját estére, hiszen Yoongi kikönyörögte, hogy maradjunk fent csillagokat nézni.

Amint hazaértünk párom felrohant az emeletre, és mire levettem a cipőm ő már egy pokróccal a kezében totyogott ki az udvarra a hátsó ajtón keresztül.

A kínai kaját amit vettünk, kipakoltam tányérokra, és evőeszközt, meg két palack vizet megragadva indultam én is ki az udvarra. Kifele menet megláttam egy gyertyát a nappaliban, így azt is, meg az öngyújtómat is megfogva mentem ki végül a kertbe.

Yoongi törökülésben ült a pokrócon, térdein könyökölve. Oldalról láttam őt, ahogy a Hold megvilágítja az arcát. Nem vett észre engem, így köhintettem egyet, ő pedig összerezzenve nézett rám.

- Meggyújtod a gyertyát? - sétáltam oda hozzá, kezébe adva az öngyújtóval együtt az illatos gyertyát.

A kaját letéve a pokróc sarkába, Yoongi-t a lábaim közé ültetve támaszkodtam meg hátam mögött a kezeimen.

- Gondolkodtál már azon, hogy mi lett volna, ha nem te viszel haza? - teszi fel halkan a kérdést Yoongi.

- Akkor valószínűleg nem velem néznéd a csillagokat. - hajoltam előre, átkarolva őt a derekánál. - Lehet, hogy most a szomszéd macskájával tartanátok ilyen romantikus vacsorát, csak ott nem kínai kaja lett volna, hanem egér leves. - kuncogtam fel a gondolatra, és Yoongi vállai is rázkódtak már a nevetéstől.

- Szerencsére ez nem így történt. - fordult hátra, és egy puszit nyomott a számra.

Mosolyogva néztem szemeibe amíg előre nem fordult, aztán újra a csillagoknak szenteltük a figyelmünket.

Egy idő után észrevettem, hogy Yoongi egyre inkább elengedi magát a tartásomban, és előrébb hajolva láttam, hogy csukva vannak a szemei.

- Ne aludj be, Kicsim. - nyomtam kuncogva egy puszit az arcára, miközben a másik oldalon megcsíptem a pofiját.

- Ne csipkedj. - szól rám motyogva, megfogva a kezem, majd kinyitva a szemeit a kajára néz. - Eszünk? - pillant rám, én pedig bólintva oda is adom neki az egyik tányért, majd magamhoz veszem az enyém és elkezdünk enni.

Evés közben rengeteget beszélgettünk, sőt, a tésztával még azt az elcsépelt romantikus filmekben lévő jelenetet is eljátszottuk, ahol egyik vége Yoongi, a másik vége az én számban volt. Persze ennek is csókolózás lett a vége, és az, hogy Yoongi alattam kötött ki, de végül a pokrócon elterülve néztünk a felettünk világító csillagokra.

- Ha már ilyen egyedi randit sikerült ma összehoznunk, akkor ez a klisés szöveg még belefér, úgy gondolom. - nevetem el magam, majd a mellkasomon fekvő Yoongi tincseit simogatva megszólalok. - Nagyon szépek ma a csillagok, nem? Tudod ki szép még? - érzem, hogy Yoongi elmosolyodik, mire késztetést érzek arra, hogy én is így tegyek.

- Nem. Ki az? - könyököl fel, csillogó szemekkel nézve rám.

- Jin. - sóhajtom, majd visszanézek ábrándozva az égre.

- De utállak. - üti meg a mellkasom, én pedig lenyomva őt a pokrócra újra felé kerülök. - Beadom a válási papírokat.

- Ott még nem tartunk, Drágám. - mondom lágy hangon. - Ahhoz hozzám kell jönnöd először.

- Nem látom akadályát. - mosolyog rám, én pedig egy lágy csókot nyomva ajkaira hajtom nyakába a fejem.

- Nagyon szeretlek, Cicám. - suttogom fülébe, ő pedig elkuncogja magát.

Egy puszit nyomva hajamba, hasonlóan halk hangon mint én, válaszol. - Én is szeretlek, Reményem. - pár másodpercig hallgatunk, majd megint megszólal párom, fojtott hangon. - Azért leszállhatnál rólam, nem vagy valami könnyű.

Szemeimet megforgatva szállok le róla, hangosan sóhajtva egyet. - Hangulatromboló vagy.

- De így szeretsz. - hajtja fejét újra a mellkasomra, bújva hozzám, mint egy kiscica.

Igazad van, én így szeretlek. Bármennyi hibád is legyen, én mindig szeretni foglak, Cicám.

Vége