kitten | yoonseok

siker

jung hoseok

17:33 - ennyi most az idő, mi pedig Sehun-nál dekkoltunk egész nap. Kevesebb mint fél óra múlva viszont el kell indulnunk a házhoz.

A tegnapi nap folyamán még párszor próbáltam rávenni Yoongi-t, hogy ne jöjjön velünk, de amikor bevágta a durcit és fél óráig nem szólt hozzám, inkább ráhagytam a dolgot.

Két kocsival megyünk, mivel csak így fogunk tudni eljutni oda egyszerre. Én már az egyik kocsiban ülök, és Sehun-nal várunk a többiekre, hogy jöjjenek. Az említett idegesen dobol ujjaival a kormányon, látszik, hogy ez az egész kikészítette, bármennyire is próbálja tartani az érzelemmentes vezető szerepét.

Lassan mindenki beszáll az autókba, bár majdnem negyed óra kellett, hogy mindenki kitaláljon a házból.

Különféle problémák merültek fel, mint például az, hogy Jooheon és Jackson most kezdett el parázni az akciótól, Jin pedig nem volt hajlandó sötét ruhába öltözni.

A kocsiban páran viccekkel próbálták oldani a feszült hangulatot, míg én Yoongi-t ölelgetve vártam, hogy odaérjünk. Mikor megérkeztünk és már mindenki kiszállt a kocsiból rajtunk kívül, felé fordultam.

- Ez veszélyes lesz. - néztem rá jelentőségteljesen.

- És? Veszély a második nevem. - nevetgélt.

- Nem, az az alvás. - ráztam lemondóan a fejem.

Végül nem sokkal hat óra után már az erdőben voltunk, Jackson-t és Mark-ot leszámítva pedig mindenki a ház közelében lévő fák mögé bújt.

A fiúk az útnál várnak a pizzafutárra, és ha minden jól megy akkor lassan meg is érkeznek a kajával.

Tíz perc múlva már meg is jelennek piros sapkában és pulcsiban, nevetve haladva a ház felé, 6-6 pizzás dobozzal a kezükben.

A fák mögül pont rálátni a házra, így látjuk, hogy mi történik. Mark bekopogtat, és pár másodperc múlva nyílik is az ajtó. Egy alacsony férfi nyit ajtót, átnyújta Mark-nak a pizzáért a pénzt, és int nekik a ház belseje felé.

A fák mögött egymásra nézünk a többiekkel, aztán vissza a házra ahol kis idő múlva kikukucskált az ajtón Jackson és intett, hogy menjünk.

Mind egyszerre megindultunk a ház felé, és egyesével mentünk be. Körbenéztünk, hogy biztosan nincsen senki fent, aztán elindultunk a lépcsőn lefele.

Én utolsónak mentem, így odaszóltam még Jin-nek aki már a pizzákat falta.

- Ha lehet vigyázzatok magatokra. - ő csak bólintott és tovább evett. - Meg azért hagyhatnál a pizzából. - motyogtam a kaját nézve.

- Menj már. - mutatott a lépcső felé.

Nagyon kellett vigyáznom lefele, mert recsegtek a lépcsőfokok. Lent már páran elkezdtek körbenézni, és belestek a kulcslyukakon, hogy melyik szobában mi van.

Jooheon pisszegett egyet, és az előtte lévő ajtóra mutatott.

- Itt vannak. - tátogta.

Sehun intett Namjoon-nak, hogy mondja, mit csináljunk. Nam odament Heon-hoz, és mondta neki, hogy törje fel a zárat, nekünk pedig azt, hogy legyünk résen, és fedezzük Jooheon-t.

A hacker gyorsan meg is volt az ajtóval, és ketten bementünk a megkötözött családhoz.

Egy egyszemélyes ágyon feküdtek mind a hárman, megkötözött végtagokkal és bekötött szájjal.

A szülők szeme be volt csukva, de Sehun huga riadtan nézett ránk és kitágult szemekkel kezdett ficánkolni.

- Sehun-nal vagyunk, a bátyáddal jöttünk ide. Nyugi, kiviszünk innen. - tettem magam elé a kezeimet, halkan beszélve hozzá.

Miután megnyugodott Jooheon eloldozta őket, és a szülők is lassan magukhoz tértek. Őket is megnyugtattuk, hogy mostmár vége van, és én a kislányt felkapva és az anyukát támogatva, Jooheon pedig az apát segítve tántorgott ki a szobából.

A családot átadtuk Sehun-nak és Namjoon-nak, és el is indultak felfele. Lassan mindenki feljutott a felszínre, már csak Jackson és én maradtunk le, de nekünk is mennünk kellett, így a lépcső aljánál bezártuk kulcsra az ajtót, és mentünk a többiek után.

Jin-ék még mindig fent voltak, és Sehun is velük maradt, a többiek a kocsinál vannak már. Ordibálást, ugatást és morgást hallottunk lentről, és a kilincset kezdték rángatni a lépcső aljánál, így Jin, Bambam és Changkyun a pizzákat felkapva kezdtek a kocsik felé rohanni.

Yoongi-val mi is kocogni kezdtünk vissza, de Sehun még a háznál állt.

- Mit csinálsz? - kiáltottam oda.

Sehun odajött mellém, és távolabb húzott minket a háztól vagy harminc métert. Elővette a telefonját és pötyögni kezdett valamit.

Ebben a pillanatban az a kettő férfi jött ki a házból akik elkaptak engem az erdőben. Az egyiknek gipszben a keze, a másiknak az orra és a szeme bekötve. Az ép kezű már nyúlt a fegyveréért, de ekkor Sehun a házra nézett, az pedig abban a másodpercben fel is robbant.

- Mi a fene volt ez? - néztem az égő házat, újra a kocsi felé indulva.

- Biztosra kellett mennem. Ha a főnökük elmondja amire kíváncsi vagyok ugyanaz lesz a sorsa mint a csatlósainak. - olyan szintű utálattal a hangjában beszél mindig erről az emberről, hogy a hideg kiráz tőle. Nem szeretnék Sehun ellensége lenni.

A kocsikhoz érve mindenki beszállt, és Sehun házához mentünk. A család hálálkodott egy sort nekünk, aztán mindenki ment a saját dolgára.

Mi Yoongi-val a kocsimba beszállva mentünk haza, kimerülten veszekedve arról, hogy ki megy előbb fürdeni.

- Én megyek előbb fürdeni. - jelenti ki.

- Nem, mert én. Idősebb vagyok, úgyhogy én megyek. - mondtam komolyan.

- Ez fordítva szokott lenni. Mindig a fiatalabb megy először. - néz rám durcásan, aztán sóhajt. - Akkor fürödjünk együtt.

- Na, látod ez egy jó ötlet. - bólogattam elismerően.

A házhoz megérkezve megvacsoráztunk, gyorsan megfürödtünk, aztán ágyba is bújtunk.

A tv-t bekapcsolva a híradó ment ahol arról volt szó, hogy az erdőben robbantás történt ismeretlen elkövetők által. Még pár percig erről a témáról van szó, ami látszólag nem túlzottan érdekli Yoongi-t, hiszen bealudt a hasamra hajtott fejjel.

Mosolyogva betakargattam, aztán a tv-t kikapcsolva hunytam be én is a szemeim, párom tincseit simogatva.

- Sikerült. - sóhajtottam egy nagyot.

Vége van.