kitten | yoonseok

kész a terv

min yoongi

- Szóval körülbelül ötvenen lehetnek, és vannak kutyák is. A pincében vannak bezárva, a házba pedig könnyű a bejutás. - összegezte röviden Namjoon az elmondottakat.

Hoseok és én csak bólogattunk, Namjoon pedig mindent lejegyezve vonult el Mark, Jin, és Kihyun társaságában egy tervet kiagyalni.

- Köszönöm srácok. - sóhajtott egy nagyot Sehun. - Nélkületek lehet, hogy egy héten belül a családom már nem élne.

- Ugyan, haver. - veregeti hátba őt Hope. - Ha nem segítenék, az még nekem lenne rossz. Tudod jól, hogy nem bírom a lelkiismeret furdalást. - nevette el magát.

Namjoon-ék azt mondták, lehet, hogy kissé sok időbe fog telni, mire meglesz a terv, de arról biztosítottak, hogy még ma elkészítik.

Fél óra múlva kijött Jin a szobából, és megállt a kanapé előtt amin ültünk.

- Kéne pár kép magáról a házról. A külsejéről. - közölte.

Hope rámnézett, majd vissza Jin-re. - Rendben, elugrunk lőni róla pár képet. - bólogatott, majd engem magával húzva indult ki a házból.

Tíz perc múlva már az erdő szélénél voltunk, majd még pár perc elteltével már a ház mellett ácsorogtunk.

Készítettünk pár fényképet a hátsó ajtóról, a ház elejéről, mindkét oldaláról, a zárakról, valamint Hobi a nyakába véve utasított, hogy amennyire tudok, a tetejéről is csináljak.

Visszafele sétáltunk, beszélgettünk, mikor Hobinak megcsörrent a telefonja. Namjoon neve állt a készüléken, így felvette, és kihangosította.

- Megvan, hogy hogy fogunk bejutni a házba. - hangzott kissé tompán a hang a telefonból.

- Hogyan? - kérdeztük barátommal egyszerre.

- Minden nap hat órakor rendelnek tizenkét doboz pizzát. Akkor...

- Ezt honnan tudjátok? - értetlenkedem Hobi-val együtt.

- Vannak hackerek a csapatban. Megkértem őket, hogy jussanak hozzá a közeli gyorséttermek és pizzériák rendeléseihez, vagy telefon hívásaihoz.

- Kik a hackerek? - kérdeztük megint egyszerre.

- Changkyun, Jooheon, Bambam és Yugyeom. - érkezett a válasz.

- Oh, nem gondoltam volna, hogy Yugyeomie hacker lesz. - vigyorodott el a mellettem sétáló, majd mivel a kocsihoz értünk, beszálltunk, és elindultunk.

- Igen, eléggé jól megy mind a négyüknek, de Kyunie-nak és Jooheon-nak megy talán a legjobban.

- Hé, nekem is jól megy! - hallatszott egy kiáltás, és felismertem, hogy Yugyeom volt az.

- Igen, jól megy, de nem annyira mint a többieknek. Nemrég kezdted. Ahhoz képest viszont nagyon jól megy. - próbálta menteni a menthetőt Namjoon.

- Szóval, akkor hogy jutunk be? - kérdezte Hobi.

- Inkább majd elmondjuk, ha visszaértek. Nem kockáztatom inkább, hogy lehallgassák a beszélgetést.

- Rendben, mindjárt ott vagyunk. - mondta a mellettem ülő, majd megszakította a hívást.

A hátralévő három-négy percben, míg vissza nem értünk, nem beszélgettünk. Hope a kezét a combomon pihentette, én pedig a sajátomat az ő kezén.

Amikor megérkeztünk mindketten kiszálltunk az autóból, majd pár pillanat múlva már a bejárati ajtónál találtuk magunkat.

Mielőtt még kinyitottam volna az ajtót, Hope maga felé fordított.

- Ha ennek vége, elviszlek téged valahova egy randira, oké? - ölelt át szorosan. - Meg, ha szeretnéd, majd megnézhetnéd az egyik táncórám. - nézett rám kiskutya szemekkel, miközben összeérintette az orrunkat.

- Persze, úgysem láttalak még sohasem táncolni. - adtam egy puszit a szájára, majd az öleléséből kihátrálva bementem az ajtón.

Mindenki vagy a kanapén, vagy a földön ült a nappaliban, Jungkook pedig vigyorogva bámult ki az ablakon.

- Hobi hyung nagyon szerethet téged. - fordult felém nagy vigyorral a legfiatalabb.

- Miből gondolod? - ráncoltam a homlokom, miközben leültem törökülésben a földre.

- Amióta bejöttél csak áll kint, és bámul maga elé vigyorogva, égő arccal. Nagyon régen nem láttam már ilyennek őt. - mosolygott boldogan. - De te ne verd át őt, jó? Kérlek. - komolyodott el hirtelen.

Körbenéztem a szobában, és majdnem mindenki szomorú arccal bámult maga elé.

- Az új tagok nem ismerik annyira Hobi-t, csak hallottak róla, a régiek viszont úgy ismerik őt mint a saját tenyerüket. Hobi előző barátnője csúnyán átejtette őt, amit nem viselt túl jól. - motyog szomorúan Jungkook.

- A barátnője miatt lépett ki. Nem akarta, hogy a lánynak baja essen. És ezután is újra ki fog lépni, miattad. De ennek örülj, ez azt jelenti, tényleg szeret téged. - fejezi be Jungkook helyett Nam.

A bejárati ajtó csapódása vet véget a traccspartinak, és pár pillanat múlva már meg is jelenik Hobi a nappali ajtajában.

- Most, hogy mindenki eltalált a nappaliig - csapta össze tenyerét Sehun - , elmondanánk a tervet.

- Szóval azt már mondtam, hogy minden nap hat órakor rendelnek pizzát. Jackson és Mark át fogja venni a futártól a pizzát, mondván, hogy ők úgyis a házhoz mennek, majd ők elviszik. Aztán majd felvesznek egy piros pólót meg sapkát, hogy dolgozóknak tűnjenek. - kezdi el a terv magyarázását Jin.

- Ha szerencsénk van akkor lesznek olyan lusta dögök, hogy bevitetik Mark-ékkal a pizzákat a konyhába, ha nincs, akkor még az ajtóban kell leütniük őket. Mi majd megpróbálunk vastagabb fák mögött elrejtőzni, és amikor a srácok jeleznek a házból, akkor indul be mindenki. - folytatja Kihyun.

- Igazából a lényeg az, hogy ne csapjunk nagy zajt. Sőt, egyáltalán nem szabad hangot kiadnunk. Lent kutyák vannak, akik a legkisebb neszt is meghallják, és rögtön ugatni kezdenek. A lépcsőn is majd egyesével megyünk le, nehogy véletlenül beszakadjon a nagy súly alatt. - magyarázza Nam.

- Négy ember fog fent maradni, ők őrködnek majd, vagy esetleg, ha segítség kell lent, akkor lemennek. A négy ember aki fent marad az Changkyun, Suga, Jin, és Bambam. - közli velünk Mark, Hope pedig rögtön tiltakozni kezd.

- Nem, Yoongi nem fog jönni. Már épp elég veszélynek lett kitéve az elmúlt időben. - kezd el hadarni idegesen, én pedig lerántom őt magam mellé a puha szőnyegre.

- Hope, nem lesz semmi bajom. Ha fent maradok kevés esély van arra, hogy bajom esik. - nyugtatom meg őt rögtön, ő pedig úgy látszik belátta, hogy nem mondhatja meg, hogy mit csináljak.

- Rendben. - forgatja meg szemeit, majd mosolyogva egy csókot nyom ajkaimra.

- Awhh~! - hangzik egyszerre mindenkitől, Kihyun pedig rácsap egyet a mellette ülő Shownu vállára.

- Te miért nem tudsz ilyen lenni?! - szólal meg felháborodva, Shownu pedig mosolyogva megölelgeti őt.

- És te, miért nem tudsz ilyen lenni? - néz haragosan Mark Jackson-ra.

Oh, lemaradtam valamiről?

- Huh? Nem is vagyunk együtt! - tárja szét karjait Jackson.

Mi csak szórakozottan figyeltük őket, ahogyan azon kezdenek el vitatkozni, hogy ki hibája az, hogy még nem jöttek össze.

Én közben elkezdek gondolkozni azon, hogy vajon hogy fog sikerülni a tervünk?

Mert bármennyire is nem mutatom, de én is félek ettől az egésztől.