Stay With Me |Dramione ff| BEFELYEZETT

Chapter 3. A feltétel

„Hermione felnézett a felette álló fiúra, aki gúnyos mosolyra húzta száját”

-A nagy semmiért nem akarsz a te hülye feltételeddel békén hagyni.-sóhajtotta Hermione.

-Lehet-mosolygott tovább.-De ha akarod, ha nem, megcsinálod.

Hermione furcsán nézett a fiúra. Távolodni akart tőle. De nem tudott. Kezénél fogva visszarántotta magához a lányt. Egymás szemébe néztek. Az ajkaik közeledtek egymáshoz, majd egybetapadtak. Hermione a fiú tejföl szőke hajába túrt. Draco Hermione derekát fogta. Így álltak a terem közepén, míg meg nem hallották a lépcsőről lejövők lépteit. Draco elvállt Hermionétól, majd rámosolygott.
-Mostantól-mondta.

         ---Hermione szemszöge---

Nem értek most semmit. Ez lenne a feltétele? Biztos nem.
A hang irányába kaptam a fejem. Lilith jött el, azt hiszem Gwendolynnal.
-Sziasztok!-köszöntem nekik. Halványan elmosolyodtak.
-Mért vagy lent ilyen korán?-ásított Lilith.
-Tudod.....Bűbájtan.
-Még az anyagot sem vesszük. Sőt!-nevet Gwendolyn.-Ez lesz az első óránk ebben az évben.
-Nem érdekel... kivel leszünk? Hollóhát?
-Öhmm......nem, azt hiszem a Mardekárosokkal.-gondolkodott Lilith.
-Remélem nem-nyeltem nagyot. Felszedtem a cuccom:
-Mehetünk reggelizni?
-Aha.....-válaszolták, majd elindultunk.
A terembe lépve rögtön a Mardekárosokra fordítottam tekintetem. Malfoy és Pansy egymás mellett ültek. Nevettek...Nem tudom, milyen régen volt, mikor én is nevettem. Leültünk, majd kis idő múlva mellénk csatlakozott Jane és Jocelyn is. Elvettem egy adag epres műzlit, és a lányokra próbáltam figyelni, kisebb, nagyobb sikerrel. Folyton az a csók járt az eszemben...Malfoynak mi volt az? Mért csinálta?
-Hermione, Hermione!-bök felém Jocelyn.-Figyelsz?
-Ja, persze....-bólogatok, majd újra a gondolataimba mélyedek.

A reggeli után siettünk Bűbájtanra. Nagyon izgatott voltam, hogy milyen új bűbályt tanulunk meg. De izgatottságom hamar eltűnt, mikor a terembe lépve megpillantottam a Mardekárosokat. Leültem, Lilithtel és Jocelynnel az első padba, és onnan figyeltem az óra elkezdődését.

                        🔸🔹🔸🔹

    A negyedik óra végeztével-szerencsémre jóslástan volt😒-ötödik óránk szünet volt. Nagyon örültem ennek a kis pihenőnek, mert legalább fel tudtam készülni a következő órákra, vagyis a dupla bájitaltanra.
    Egyedül akartam lenni, a csöndben, ezért a Hagrid házához vezető úton ballagtam, majd egy jó nagy követ kerestem, amin helyet foglalhatok. Persze, nagy követ nem találtam, ezért a távolból kilestem egy kb. 1 km-re lévő üres padot:
- Invito pad-suhintottam a pálcámmal. Ideröpült, majd szépen helyet foglalt a sáros fűben. A padra rátettem könyveimet, és rögtön ki is nyitottam a tankönyvet, az első fejezetnél.
    Sajnos nem tartott sokáig a tanulás, mert hamar megpillantottam Malfoyt, aki szintét megpillantott engem, és felém igyekezett, Pansyval a vállán.
-Jaj, a szegény Granger. Egyedül, magányosan.-nézett felém Draco. Pansy felnevetett, és minél közelebb akart lenni Malfoyhoz.
-Mit akarsz?-kérdezem kicsit ingerülten.
-A feltétel, tudod.
-Ne hülyéskedj már légyszives.-lesajnálóan néztem rá.
-Én komolyan veszem.-ellenkezett.
-Hagyj békén örökre, vagy elmondom az igazat.
-Nem mered.-bólogat Malfoy-nem is hinne neked senki....mert, nem is igaz..
-Furcsán hazudsz.-nevettem, majd Pansyra fordítottam tekintetem, aki szinét furcsán meredt „barátjára”.
-Gyere Pansy, inkább menjünk, nem is értem mért jöttünk ehhez a sárvérűhez...-mondja idegesen, majd Pansyvel kéz a kézben elsétálnak.

              ---Draco szemszöge---

Újra érezni akartam lágy csókját, s derekát kezeimmel átfogni. Nézni akartam, ahogy elpirul és göndör hajtincseit füle mögé teszi. De persze ennek a Parkinsonnak mindig utánam kell loholnia....
-Draco-nyávogja-mi volt az, ami-mármint, nyugi neked hiszek-csak mi volt az, amikor kicsit feszült volt a levegő közted és Granger között.....Tudod, amikor azt mondta, hogy furcsán hazudsz...-nyelt nagyokat.
- Mit kérdezősködsz?-kérdeztem, közben hangom megremegett.
-Bocsi, de.....
Kezemet kivettem az övéből. Erre a cselekményre hagyta abba a beszédét. Gyorsabban szedtem lépteimet, hogy ott hagyhassam.

           ---Hermione szemszöge---

A 4. fejezet elolvasása után mentem a bájitaltan terembe. Ahogy tudjuk, Lumpsluck professzor nem a legbeszédesebb ember, így érkezésemre csak ennyit mondott:
-Granger, kérem üljön le.-nézett rám. Persze, engedelmeskedtem neki, és helyet foglaltam a táblához és bájitalokhoz legközelebbi helyen. Hamar megérkezek Lilith-ék, majd a Mardekáros Jocelyn is helyet foglalt mellettünk. Az utolsó fél percben, az óra elkezdődése előtt ugrott be az ajtón Draco Malfoy és csicskásai, élen Parkinsonnal. Az utolsó helyeken helyet foglaltak.
-Mr. Malfoy és többiek-nézett rájuk Lumpsluck-kérem jöjjenek az első padba....és üljenek Granger-rékkel szembe.
A teremben lévők mind halk suttogást hallatak, hiszen.....mindenki tudja, hogy a Malfoy brigád mindig hátra ül, de hogy még a mi közelünkbe legyenek....

Szerencsétlenségemre Malfoy ült le elém, majd engem nézett. Próbáltam inkább az órára koncentrálni, de valahogy érdekelt Draco szürke szeme, s beállított tejföl szőke haja. Felválltva néztünk egymásra, de mikor tekintetünk egybe nézett, rögtön elkaptam a fejem, s Malfoy is csak a szemét forgatta.

Így telt el a dupla Bájitaltanunk. Lumpsluck professzor magához hívott az óra után, majd egyrészben megdicsérte az órában lelkendező figyelmemet és nagy részvétemet, de rátért egy meg nem szokott beszédre is. Nem tudtam, hogy önt ennyirenérdekli Draco Malfoy, de az órán inkább rám és a tananyagra figyeljen, ne pedig rá.-idéztem fel, amit mondott. Talán ennyire feltűnő lehettem, hogy párszor rápillantottam? Vagy lehet nem is párszor, hanem.....annál többször?

Hali!❤
Itt lenne egy újabb rész. Mint ahogy látjátok, a fekete írás nektek szól. Ha tetszik amit látsz, írd meg kommentbe, vagy ha helyesírási hibát látsz, vagy elírást vagy ilyeneket írd le véleményed! Pozitív és negatív kommenteket is várok!😓