Stay With Me |Dramione ff| BEFELYEZETT

Chapter 11. Inkább te, mint én

Reggel nagy ricsajra ébredtem. Mindegyik kiválasztott tanuló az ajtó előtt várt, és Draco csillapította őket.
Gyorsan felöltöztem, és megcsináltam a szükségleteimet, majd kimentem hozzájuk.
-Nyugi emberek, itt vagyok. Szóval, ha mindenki itt van-néztem körül- hé, hol van Lilith?
-Nem jött-ordította Jane.
-Mért nem?-kérdeztem.
-Malfoytól kérdezd.
-Szóra se méltatom-mondtam, majd Ginny mellett elindultunk, teljesen ki, a Tiltott Rengeteg elé. Mivel a suli területén nem hopponálhatunk, muszáj besétálnunk az erdőbe.
-Irány befele-terelgette Neville a lányokat, majd mikor mindenki eltűnt a rengetegben, mi is bementünk.
-Itt jó lesz?-kérdeztem egy nagy fa mellett, mire pár remegő igen a válasz.-Ne féljetek! Aki fél, annak még van lehetősége itthagyni a csapatot! Ezt az egész világért tesszük, nem magunkért és......
-Jólvan, nyugi már. Aki nem érti miről van szó, az is mehet. Ha ketten maradunk, ketten maradunk, nem kell egy egész regényt elmondanod, Hermione-ütögette a vállamat Ginny.
-Oké. Szóval. Mindenki Abániába hopponáljon! Ott találkozunk.-mondtam az utolsó dolgokat, majd mindenki egyszerre hopponál el, majd legközelebb egymást Albánia kellős közepén találjuk, viszont nem a csendes helyen, mint ahogy gondoltam. Halálfalók között. Egyszerre bújtunk össze, mind a 14-en. Senki nem tudta mi folyik most körülötte. Valaki átcsalt. Megcsalt bennünket. Draco Malfoy.
-Szép kis munka, de minden hiába-sírja el magát Bellatrix Lestrange műen-hmm...de vajon hogy jöttél rá, kedves Granger Sárvér, hogy itt lesz? Ajj, a kis butuska fejed-cicceg fel.
Már forrt az arcom a dühtől. De Lestrange számít a pálcám előrántására, így inkább hagytam.
-Szép munka, Draco-néz rá, majd a többiekre. Mindenki ámul, bámul-Nicsak, hát nem is gondoltátok volna, mi?-néz másra és másra.
-Malfoy mért tetted ezt?-nyelte le a sírását Ginny-Mi megbíztunk benned.-viszont Malfoy nem elégedett. Láttam rajta, hogy bánja az egészet.-Mit teveztél velünk? Lilith azért nem jött, ugye?
-Kis vöröske, a te életedet senki nem bánja, ha elveszik-szólal meg egy fel nem deríthető halálfaló. Ez naggyon sértő volt.
-Ne csak sértegessétek szegény lelküket, vigyétek a Malfoy házba, a pincébe.-köpködte a szavakat Bellatrix, majd el próbáltak minket fogni. Valaki elszaladt, annak halál lett a vége, valaki pálcát rántott. Őt is a gyilkos átok vetette a mennybe (remélhetőleg), én, mint persze okos ember, csak álltam, és hagytam, hogy Draco megkötözzen. Legalább utoljára érezhetem illatát s láthatom szürke szemeit.
-Most örülsz? Utoljára látsz, nem kell már nap mint nap egy légkörben lenni velem.-mosolyogtam rá. Nem válaszolt. Mindenki máshol volt. Így minket senki nem láthatott. Egy könnycsepp gördült végig arcomon.-Többet nem fog idegesíteni az ittlétem. Te is tudod, hogy mi vár rám és a többiekre. Keserves halál, kínzás. Ilyen vagy? Én tudom, hogy nem.-mondtam, de szinte csak magamnak. Nem figyelt rám.
Mikor készen lett a kötél megcsomózásával lágyan megfogta a csuklómat, majd odahúzott a többi „fogolyhoz". Eggyütt hopponáltunk el, és a végcél a Malfoy ház lett. Minden tagot bevezettek a pincébe. Pár órát ott kellett töltenünk.
Mindenki szabadulni próbált. Varászlattal, bűbájjal, fal kaparással és ordibálással. De mi, Ginnyvel és Nevillevel csak a sarokban ültünk, és vártuk a végzetünket.
-Szép, Mione, szép.-suttogta Ginny.
-Jól megcsináltuk-mondta Neville is.
-Kiszabadulunk! Megússzuk ártatlanul, higgyetek nekem!-sopánkodtam.
-Én próbálok hinni, de nem megy-sóhajt fel ismét Neville.
Kinyílik az ajtó, majd egy szőke lány jön be rajta.
-Hermione Granger, Ginny Weasley, Neville Longbottom és Luna Lovegood jöjjön ide-sorolta fel a nevünket. Mind a négyen felálltunk majd rögtön szoros csomó kötődött a testünkre. Kitessékelt minket, egészen egy nagy terembe, ahol pár évvel ez előtt kínoztak engem. Előtörtek a rossz és rossz emlékek. A fájdalom, a sikítás....de most is ez jön. Csak hosszabb és fájdalmasabb.
A terem közepébe mentünk. Körülöttünk halálfalók álltak. Komor arcukon elégedettség állott. Sorakozva álltak egymás hegyén hátán. Bellatrix és Rodolphus kilépett a tömegből.
-Grangernek már ismerős lehet ez az érzés.-mondják-viszont mostmár az utolsó. Mindenki szeme láttára nézheti meg a halálotokat. Szégyen, gyalázat. Így kell véget érnie egy Sárvérű, egy vörös egy szülő nélküli és egy nyomorék életének. Hát....-teszi maga elé két kezét.-Grangerrel kezdjük. Hogy az összes barátja végignézhesse.

Draco szemszöge

Végig néztem, ahogy Bellatrix szájából elhangzik a Crucio!, s Hermione szeméből kigördül egy könnycsepp, s rázkódik és üvölt, mintha áram rázná. Közben engem nézett, s barna íriszeiből kivettem, hogy segítségre vár. Méghozzá az én segítségemre. De én ezt, bármennyire is akartam, nem tehettem meg. Inkább elfordultam, s a már könnybe lábadt szememet takarni próbáltam.
-

Nyugi Granger, mindjárt vége, khmm...bocsánat, minjárt véged lesz-vigyorog Bellatrix.
-Lehet....hogy nekem végem lesz....deh, hisz tudod, a.....remény hal meg......utoljára-nyögte ki az utolsó szavakat Hermione. Ahogy hallottam enyhült és fáradt hangját....hirtelen kényszer állt bennem, és előrántottam pálcám:
-Capitulatus!-hangzik el a számból a lefegyverző átok, Bellatrixnak ígérve. Hermione szabadságot nyer, s fáradtan omlik össze a hideg padlón. Mindenki ámul és bámul, hisz szerencsémrr senki nem látta azt, hogy én voltam az átok kimondója. Odasiettem Hermionehez, mert tudtam, hopponálni nem tud, gyöngesége miatt, így hát megfogtam hófehér csuklóját, s együtt hopponáltam el magunkat. Nagy valószínűséggel senki nem vette ezt észre-pár halálfalón kívül-, mert mindenki az átok gazdáját kereste. Egy csendes helyre hopponáltam el magunkat. Méghozzá egy kissé fás rétre, ahol a nap sütött, de árnyék volt a fák melletti füven, s a gazok, fűfélék úgy megnőttek, hogy derékig érők lehettek. Kitapostam egy kis helyet, egy fa közelében, majd szépen lefektettem a lányt a kiszárított gazra.
De nem ébredezett. Testén már megjelentek a kiduzzadó erek s a nagyobb, véresebb sebek egyaránt.

1 óra múlva
Hermione szemszöge

A fény csiklandozta arcomat, s meleg fuvallat suhant végig rajtam. Késztetést éreztem, hogy kinyissam szemeim. Először homályosan, majd tisztán láttam a felhőket felettem. Testem mellett Draco ült, térdén könyökölt, s a messziségbe nézett. Lassan én is felültem, és ugyan abba a pózba húztam magam. Kérdések nem rohamoztak meg, hogy miért vagyok itt. Amit kell, annyit tudok.
-Draco, mi történt a többiekkel?-kérdeztem lágyan.
Az említett felsóhajtott, majd kinyögte:
-Megszabadultak.
-Az jó-motyogtam. A kínos beszélgetésből viszont úgy léptem ki, hogy megfogtam a kezét, majd el hopponáltam magunkat, méghozzá a Tiltott Rengeteg közepébe, majd onnan a hálókörletembe futottam. Ginnyre volt szükségem.