Dangerously Rebel Attraction(18+)

~1

Meg is hoztam az első részt! Jó olvasást!❤️❤️❤️

Reggel, mint akit fejbe vertek hatszor úgy ébredtem fel. Éjszaka semmit nem aludtam a furcsa álmaimnak köszönhetően. Jeges kék szempár figyelt, nem tudtam be azonosítani ki volt az. De nagyon nagyon érdekes volt. Mintha a lelkembe látott volna. A vissza emlékezés miatt, gerincem mentén végig futott a hideg. A fejemet meg rázva keltem ki a meleg puha ágyból, majd a tükröm elé vettem az irányt rögtön. Kávé barna hajamat hagytam egyenesen a hátamra omolni, kicsit ki fésültem hogy azért álljon is valahogy. Szememre halvány szemhéj púdert tettem, egy kis szempillaspirált, ajkaimra pedig matt halvány rózsaszín rúzst. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, ami egyébként egy sima hosszú ujjú fekete póló volt, egy sötét kék farmerrel és egy szürke kardigánnal. Nem vagyok az a tipikus pláza cica, de azért szeretek kicsit adni magamra. Fel kapva a táskámat le trappoltam az alsó szintre, ám ami ott fogadott, legszívesebben hanyatt estem volna. A konyha tiszta mocsok volt, a pulton kaja maradék, és megannyi boros pohár. A nappaliba szét dobálva a párnák, takarók, ott is kaja maradék. A kanapén pedig anyám feküdt, valami ismeretlen palival. Nagyszerű. Megint elkezdett inni. Rohadtul örülök neki. Amióta apa le lépett ez van. Egyszer semmi baja aztán megint meghülyül. Rohadtul kezdem unni. Hangosan oda mentem, majd horkoló, piától bűzlő anyámat rángatni kezdtem.
-Anya!! Iskolába kell mennem. Nem fogom ezt helyetted meg csinálni! Kelj fel, dobd ki a kutyádat, majd menj dolgozni mint egy normális ember! Hétfő reggel van!-Akadtam ki, ám anyám a nyöszörgésen kívül másra nem volt képes. Idegesen, hangosan fujtatva nagyjából össze pakoltam, majd az ajtót hangosan be csapva indultam neki az útnak. Útközben be kötöttem kissé már viseletes fekete convers cipőmet, aztán normál tempóban haladni kezdtem. Az iskola nem volt messze szerencsére, de azért így sem ártott sietni. Már a sarkon voltam és kezdtem megörülni, amikor egy motoros fordult be előttem, elég gyors tempóban. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem rám jön a létező összes víz a pocsojából, ami előttem volt. Hangosan káromkodtam utána, mire az csak intett egyet. Puffogva értem be az iskolába, ahol rögtön le vágtam magamat barátnőm mellé a jól ismert padunkra, aki csak sóhajtva felém fordult.
-Na mi történt?-
-Christy. Ennél rosszabbul tényleg nem kezdődhet a nap. Nem elég hogy anyám megint le itta magát tegnap este, ami miatt reggel megint nekem kellett össze takarítanom, esik az eső, és persze hogy egy motoros hülye gyereknek pont mellettem kellett fel pörgetnie annak a szarnak a kerekét, hogy a létező összes koszos víz rám jöjjön. És még csak reggel háromnegyed 8!!-Akadtam ki barátnőmnek, aki együttérző arckifejezéssel hallgatta a monológot. Christy éppen szóra nyitotta volna a száját, amikor az előcsarnokba, egy ismeretlen fiú lépett be. Haja kusza volt, szemei akár az óceán,Kéken ragyogtak, ajkán huncut mosoly ami még vonzóbbá tette megjelenését. Izmos felső testén fehér póló és bőrdzseki lógott, formás lábain pedig fekete farmer és torna cipő. Mindenki őt figyelte. Fogalmunk se volt hogy ki lehet, persze az összes lány már csorgatta rá a nyálát. Én is meg tettem volna, ha nem lennék olyan jó ember ismerő. Éreztem hogy valami nem oké vele. Minden egyes centivel, ahogy egyre közelebb ért, úgy rázott a hideg. És ez megrémített. Aztán fel eszméltem,hogy tényleg egyre közelebb van, és egyenesen felénk tart. Már fordultam volna barátnőmhöz, hogy meg kérdőjelezzem, tényleg jól gondolom e, amikor a srác mély, férfias hangján megszólalt.
-perdón, ¿dónde encuentro la oficina del director?(Elnézést, hol találom az igazgatói irodát?)-Kérdezte full nyugodtan, mi pedig a pislogáson kívül nem voltunk képesek másra. Szóval spanyol a srác. Egy ideig csak állt, végül csak sóhajtott.
-Na jó lefordítom, hogy értsetek. Hol az igazgatói iroda? -Nézett leginkább rám ami egy picit azért bosszantott. Aztán ahogy valamiért jobban a szemébe néztem, hirtelen meg fagytam. A szeme..Annyira ismerős volt. Aztán be ugrott az álmom. Ugyanaz a jeges,fagyos tengerkék szem.
Hogyan lehetséges ez?
-Fel mész a másodikra, be fordulsz balra, végig a folyosón és az utolsó ajtó jobbra.-Válaszolt Christy, én pedig még mindig a srácot figyeltem, hátha valamit meg tudok fejteni. Ekkor vettem észre, hogy az orrában van egy kis fém karika is, de azon kívül hogy spanyol, amit csak azért tudok mert úgy kérdezett, nem tudok semmit se. És ez nagyon nagyon zavart.
-Aha, oké. Kösz.-Rágózott hanyagul, nekem pedig kezdett fel menni újra a vérnyomásom. Kicsit sokat képzel magáról a fiú.
-Te most jöttél igaz?-Kérdeztem tőle. Kicsit meglepett arccal nézett rám, mintha totál zakkant lennék.
-Logikus Chica(lány), ha ide járnék tudnám hol a diri irodája nem?-Láttam rajta, hogy kicsit szórakozik. Kezdett elegem lenni.
-Jó, akkor logikusan egyedül is meg tudod keresni azt a nyamvadt irodát nem?-Mosolyogtam, ő pedig fel nevetett.
-Hirtelen milyen nagylány lettél. Ne félj, fogsz te még alattam is ilyen pimasz lenni Bebé(Baby).
-Legyen alattad pimasz az akinek hat anyja van. Remélem nagy ívben elkerüljük egymást az évben, mert nincs kedvem spanyol kisfiúkat nézegetni.-Dobtam hátra a hajamat, ő pedig csak a vállát vonta.
-Hát legyen így. Egyébként Carlos Ramírez vagyok.-
-Senkit se érdekel.-Rá se néztem. Nekem egy ilyen natchos evő hülyegyerek ne pattogjon.
-Sziaa, én Christy vagyok, ő pedig Madison!-Mosolygott Christy, én pedig le döbbenve felé fordultam.
-Nagyon örülök. Jó neked ez a haj.-Kacsintott Carlos barátnőmre, akinek pasztel rózsaszín fürtök keretezték vékonyka sápadt arcát. Christy az ellentétem volt teljesen. Külsőre vékony, rózsaszín hajú, csinosan öltözött élet vidám imádni való lány, zöld szemekkel, ellentétben velem. Hosszú kávé barna haj, mogyoró barna szemek, teltebb kicsit mint ő, a ruháim pedig kicsit sötétebbek voltak. Na a modorom teljesen elbújhat az övé mellett. Christy mindig kedves volt, kerülte a konfliktust, senkit soha nem bántott meg. Én nagypofájú, hangos, kiosztok mindenkit viselkedésű egyén lettem. Gondolom ezért vagyunk legjobb barátnők.
Christy csak mosolyogva megköszönte, majd mikor úgy gondoltuk Carlos távozik, még egyszer felém fordult.
-Egyébként Mad. Szerintem jobbá tettem a ruhádat egy kis eső vízzel. Meg tehetnénk mindennap.-Kacsintott újra, majd távozott, én pedig akkor vettem észre a bukósisakot. Na várjunk csak..Egy darabig fontolgattam azt hogy vajon az utóbbit tényleg a ruhára mondta e, aztán le is esett hogy mi van. Ő volt a motoros aki habozás nélkül előttem farolt egyet. Dühöm utolsó kis cérnája is el pattant, így csak egy hangos "mi van?!"-ra voltam képes.
Vajon milyen lesz az év, hogy mostmár Mr.Szexispanyolfiúvagyok is ide jár? Az biztos hogy nem unalmas.