Dangerously Rebel Attraction(18+)

~7

Sziasztok!! Itt is a 7.rész, jó olvasást, jelezzétek ha tetszik nektek, Imádlak titeket!!!😍😍😍😍😍❤️❤️❤️❤️❤️

Carlos

Úgy vigyorogtam magamban, mint valami totál pendejo(idióta). Madisont bosszantani, nem tagadom, fantasztikus érzés. Egyrészt élvezem, másrészt, kibaszott szexi mikor dühös. Lazán belépkedtem az osztályba, majd levágtam magam, a leghátsó padba. Semmi kedvem nem volt a tanárok arcát, közelről tanulmányozni. Lassan, be jöttek a többiek is, akik minden bizonnyal, az osztálytársaim. Eddig nagyszerű. Szemüveges, tipikus kocka gyerek, valami Goth csaj, focisták, nagymenők, és akik normális, nem feltűnő diákok. Mindenki elfoglalta a helyét, viszont a kis kocka gyerek nem igen találta a sajátját, ugyanis valamelyik focis elfoglalta.
-Ne haragudj, de ide én szoktam ülni..Meg tennéd hogy el ülsz máshova?-Kérdezte félénken a srác. A focista csak meg mérte, aztán szánalommal a hangjában, nevetni kezdett.
-Érdekel szerinted? Húzzál hátra, majd keresel másik helyet!-
Itt kezdtem be dühödni. Mindig is utáltam ezeket a nagyképű, gazdag köcsögöket, akik a pénzt anyuci apuci pénztárcájából ismerik, munkából viszont hírből sem.
-Hallod, lehetnél normálisabb, ő is normálisan kérdezte meg. Akkor te ne legyél tapló.-Vágtam oda a srácnak, aki hirtelen rám kapta a tekintetét.
-Jaj nézzétek már! Meg szólalt a kis taco evő!-Kezdett idétlenül nevetni, a még idétlenebb barátai pedig követték.
-Te egy nagyon vicces ember vagy tudsz róla?-Vigyorogtam cinikusan, mire fel pattant a helyéről, és indulatosan elém sétált, majd bele hajolt az arcomba.
-Te itt, egy senki vagy. Húzzál haza inkább, a kis porfészek otthonodba, a többi mexicói baromhoz.-Meg feszültem. Amit igazán gyűlölök, az, az, amikor bele állnak a pofámba, vagy a hazámat sértegetik. Nos, ez a kis culero(seggfej),mind a kettőt meg tette, szóval el pattant a cérnám.
-Tudod mi a baj veletek?-Néztem a szemébe folyamatosan, hogy tudja, engem nem félemlít meg.
-Mi?-
-Hogy nem tanultok tiszteletet.-Pattantam fel, majd a karját a háta mögé csavarva, löktem rá hassal a padra.-Ha valaki normálisan meg kér, hogy ülj el a kurva helyéről, akkor fogod magad, bocsánatot kérsz, és el ülsz, felfogtad?!-Emeltem meg a hangomat, és egy pillanatra, ameddig a többiekre néztem, láttam a szemükben a félelmet, a tartózkodást, de leszarom! Tudják csak, hogy egy mexicóival, nem lehet szórakozni!
-Igen, fel, bocsánat!-Adta meg magát, mire elengedtem. A haverjai furcsa arccal méregették, gondolom, nincsenek ahoz szokva, hogy a kis csapatkapitányuk feladja. El ült egy másik helyre, a teremben pedig néma csend volt. Lassan oda jött hozzám, a kis szemüveges srác, aki szemüvegét vissza tolva az orrára, rám lesett.
-Nagyon szépen köszönöm Carlos.-
Tudja a nevem. És nem becézget. Hmm, azt hiszem szimpatikus.
-Ugyan. Alap dolog. Utálom, ha valaki olyan akar uralkodni, akinek amúgy semmi joga rá.-Erre csak biccentett.
-Adam vagyok. Adam Black.-Nyújtotta a kezét, amit elfogadtam.
-Carlos Ramírez. Ha gondolod, mellém ülhetsz.-Amint ezt ki mondtam, Adam arcán, hatalmas meglepettség volt.
-Komolyan?-
-Persze. Gyere.-Ültem volna le a helyemre, amikor hirtelen, megszólalt, a hangos bemondó.
-Carlos Ramírez, fáradjon fel az igazgatói irodába. Most.-Hallottam meg, a dirikecske, idegesítő hangját. Carajo!(francba) Két napja járok ide, erre máris felhívnak, az igazgatóiba. Ez, kurvára nem fair. Sóhajtva fel siettem, ugyanis, semmi kedvem nem volt ahoz, hogy sokáig hallgassam a diri faszságait. Amint beléptem, mondták is, hogy mehetek is. Unottan be mentem, majd le vágtam magam, a kis fotelba.
-Carlos. Remélem, tudod miért vagy itt.-Pillantott rám, mintha valami bűnöző lennék.
-Őszintén? Lövésem sincs.-Vontam meg, a vállaimat, ami láthatóan nem tetszett neki.
-Carlos! A kamerák nem hazudnak. Miért nyomtad a padra, azt a fiút??-
Ja hogy innen fúj a szél! Kamerák?? Mi a fasz?
-Az, hogy látta a történteket, nem azt jelenti, hogy tudja is, miért történt valójában. Az a köcsög..Akarom mondani, focista, nem ment el, Adam helyéről, pedig ő normálisan kérte meg, erre neki állt pattogni, én meg csak meg mondtam neki, hogy ha normálisan megkérik valamire, akkor normálisan reagáljon rá, erre bele állt az arcomba, de hát, azt már ugye nem láthatta az igazgató nő.-Dőltem hátra, és csak unottan figyeltem. Annyit nem ér ez a nő, hogy idegesítsem magamat rajta.
-Azt mondod,nem te kezdted az egészet?-
-Azt persze. Minek balhézzak, ha nincs értelme?? Nem azért vagyok itt, hogy bárkinek is fitogtassam az erőmet.-Piszkáltam, az asztalon levő, üvegdelfineket.
-Oké, ez most meglepett, és értékelem.-Mosolyodott el, és így, esküszöm, nincs is annyira, ijesztő feje. 
-Mondtam önnek, hogy normális vagyok.-Vigyorogtam, mire, rögtön le hervadt a mosolya.
-Na, azért erre ne vegyünk mérget.-
-Rendben. Szóval elnézést, meg nem lesz ilyen többször, mehetnék mostmár?-Pattantam fel, hogy menetkész legyek.
-Mehetsz. Itt nem te, hanem az a másik volt a hülye.-Helyezkedett el, majd értesítette is a srácot, hogy fáradjon fel.
Jó kedvel indultam vissza, a terembe. Ahogy be fordultam a sarkon, bele ütköztem Madisonba. Rögtön fel pörögtem.
-Jaj ne hara..-Itt felpillantott.-Oh Carlos..Ebben az esetben, nem érdekel.-Karba tette a kezeit, a megjelenésén pedig, nem tudtam nem mosolyogni.
-Ugyan már Mad. Oké, mondjuk, hogy ne haragudj a reggeli beszólásomért. Tényleg..Bunkó voltam.-Kuncogtam, ő pedig, át simította másik vállára, hosszú barna loboncát. Amire rögtön alkalmam volt rá pillantani, az a nyaka volt. Eszembe jutott az illata, a bőre puhasága, és ott abban a pillanatban, úgy éreztem, meg kell most csókolnom, de nem mozdultam. Még nem.
-Carlos te nem bunkó vagy, hanem tapló, és köcsög.-
-Oké, akkor tapló és köcsög, de bocsánatot kértem Muneca(Baba).-Mosolyogtam aranyosan. És elértem valamit! Mad végül elmosolyodott.
-Rendben, meggyőztél.-
-Na. Ma délután, nem jöttök el Sallyvel, és Puszedlivel sétálni?-Támaszkodtam a szekrénynek.
-Elvileg jó..-Gondolkozott rajta.
-Ha jó, szólj át, és akkor el megyünk.-Mosolyogtam, a telefonom pedig pittyegni kezdett.
-Na, nekem mennem kell órára, majd beszélünk. Szia Carlos..-Kuncogott Madison, majd le is lépett. Hát, ez
gyors volt. Meg néztem a telefonomat, ismeretlen szám. "Üdv Carlos Angliában. Örülnénk neki, ha részt vennél, az üzletünkben. A részletekről, majd személyesen beszélünk. Üdv, A főnök."
Mi a fene ez? Megint sikerült megtalálnia, valami maffia bandának?? Hogy a faszba csinálják?
Ez így nem lesz jó.